A gyönyörű cseh kisvárost,
Český Krumlovot a Vlatava (Moldva)
folyó szeli át és formálja különlegessé több hajtűkanyarral. Már ez
önmagában érdekessé teszi a városka látképét, de ami miatt igazán az,
hogy szinte eredeti állapotban maradt meg a XIV. századi vár és az azt
ölelő település. Ha hihetünk a legendának, a városka neve a német
"Krumme Aue" kifejezésből származik, amit állítólag kanyargós mezőnek
lehetne fordítani, de erről az
MTA Sztaki szótára
mit sem tud - én meg nem tudok németül.
Krumlovot legelőször egy 1253-ból származó dokumentumban említik
Chrumbonowe néven, de a régészek a kőkorból származó leletekkel azt is
bizonyítani tudják, hogy itt már időszámításunk előtt nagyjából 70 000
évvel is éltek emberek. Jelenlegi elvitathatatlan státuszát 1963-ban
kapta a település, amikor történelmi rezervátumnak kiáltották ki,
1992-ben pedig az UNESCO a világörökség részévé választotta, és ezzel
együtt a város mintegy 300 épületét műemlékké nyilvánították.
Magyarországról autópályán, Ausztrián keresztül utazva mindössze
nagyjából 450 kilométer a távolság. Nekünk a táv valamivel több volt,
mert a
ViaMichellin által javasolt
útvonalon útfelújítás zajlott, és Göllersdorfnál le kellett térnünk egy
elkerülő útra. A kis távolság miatt érdemes akár csak egy hosszú
hétvégére is kiugrani ebbe a festői szépségű cseh városkába, hiszen
pályán le lehet nyomni a távot hat óra alatt. A látnivalók száma miatt
azonban a legtöbb honlap legalább egy hetet javasol a környék
bebarangolására. A váron belül és azon kívül is
számtalan panzió, motel, szálloda várja a turistákat , minden árkategóriában és szolgáltatási
színvonalon válogathatunk.
Nekünk szerencsénk volt, hiszen
Samu a közeli Ceske
Budeljovicében lakik, és szívesen segített a szálláskeresésben.
Valójában a figyelmemet is ő hívta fel a különleges kisvárosra tavaly,
mikor a környéken rendezett Moto Guzzi találkozón találkoztunk.
Segítségével egy krumlovi ismerősének a nyaralójában a szállodai árak
töredékéért szállhattunk meg. A motorok a kertben annak ellenére
biztonságban voltak, hogy errefele állítólag sosem zárják a kapukat. A
város, ahova egyébként járművel csak külön behajtási engedéllyel lehet
bemenni, mindössze tízpercnyire volt kényelmesen sétálva.
A cseh emberek közlekedési kultúrája jóval előttünk jár. Az autósok
előzékenyen lehúzódnak, ha motorost látnak közeledni. Persze az is
igaz, hogy miközben Budeljovicéből Krumlovba tartottunk, láttunk egy
motoros balesetet: a hatalmas enduro az úttest közepén hevert, a
sofőrje pedig valószínűleg sokkos állapotban kapaszkodott a
szalagkorlátba. Samu ezt azzal magyarázta, hogy munka után erre a
szakaszra szívesen járnak ki kanyarogni a környékbeli motorosok. A
fiatalembernek ezt a kanyart még sokat kell gyakorolnia. Meglepetéssel
tapasztaltam azt is, hogy amikor gyalog a zebra felé közeledtünk, az
autósok már méterekkel korábban fékeznek, majd türelmesen várnak. Első
alkalommal nem értettem, és arra gondoltam, személyes varázsom az, ami
miatt a hatalmas teherautó sofőrje vidáman integet a fülkéből,
aranyfogát kivillantva. De később rájöttem, hogy nem így van. Pusztán
arról van szó, hogy itt még él az a szokás, hogy átengedik a
gyalogosokat.
Teszt a hazai forgalomban
Hazaérve elhatároztam, hogy ezentúl én
is így fogok tenni, vagyis átengedem a gyalogosokat. Sajnos pár
próbálkozás után arra a felismerésre jutottam, hogy nálunk még
sok-sok évbe telik - ha egyáltalán - mire a gyalogosok átengedése
általánossá válhat.
Első alkalommal, mikor autóban ülve megláttam egy gyalogost a
zebra mellett állni, és fékezni kezdtem, a visszapillantó tükörben
azt láttam, hogy a (városban) mögöttem 70 km/órával egyenletesen
közeledő jármű egész biztosan telibe ver hátulról, ha megállok.
Azután végiggondoltam, hogy történne ugyanez motorral...
Második alkalommal nem jött mögöttem senki, hát megálltam. Igen
ám, de a szembejövő sávban nem álltak meg az autók. Közben engem is
utolértek, és mivel kilátástalannak láttam, hogy belátható időn
belül átjusson a gyalogos, nekem meg nem hiányzott egy jó nagy ruha
a mögöttem közlekedő fiatalembertől, hát továbbindultam.
Harmadszorra minden klappolt. Megálltam, és a szembejövő sávban
is megálltak, de ami történt, azt nem hittem el: a gyalogos állt
tovább a járdán, tanácstalanul nézett, és nem mert elindulni.
Valószínűleg nem hitt a szemének, hogy ilyen egyszerűen átjuthat a
másik oldalra, vagy lehet, hogy azt hitte, hogy kandi kamera. Végül
a szembe lévő sávban az autós megunta, hogy mögötte folyamatosan
nyomják a dudát, és továbbindult.
Habár tudtuk, hogy mire számíthatunk - hiszen ezért jöttünk -, a
történelmi városrészbe érve ledöbbentünk a látványtól. Akár egy
középkori kosztümös filmben. A házikók, mintha papírmaséból készültek
volna, a kis üzletek tele ajándéktárgyakkal. A gyors ébredést az hozta,
hogy ebben a filmben valahogy rosszul választották meg a statisztákat.
Ja, nem! Ezek japán turisták, csak beöltöztek királylánynak!
Maga a vár az egyik legnagyobb ilyen állapotban fennmaradt középkori
építmény. A XIII. század első felétől épült, több részletben. A várban
található a barokk színház, amihez foghatót sehol máshol a világon nem
találunk, hiszen nem csak az épület, hanem a berendezés nagy része is
eredeti állapotában maradt, amibe a díszletek és a kosztümök is
beletartoznak.
A kastélyhoz tartozó hatalmas, gyönyörűen gondozott kert a XVII.
századból származik. Teljes területe tizenegy hektár. Eredetileg barokk
stílusban épült, de az idők folyamán stílusa követte a kor elvárásait,
így lett először rokokó-, majd klasszicista stílusú park, míg végül a
XIX. században elnyerte jelenlegi, angol stílusú formáját. A
kastélypark jellegzetessége a rokokó nyári lak a Bellaria, és az
istenek szobraival díszített szökőkút.
Természetesen számtalan múzeum és időszakos kiállítás is
megtekinthető a vár területén, így a Wax múzeumban láthatunk
életképeket a vár történetéből, de történelmi személyek viaszfiguráit
is megcsodálhatjuk. Véletlenül még egy motorkerékpár múzeumba is
belebotlottunk, amely az egyik étterem emeletét foglalja el. Mivel épp
rendezvényre készültek, csak az asztalok között kiállított, játékmacik
által vezetett sörös-motorokat tudtuk lefotózni.
Apropó sör: az, hogy a környék nevezetes a söreiről, senkinek nem
újdonság. Nekem is csak az volt új, hogy errefele minden városnak saját
söre, sörüzeme van. Általában a sörök nevüket a városról vagy arról a
családról kapják, amely az üzemet alapította. Sokan nem tudják, hogy a
Budweiser például eredetileg
Ceske Budeljovice söre, ami nevét a város német nevéről kapta. Ceský
Krumlov környékén a sörkészítés hagyománya 1336-ra nyúlik vissza. Akkor
kezdtek errefelé malátát készíteni, és az abból készült főzettel
kereskedni. A krumlovi sört, az
Eggenberget az 1600-as évek
közepén a várost kormányzó családról nevezték el. Annak, aki szereti
ezt az italt, minden cseh sör ízlik, érdemes megkóstolni a Barbakánban
a Kormát, ami a Medovina nevű mézbor és világos sör összekeverésével
készül.
Ha sok az időnk, vagy már meguntuk a városka középkori sikátorait,
pattanjunk ismét nyeregbe. A környéken számtalan felújított vár vagy
hangulatos kisváros vár a
felfedezésre . És ha már a
városokat is unjuk, még mindig ott van a természet és a kanyargós, sima
aszfalt.
További cikkeink
