A Fekete-erdő már nem fekete
A Fekete-erdő 200 km hosszú, 60 km
széles hegység Délnyugat-Németországban. Motorosok és turisták
egyik legkedveltebb célpontja, ami nem is csoda, hiszen kanyargós
hegyi utakat, változatos tájakat, remek látnivalókat és jó
szállásokat találunk itt. Eredetileg nevét a táj az erdőrengeteg
sötétjéről kapta, ami a XVII. századi erdőirtások miatt ma már nem
teljesen igaz. A fákat először a Rajnáig, majd Hollandiába
úsztatták hajóépítéshez. A faállomány erősen megritkult, emiatt
erdős-dombos, hegyhátas vidék ma inkább.
Ezúttal nem együtt indultunk Budapestről, azt beszéltük meg, hogy
Zürichben találkozunk. Tamás barátom hajnalban indult az osztrák-magyar
határ mellől, reggel Bécsben autószállító vonatra rakta a motort, a
hosszú autópálya szakaszokat elkerülendő, így délben Innsbruckban már
motorral indult az Arlberg hágó felé, majd a Hochtannbergpass hágón
keresztül St. Margarethennél lépte át a határt. Másfél órás motorozás
után ért este Zürichbe. Svájcban mindenkinek meg kell venni az éves
úthasználati matricát. Tankolni viszont már itt érdemes, mert Svájcban
a benzin olcsóbb, mint Németországban vagy Ausztriában.
Vonattal a monoton autópályák ellen
Aki el akarja kerülni a hosszú
autópálya szakaszokat, (még így is jut elég) az tegye fele a
motorját vonatra. Wien Westbahnhofról mindennap reggel 7 órakor
indul autószállító vonat, amelyre a motort is felrakhatjuk.
Legkésőbb 6:30-ig kell megvenni a jegyet (elővételben is lehet). Az
innsbrucki kocsira későbbi időpont is jó, a feldkirchit korábban
zárják. A felrakás és a lejövet problémamentes és gyors. Már
negyedórával az érkezés után motorozhatunk. Nem kell rögzítőket
vinnünk, a lekötést a vasúti kocsihoz az ÖBB végzi, szakszerűen és
sérülések nélkül.
A jegy ára motorra: 30 euró
Menetrend:
EC 662
Wien Westbf: 7:00
Innsbruck: 11:43
Feldkirch: 13:32
Másnap reggel indultunk, Waldshutnál a Rajnát átlépve egyből a
Fekete-erdő lábánál voltunk. Térképnek 1:175 000 léptékűt
választottunk, hogy a kis utak is láthatók legyenek – itt van belőlük
elég.
Az Alb völgyében motoroztunk északnak, első megállónk Sankt Blasien
kisvárosa volt. Itt található
Európa harmadik legnagyobb templomkupolája - nagyobb csak a
vatikáni Szent Péter-bazilika és a firenzei Mária-templom. Kis pihenő
után Todtmoos felé indultunk, felfelé a hegyekben, hogy a meleg elől
meneküljünk. Fenn valamivel enyhébb az idő, olyan 30 fok körül.
Todtmoos-Bernau-Schluchtsee útvonalon motoroztunk. Rettenetesen
melegünk volt. A freiburgi vidék Németország legdélnyugatibb és egyben
a legmelegebb területe is. A meleg valahogy megszorul itt, nyáron a
34-36 °C sem ritka. A magasban még csak-csak elviselhető a hőmérséklet,
de a szélesebb völgyekben egyszerűen fullasztó a motorosruha. Ezért
kora délután mindig kerestünk egy megfelelő patakot vagy tavat, és egy
órát hűtöttünk magunkat. A Schluchtsee, egy felduzzasztott tó, ideális
fürdőhely volt, a szabad strandokon mindenütt lehet fürdeni.
A rövid frissítő fürdés után körbemotoroztunk a híres Titiseet,
ettünk valamit, és az 500-as úton északnak indultunk. 10 km után
balra lekanyarodva a Hexenloch malomhoz kanyarodtunk.
Ez Németország legrégebbi malmainak egyike (13 lóerő), ma is
működőképes, kedvelt motoros találkozóhely. Kávézás után
továbbindultunk Gutach, majd Waldkirch felé. Az esti napsütés a hőségen
nem enyhített, az égbolt sárgás-fehéren izzott. Ezért a völgyből
felmentünk az 1242 méteres Kanderre, ahol kicsit elviselhetőbb volt a
hőmérséklet. Mivel volt sátrunk, úgy döntöttünk, hogy egyelőre nem
próbáljuk ki a fogadókat – amelyek falai szintén át voltak melegedve –
a szabadban éjszakázni célszerűbbnek tűnt. Este még Sankt Peter rokokó
kolostorát néztük meg, majd elindultunk szálláshelyet keresni. Hamar
rájöttünk, hogy ez annyira nem egyszerű dolog, mert az összes
alkalmasnak ígérkező hely valakinek a tulajdonában volt, körbekerítve.
Így egy fél órába is beletelt míg sötétedéskor egy erdőszélen
felverhettük a sátrat.
A Schwarzwaldklinik (Fekete-erdei klinika) tévéfilmsorozatot a
közelben forgatták, Glottertalban. Brinkmann professzor ismert
klinikája magánintézet, de ma is szívesen tájékoztatnak a sorozatról a
falubeli Café Schillben.
Finomságok
Ha a Fekete-erdőben motorozunk nem kell
lemondanunk a kulináris örömökről sem. Ki ne ismerné a
Feketeerdő-tortát, a
Schwarzwälder Kirschtorté-t, amely az itteni
cseresznyepárlatból készül. A torta nem itt készült legelőször, de
a nevét innen kaphatta, mivel a cseresznyepárlatot (vagy
cseresznyelikőrt) előszeretettel készítik errefelé. Csokis, habos,
cseresznyés, alkoholtartalmú csodasütemény. A schwarzwaldi sonka
szintén híres, neve EU-védjeggyel védett, érdemes megkóstolni. De
ugyanígy megpróbálhatjuk a schwarzwaldi füstölt szalonnát is.
Schwarzwald italkülönlegessége az
Obstwässerle nevű gyümölcspárlat, amit motorosnak
korlátozottan ajánlunk.
Reggel a péknél friss péksüteményeket vettünk és kávéztunk, majd a
forgalmas 294-es útról Elzachnál balra letérve a 792 méter magas Hohe
Geisberg mellett Ettenheimbe motoroztunk. Nagyon szép út volt, de már
megint kezdett meleg lenni. Elértük a hegység nyugati határát és a
Rajna völgyébe jutottunk. A melegnek köszönhetően ismert szőlővidék ez,
a hegyoldalak tele vannak ültetvényekkel. Lahr városát keletről
elkerülve visszamentünk a hegyekbe, megnéztük Geroldseck várát, majd a
patakban hűsöltünk egy órát. Meg akartuk nézni az egyik legismertebb
várat a szőlővidéken, és előre felkészültünk a forróságra. Ennek
ellenére sosem fogom elfelejteni azt a sisakba csapó 50 fokos forró
levegőt, amikor Oppenau és Oberkirch felé a mellékútról kikanyarodtunk.
A környék kihalt volt, amikor a Staufenberg kastélyba értünk.
A panoráma-kilátást a hőség élvezhetetlenné tette, nem is maradtunk
sokáig. Egy előttünk elhaladó gyors zivatar remek motorozóidőt
teremtett, megvártuk, míg felszárad, amikor az 500-as Schwarzwald
Hochstrasséra rákanyarodtunk. Ez a motoros-főútvonal a hegységen
keresztül, a gerincen vezet végig 50 km hosszan Baden-Badenig.
Kiváló aszfalt és gyors kanyarok. Éppen ezért radar is előfordulhat
erre. A fákat a gerinc alatt 1999-ben vihar tarolta le, ezért csodás
kilátás van a környező völgyekre.
A baden-badeni kaszinókat kihagytuk a pénznyerés (-vesztés)
lehetőségét másra hagyva, és keletnek fordultunk Gernsbach kisvárosa
felé. Vacsorát itt vásároltunk, és Reichental mellett egy vadászháznál
éjszakáztunk. Forrásvíz és csapvíz is volt.
Étkezés és szállás
Az étkezéseket úgy oldottunk meg, hogy
reggelire mindig friss péksüteményt vettünk a helyi pékségben, ahol
rendszerint kávét és teát is árulnak. Ez általában a legolcsóbb
megoldás, és napközbenre is mindig marad valami harapnivaló.
Schwarzwald Németország éttermekkel és fogadókkal legsűrűbben
ellátott területe, nem kell félnünk, hogy éhen halunk. Itt van
Németország legrégebbi fogadója,
Zum Löwen, 1231 óta Seelbachban. Ha étteremben eszünk, akkor
fejenként 20 euróval számoljunk itallal, salátával.
A
motoros-szálláshelyek listája is hosszú. Itt még főszezonban is
adnak akár egy éjszakára is szállást. A motornak biztos helye van
éjszakára, van külön ruhaszárítási lehetőség, tanácsokat kaphatunk
a legjobb túrahelyekről és javítóműhelyekről, emellett fel vannak
szerelve szerszámokkal a kisebb javításokhoz.
Másnap először pékséget kerestünk majd észak felé motorozva elértük
túránk legészakibb pontját. Wildbach üdülővárosának nehezen
megközelíthető központjában megreggeliztünk, aztán a 294-es úton délnek
fordultunk. Ez az út az egyik legszebb élményünkként marad meg, kiváló
minőségű, széles aszfalton, magas fák között motoroztunk a délelőtti
napsütésben Freudenstadtig.
Szombati nap volt, piacnap, és itt található Németország legnagyobb
piactere. A házak négyszögletesen veszik körül a teret, ahol a
vásárlás helyett inkább az árnyékban kerestünk menedéket. Rövid
megállás után nem a főúton motoroztunk tovább, hanem mellette, a
Zwieselberg alatt Schenkenzellig. Innen Tribergig mentünk, ami
a kakukkos óra fővárosa, és itt van
Németország legmagasabb vízesése is, 163 méter magas. Mellette
van Schonachbachban a világ legnagyobb, ház nagyságú kakukkos órája.
Nemrég a szomszédos faluban, Schonachban állítólag még nagyobbat
épített egy helyi mester. Mi mindkettőt megnéztük, elég nagy volt mind
a kettő. Akit érdekel, az még megnézheti
Albert Schweitzer házát is, a közeli Königsfeldben. A látnivalók
után Furtwangenben keletre fordultunk Donaueschingenbe,
a Duna-forrást megnézni. Az erdő lassan elmaradt mellőlünk.
Donaueschingen már síkságon fekszik, a forrást egy park közepén
találjuk. Igazából egy szépen kiépített kút, mi nem találtuk nagyon
érdekesnek, bár a magyaroknak kötelező program, ha a Fekete-erdőben
járnak.
Visszamotoroztunk a Breg patak szép völgyén keresztül az 500-as
útra. Éppen egy legelő szélén gyönyörködtünk a panorámában, amikor a
helyi gazda quaddal meglátogatott és megkérdezte, hogy „ugye nem
akarunk itt éjszakázni, mert…” Egyébként sem állt ez szándékunkban,
ennyi vendégszeretet láttán után meg még kevésbé, ezért délnek
fordultunk, és megkerestünk
a Höllental (Pokolvölgy) híres szakadékát, a
Ravenna-schlutot.
Este Oberried felső végén egy remek étteremben megvacsoráztunk, majd
megint a hegyeknek fordultunk, és egy sípálya mellett találtunk nagy
nehezen szállást. A nehézség oka az általánosan hasznosított legelők
voltak,
mindenütt villanypásztorral védett legelőket találtunk, kerítésbe
ütköztünk, szabad helyet végül egy sílift állomása mellett
leltünk.
Másnap reggel lemotoroztunk Todnauba, aztán megint fel a hegynek.
Egy rövid, de annál szebb szakasz után meglehetősen elegáns helyen
reggeliztünk az oberwiedeni elágazásnál. Ez a környék is meglehetősen
kedvelt motoros hely, folyamatosan érkeztek a motorok. Innen egy másik
úton mentünk vissza Schönau faluba (sajnos nem tudunk útszámról infót
adni).
A legmagasabb Fekete-erdei hegycsúcsra (Belchen 1414 méter) nem
tudtunk felmenni, mert a csúcsra vezető utat lezárták. Ezért
Schönauból egy lezáráson átvágva Müllheimbe motoroztunk. A lezárásnak
köszönhetően egyedül mi lehettünk csak az úton.
Müllheimben római fürdők vannak, de miután megint kezdett meleg
lenni, nem vágytunk annyira a forró fürdőre...
Tegernauban balra fordulva - kicsit érintve a reggeli útvonalat -
Staufen felé motoroztunk, igazi erdős, völgyes szakaszon, eredeti
Schwarzwald stílusú házak mellett. Onnan a Münstertalon keresztül
visszamotoroztunk a reggeli oberwiedeni elágazásig. Remélem, hogy aki
olvassa ezt a rengeteg kis falunevet, térképpel eligazodik rajta.
Itinert nem készítettünk előre, de
akinek kell az írjon, megpróbálunk összeállítani egyet.
Tamás innen kuplung nélkül jött, mert a kuplungbowden feje
leszakadt. Vasárnap délután hiába is kerestünk volna műhelyt, maradt a
motorozás, csak lassabban. Megkerestük a helyi ADAC (német autóklub)
ügyeletét, van-e a közelben szerelő. Nem nagy a hiba, csak fejet kell
tenni a bowdenre – azt lehet csavarral ideiglenes megoldásként is.
„Tegyék trailerre a motort, vitessék el a legközelebbi motorműhelybe és
várják meg a holnapot” - hangzott a perfektnek tűnő tanács. Az
ügyeletes német szakember tanácsát nem fogadtuk meg, délnek
fordultunk.
Lassan kifelé mentünk az erdőből, maradt egy kis rész – a délnyugati
– ahol a bowdenfej miatt több bejáratlan utat hagytunk. Schöpfheimen
keresztül értünk a Rajna völgyébe, ismét vissza a forróságba, majd
vissza Zürichbe. Másnap Tamás kuplungbowdent keresett és cserélt a
városban, és svájci körútra indult, amiről már egy másik
túrabeszámolóban olvashattok. Visszafelé Magyarországra a motor ismét
az autószállító vonatra került Feldkirchben. A vonat este 22:20-kor
indult, 7:30-kor volt Bécsben, majd rövid motorozás után délben értem
Budapestre. A megtett 1100 kilométer alatt a Fekete-erdőt tüzetesen
bejártuk, a négy nap erre elegendő is volt. Ha esetleg több múzeumot,
vagy látnivalót akarnátok beiktatni - erre a Schwarzwald minden
lehetőséget megad -, akkor mindenképpen több napot kell
terveznetek.
Így készültünk fel
Könyv:Die schönsten Routen im
Schwarzwald, ISBN: 3-7654-4154-6
Térkép: Schwarzwald, 1:175 000, RV-Verlag, ISBN
3-575-11522-2
További cikkeink
