Az esélyesek buktak vagy csúnyán lemaradtak. Eddig hátul kullogók adtak leckét fölényes győzelemből és "utolsó kanyarban kettőt előzni egyszerre"-tudásból. Kagayama kettőből kettőt nyert, de Fabrizio harmadik és második helye legalább ilyen szenzációs volt.

hirdetés

Még csak közeledtünk a pályához, már messziről kihallatszott az
őrületes motorüvöltés.
Csupán sima szabadedzés, és feláll az ember hátán a szőr.
Megkapjuk a paddockba is érvényes jegyünket, és már csődülhetünk a
tömeggel a "pit walkra". A túloldalról általában hermetikusan lezárt
apró műhelyek a boxutca felől tárva-nyitva vannak. Sürögnek-forognak a
szerelők, bár kicsit a látványkonyha pózolásához hasonlít ez a félóra.
Az esélyesek vonzzák a népet, máshol annak is örülnek, ha a kíváncsi
tudósító lekapja őket.

Ezt is meg lehet unni. Versenyző véletlenül sem vegyül közénk, őket a
hátsó kijárat és a kamionok között lehet elcsípni.
Ólálkodnak is a rajongók. Csapatostul viszont csak egy kamion
körül. Lanzi-kultusz, felsőfokon. Éneklő százak lófrálnak le-föl,
éltetve a fiatal olasz ducatist. Tessék meggyőződni a szeretet
mértékéről a képgalériában! Közeli fotók feltörekvő tehetségekről és
rutinos rókákról!

L. Lanzi

Kezdeném a superbike-kategória tudósítását egy kis
szabálymagyarázattal. Először is van két időmérő, ahol az
időeredményekből láthatóan ismerkednek a pályával, majd pedig futnak
egy amolyan biztonságit. Az energiát és a koncentrációt az ún.
Superpole-ra, vagyis egyetlen, egyedül megtett körre tartogatják.
Teljesen fel is borult a sorrend, az addig kényelmesen vezető
Kagayama (Suzuki) például a 6. helyre csúszott vissza, Haga pedig a
semmiből 6 tizeddel veri a mezőnyt. Toseland (Honda) második, a két
gyári Ducati-pilóta, Lanzi és Bayliss indulhat még az első sorból. A
tavalyi bajnok, Corser (Suzuki) most ötödik, de összetett 4. helyezése
sem ígért ennél jobbat. Vasárnap két versenyfutam követi egymást. A
rajtsorrend mindkettőben azonos, tehát az elsőnek eredménye nem
befolyásolja a másodikét.

Toseland repülőrajtot vesz, de senki nem őt nézi: a pontversenyben
majd' 100 egységgel vezető Bayliss az első kanyarban ügyetlenül külső
ívre szorul, és a 9. helyről érkező kawasakis (korábban ducatis)
Laconival ütközik. Mindketten a kavicságyba hemperednek,
láthatóan a bajnokesélyes a feldúltabb, a másikat érzi
vétkesnek. Haga második, ha ezt tartja, máris 20 pontot faragna a
hátrányból. Nem sokáig tartja a helyét, a hétvégén ellenállhatatlan
Kagayama már a harmadik körben megelőzi, és Toseland nyakában lohol.
Láthatóan nem arra utazik, hogy a legtöbb kört vezetők mezőnyében
lépjen előre, csak szépen kifigyeli az angol motorozását. Aztán 5
körrel a vége előtt robbant, és lazán, 3,9 másodperccel nyer.

M. Fabrizio

Mögötte szintén magányosan Toseland érkezik.
Hogy ne fulladjon unalomba a futam, arról az olasz Fabrizio
gondoskodik. Eddig a futottak még kategóriába tartozott, most pedig
- a szakértő közönség hatalmas ovációja mellett - az utolsó körben
kicselezi Hagát, és dobogós lesz. A minden körben tomboló szurkolással
kísért Lanzi (Ducati) gumiprobléma miatt kiáll a boxba, de hősiesen
visszajött a mezőny végére, hogy úgy ünnepeljék, mintha fölényesen
nyert volna. Lehet, hogy nehéz átérezni, de pont az olasz tábor mellé
ültünk, és láttuk, hogy a konkrét helyezésétől függetlenül imádják. Jó
lehet így versenyezni, na. Volt néhány kiesés, a hátsó négyes
kanyarkombináció legkönnyebbnek tűnő, 90 fokos íve ritkította a
mezőnyt.

A második futam előtt lehetett már érezni, hogy ez nem a Ducati
napja lesz.
Hiába volt Lanzi az egész hétvégén a leggyorsabb (291 km/h) , az
íveken az addig szerzett átmeneti előnyt bőven leadta. A két ducatis
végül 15 másodperces hátránnyal a 8. és a 9. helyen ért be. Az erkölcsi
győztes megint Lanzi: az utolsó körben elengedte a láthatóan szenvedő,
de vb-esélyes csapattársát.

Minden a gumikon múlott

Az élről induló Haga (Yamaha) úgy döntött, most nem áll be a mezőnybe,
hanem rajt-cél győzelmet arat. Nagyon elment az őt követőktől, 100
méter is lehetett a távolság az őt üldöző Toselandtől. Már elkezdett a
lelátó ásítozni, senkit sem zavart a mozgóárusok okvetetlenkedése,
amikor a 8. helyről szép lassan felzárkózó Kagayama megunta
csapattársa, a tavalyi bajnok Corser tötyögését. Négy kör alatt beérte
Toselandet is (Honda) - akit egy körben előzött meg a két suzukis -, és
elképesztő iramban eredt a nagyon vezető Haga nyomába. A 18. körben el
is ment mellette, de nem is ez keserítette el a legjobban a yamahás
japánt. Ő békés befutóra számított, arra, hogy respektálják eddigi
eredményeit, erre föl Corser is felért rá. De ez hagyján. Odakeveredett
valahonnan Fabrizio is, aki az első körben 15., a verseny felénél 8.,
de még a 15. körben is csak ötödik volt. Aztán az utolsó sikánban
beszúrt Haga és Corser elé, és szinte egymást érintve tették meg az
utolsó 100 métert.
Érdemes volt a célvonalra telepedni: Fabrizio 48
ezredmásodperccel előzte meg Hagát, őt pedig 35 ezreddel követte
Corser.

A Petronas FP-1-ese

Az 52 fokos aszfalthoz Kagayama és Fabrizio csapata választotta a
legjobb gumit. Haga és Toseland a második futamon nagyon
visszaesett, gyaníthatóan elkopott az elején még jól tapadó abroncs. A
Ducati nekem csalódás volt, így hamar elvész Bayliss tetemes előnye.
Azért reménykedem a feltámadásban. Mert nincs csodálatosabb, mint a sok
egyformán visító soros négyhengeres között hallani a Ducati mély
brummogását. Ahogy Lanzi a célegyenes kétharmadánál kapcsolja a
legmagasabb fokozatot, és azt hallani a fordulat visszaesése után, hogy
elfogy az erő a kéthengeresből. Közben pedig 290-nel ő a leggyorsabb.
Szintén nagy élmény volt az FP-1-es Petronast fülelni. Teljesen
esélytelenek bármire is, de nagyon igyekeztek, szépen előzgették a
hozzájuk hasonló kutyaütőket. Háromhengeres blokkjukkal a célegyenesben
ők voltak a leghangosabbak, és a gyújtáselvétellel segített váltásoknál
az ő kipufogójuk durrant a legnagyszerűbben. Hajrá Petronas, hajrá
Fogarty!

Sofuoglu, Parkes, Curtain

Sosem érne véget az írás, ha az összes további versenyről ilyen
részletességgel akarnék beszámolni.
A Supersport mezőnyét az igen rutinos, 40 éves, Yamahával versenyző
Kevin Curtain nyerte, mögötte utóvédül csapattársa, Parkes futott
be. Aztán egy török (!) fiú, Sofuoglo mentette a Winston Ten Kate Honda
becsületét, mivel a pontversenyben első Charpentier csak 11. lett. Itt
is hatalmas izgalmak várhatók még, mert alig tíz pont közötte és
Curtain között a különbség.

Láttam még egy küzdelmes Superstock 600-as futamot. A belga Simeon
(Suzuki GSX 600R) nyert az olasz Canepa (Ducati 749R) előtt, esélyeshez
és pontlista-vezetőkhöz méltóan. Sajnos, a Superstock 1000-es
versenyről lemaradtunk, mert csúszás miatt azt a második SBK-futam
mögé, vasárnap öt óra tájára tették. Azért bánkódom ezen, mert
minden képzeletet felülmúlóan két MV Agusta nyert! Isten bizony
azt se tudtam, hogy ezzel az egzotikus motorral versenyeznek, de hogy
rögtön első és második helyen fussanak be... Nagy mulasztás volt.

Mit tagadjam, nagyszerű hétvégém volt. Brno belvárosa szép (külvárosa
ocsmány), a sör a jobb helyeken is 200-300 forint között van (kint a
pályán 300-350 forint volt; nálunk egy közepes rendezvényen minimum egy
ötszázas), és vacsorázni is olcsóbb Csehországban. De a lényeg a
verseny. Próbálja ki egyszer, érdemes.