A leggyorsabb hokedli

Városban, hétköznap nem ismerek gyorsabb közlekedési eszközt, mint a nagy SH. Nem tudom, hogy ebben a méretben, ebben a kategóriában szükség van-e egyáltalán ilyen dinamikára, mindenesetre a Honda legkisebb nagy, vagy éppen legnagyobb kis robogójával töltött napokat nagyon élveztem.

hirdetés

Egy az egyben a 125/150-es SH teste

Visszavittem a Hondának a
Shadow Spiritet , csereakcióban: le se vettem a bukót, már ültem is át erre
a robogóra. Így hát meg se néztem rendesen, csak felugrottam a magas
nyeregbe, indítottam, hajrá.
Aztán majd' leestem az ülésről, szó szerint is, meg képletesen
is.

Az SH300i a
125/150-es SH
vázára épül. Azt is szerettük, meg az egész kategóriát: nagykerekű,
keskeny injektoros robogó, praktikus eszköz a békávé (vagy bármelyik
városi kávé) kiváltására. Ez a 300-as is, ha rajta ül az ember,
olyan, mint bármelyik kis ötvenes. Derék, térd, boka 90 fokban
hajlik, hát egyenes, karok egymáshoz képes kis szögben eltartva,
könyökben berogyva pihennek a keskeny kormányon. A műszerfal mögött nem
látni a sárhányót, a kereket, hátul sincs a nyereg után semmi. Kis
vacak.

Csendes és erős a kis 300-as blokk

Csakhogy ebben a kis vacakban egy 279 köbcentis, 27 lóerős motor
dolgozik.
A gyorsulás elképesztő, a végsebesség 130 km/h. Ezt mind
kipróbáltam, míg a Honda budaörsi központjából a reggeli csúcsban
átberregtem az újpesti szerkesztőségbe. Rendkívül hamar
megérkeztem.

Apró, könnyű kasztni, erős motor, semmi váltó, nagy kerék.
Az SH300i-t mintha direkt a budapesti viszonyokra tervezték
volna. A tizenhat hüvelykes abroncsokkal simán átüget a kátyúkon,
keskeny kormányával könnyedén ellavírozik a kocsisorok között. Kicsit
túl könnyedén is, az ember pár sikeres átsiklás után hajlamos
túlbecsülni képességeit. illetve alábecsülni a réseket. Utoljára vagy
két éve koppantottam meg motortükörrel autótükröt - meg most a kis
SH-val.

Ember nélkül nem feltűnő, de aprócska gép

Ha itt-ott kinyílik az út, akkor sem szorulunk le a jobb szélre,
hiszen a robogó erőlködés nélkül, pillanatok alatt képes akár száz fölé
is gyorsulni, ha a forgalmi helyzet lehetővé teszi. (Persze az is,
hogyne, a KRESZ.) Zöldre váltó lámpánál automata váltómű segíti a
prompt indulást, megmentve a sor elé tolakodott motorost a lefulladás
rémétől.

Egykori mérlegház és modern kis Honda

A vízhűtéses, injektoros egyhengeres télen-nyáron biztosan, gyorsan
indul, hosszas bemelegítésre, szivatóval játszadozásra nincs szükség.
Aki mégis jobban szereti melegíteni kicsit a gépet, megteheti, ha
középállványra helyezi a csendesen duruzsoló Hondát. A környezetet
ugyan terheljük némileg a havi pár deci benzin felesleges
elfüstölésével, a fogyasztásba viszont ez is belefér.
A nagy SH hajtós, nyúzós üzemben, némi autópályás kínzás mellett sem
kért többet négy liternél száz kilométerre.

A hátsó fék csak elsővel együtt operál

A fék se semmi. A kombinált fékrendszer nagyon hatásos, kis
erőre is nagyot fog a négy dugattyú (három elöl, egy hátul). Nagy
tempóról lassítva a karót nyelt robogós pózában ülő testesebb motoros
legnagyobb problémája, hogy saját magát képes-e az ülésen tartani, vagy
dicstelenül lecsúszik a kormány mögé.

Alig nagyobb, mint egy átlagos ötvenes

ABS-t ritkán látni ebben a méretkategóriában

Tesztrobogónkban ABS is szolgált. A hasznos szerkezet meg is
mentette porhüvelyemet némi rongálódástól, pénztárcámat egy jelentősebb
anyagi kár rendezésének terhétől,
önbecsülésemet pedig egy ordas pofontól. Kicsit elbambultam az
Egérúton, előttem fékezett a sor, aztán mire felnéztem, már egy Picasso
széles segge töltötte ki a panorámát. A reflexszerű durva fékezésre
bármi mással vagy elcsúsztam, vagy nekigurultam volna, de a könnyű,
bokkolásgátlós Hondával megálltam úgy egy centire a lökhárító
mögött.

Szivargyújtó-stekker a nem zárható kesztyűtartóban (mobil csak fél kilóig!)

A nyereg a gyújtáskapcsolóval nyitható

Akad persze hátránya is a nagymotoros kis SH koncepciójának. A
motor, a teljesítmény elég lenne hosszabb hétvégi túrákra, de
a tárolókapacitás igencsak korlátozott egy rendes nagyrobogóhoz
képest. A telefont, pénztárcát behajíthatjuk a kormány bal oldalán
lévő dobozkába, de ez nem zárható, így minden útszéli p*sálásnál
célszerű magunkkal vinni őket. Az ülés alatti kis raktér egy zárt bukó
elrejtéséhez sem elég, nemhogy egy nyári fürdős kirándulás összes
vicikvacakjának befogadásához.

Nagy tempónál is érezni: a vázat, futóművet nem igazán erre
tervezték. A felsőtest szélvédelmének teljes hiánya csak egy dolog,
ez túraplexivel könnyen megoldható. Viszont száz felett már akármekkora
plexi mögött is kétségbeesetten kapaszkodnék a keskeny kormányba; a
rövid tengelytáv, meredek villa nem segít a biztonságérzet
kiteljesedésében. Előzéseknél muszáj tekergetni a fejet, hiszen a
tükörben jobbára csak a vállat-kart látni.

Városban könnyedén mutogatja a többi közlekedőnek

A legnagyobb bajban akkor vagyok, amikor dizájnról, formákról,
érdekes ötletekről, jópofa gagekről kellene beszélnem. Ilyesmi nem
nagyon van a kis Hondán. Az elején van egy határozatlan formájú lámpa,
meg egy nagy, fémes ív a két index között, és még
a hatküllős felnikben is felfedezni valami kreatív játékosságot,
de különben az SH rendes, de fantáziátlan iparosmesterek remeke.

Mindenről beszámol, ami fontos lehet

A legszomorúbb a műszerfal. A háromórás - egyelcédés műszerblokk két
oldalára, a teljesen átlagos markolatok-kapcsolók közé rakott két,
érthetetlen, funkciómentes légbeömlő mögé rémtörténetet képzelek. A
japán munkafelügyelő szöges ostorával már nagyon közeledik a dizájnerek
kreclijéhez, de szegény formatervezőknek semmi sem jut eszébe. Végső
kétségbeesésében egyikük feltekint a falra ragasztott
Ferrari-poszterre , húz két ívet az előtte heverő műszaki rajzra -
és elmarad az aznapi verés.

Teszt: Honda SH300i ABS – 2007

Az SH300i a 125-ös kistesó árának (888 ezer) bő másfélszeresébe,
1,4 millió forintba kerül (ABS nélkül százezerrel olcsóbb). Ez
nem kevés. A 250-es japánoknál kicsit drágább és kicsit erősebb, de az
olaszok sokkal nagyobbakat adak az áráért. 1,4 millióért kínálják a hét
lóerővel erősebb, és mi tagadás, sokkal szebb
400-as Beverlyt a Piaggiónál. Az Aprilia az
500-as Atlanticot adja 1,4 millióért.

300-as blokkjával, kis testével közvetlen versenytárs nélküli gép az
SH300i. Viszont hogy ennyi pénzért mennyi fogy belőle majd az
árérzékeny és méretfetisiszta magyar piacon, nem merem megtippelni. Egy
biztos:
aki városi közlekedésre ezt a gépet választja, mindig a sor elején
vigyoroghat rajta.

A divat kötelezi a gyártókat felesleges dizájnelemek használatára még a kipufogókon is