A szlovák határon az autópálya-matricás trafikban embertelen sor
kígyózott, így vakmerően tovább hajtottam az OMV kúthoz, ahol 20 perces
sorban állás után közölte velem a kutas, hogy
a motoroknak grátisz a sztráda használat Csehország után immár
Szlovákiában is. Hoppá! Nem elég hogy politikusaink jóslatai
ellenére nem pusztultak ki az alacsony adóik miatt, de ingyen
sztrádázhatom náluk, és remek 1,5 kilométeres alagutat is építettek
Pozsony alá a MotoGP-s kirándulásaimat meggyorsítandó. Az autópályáik
miatt azonban nem érdemes rögtön áttelepülni az északi szomszédainkhoz,
mert a mieink minősége sokkal jobb.
A zápor kifele elmaradt. Motorral gyorsan ki lehetett érni a
pályára, és a pénztáraknál is gyorsan haladt a sor, de
Talma rendesen elbánt velünk. Először majd infarktust kaptunk
amiatt, ahogy előzgették egymást Matia Pasinivel és Sergio Gadeával,
majd a végén megszakadt a szívünk mikor még Lukas Pesek is elment
neki.
Jól indult minden, Gabesz remekül rajtolt - pedig a mostani
motorjával ez nehezen megy neki - és szépen kezdett elhúzni az első
körben. Pasini ráragadt a nyakára, s ketten lógtak meg a mezőnytől. Pár
körrel később a Petőfi szakállas olasz megelőzte Talmát, de kisvártatva
sikerült visszavenni a helyet tőle. Ekkor már látszott, hogy nem
sikerül majd lerázni a többieket, és szép lassacskán meg is érkeztek az
üldözők, Gadea, Faubel és Pesek személyében. Kialakult egy ötös boly és
nagyon izgalmas előzgetések következtek.
Jobban örültünk volna egy sima rajtcél győzelemnek, de ha már így
alakult, szurkoltunk keményen.
Három körrel a vége előtt Gadeának kigyorsításnál elment a hátsó
kereke, és
pont Talmácsi előtt perecelt egy hatalmasat. Gábornak nagy
szerencséje volt, hogy ki tudta kerülni csapattársát. Azt hittük
jelentősen le is marad, de pikk-pakk felzárkózott Pasinire, Faubelre és
Pesekre. Félelmetes volt az utolsó pár kör, volt olyan, mikor négyen
egymás mellett érkeztek meg egy kanyar bejáratához. Pasini egyszer még
füvet is nyírt a rázókő mellett.
Az utolsó körben sikerült Talmának az élre állnia, ekkor
természetesen már mindenki állva üvöltve bíztatta kedvencünket, de a
végén Faubel becsusszant Gabesznak, őt követte Pasini s végül Pesek is.
Hatalmas baki.
A magyar tábor először elnémult, majd hosszú káromkodásba
kezdett. Az átkokból jutott mind az első négy helyezettnek, mert
ugye nem idegeskedni ment ki a magyar tömeg a remek edzésidőket
követően, de ha már így alakult, és még a lábáról is lerágta az összes
körmét, akkor legalább a dobogó csúcsára várta Talmát.
A pálya mellől könnyen osztottuk az észt, hisz elkényeztetett
már minket Gabi és mindenki GP-menőnek képzeli magát. A valóság persze
az, hogy nagyon szoros az idei bajnokság, és nagyon nehéz a dolga
Talmának az RSW Apriliáján a hasonló kvalitású 6-7 élmenő pilóta
között.
A csalódottságunk leküzdésén sajnos következő két borzalmasan
unalmas futam sem segített. A 250-eseknél a régi lemez pörgött ismét: a
nyalókás világbajnok, Jorge Lorenzo meglép az Apriliáján, Andrea
Dovizioso pedig lohol a nyomában a Hondáján. Andi végig a határon megy,
keresztbe-kasul csúszik, de esélye sincs előzni, majd a végén elfogynak
a gumijai és lemarad. A vezető kettős játékához már megszokott módon
hátulról Alex De Angelis asszisztált. Az egyetlen változást a KTM-es
Mika Kallio hozta, aki Alexet kilökve befutott harmadiknak. A
negyedliteresek legizgalmasabb momentuma még a bemelegítésen zajlott,
ahol az elcsúszott
a gilerás Marco Simoncelli pályaközepén fekvő motorját telibe kapta
az apriliás Taro Sekiguchi, aki szegény olyan súlyosan megsérült,
hogy helikopterrel kellett kórházba szállítani.
A MotoGP-ben titokban a Doktor feltámadását vártuk, de a Yamaha és a
Michelin egyre jobban távolodik a VB címtől. A Dottore még életében nem
indult ilyen hátulról Brnóban, de győzött ő már sokkal hátrébbről is,
így a hatodik hely még nem hessegette el a szurkolók reményeit.
Üvöltve drukkolt sok-sok 46-os pólós, de Valentino Rossi
szenvedett. Nagy nehezen megelőzte a ducatis Loris Capirossit, de
pár körrel később Capirex visszavette a helyét, majd Vale mellett
elment a suzukis Chris Vermeulen is, így végül hetedikként ért célba.
Látszott rajta, hogy dühös, még csak nem is lassított a levezető körben
a népes rajongó tábora előtt a C szektorban.
Csapattársa, Colin Edwards is sírni tudott volna, aki még a verseny
elején kényszerült kiállni motorhiba miatt. A Doktor erőlködésén kívül
más figyelemre méltó dolog nem történt.
Casey Stonerre még mindig jó hatással van csinos felesége, a
kiváló Ducati-Bridgestone páros nyergében indult és ment, mint a
mérgezett egér. Félelmetes volt nézni élőben a dominanciáját. A
Hondákon sokat fejlesztettek az amerikai futam óta, így már Dani
Pedrosa és a tavalyi világbajnok, Nicky Hayden is meg van elégedve
velük. A fejlesztések a Haydennek a harmadik, Pedrosának a negyedik
helyre voltak elegendők a versenyen úgy, hogy fokozatosan maradtak le
Stonertől.
Hogy ki lett a második? John Hopkins, kérem szépen!
Hopper olyan csapat színeiben érte el élete legjobb GP-s eredményét,
ami a múlt években még sereghajtó volt, és el akarta hagyni a
versenysorozatot. A csapat nem más, mint a Suzuki. Az első fele a
mezőnynek nagyjából azon a helyen ért célba, ahonnan rajtolt, így néha
el-elbóbiskoltunk unalmunkban ebéd után a napos hegyoldalban.
Hazafelé megjöttek a záporok is, de összességében kellemes
kiruccanás volt. Már csak a fíling miatt is megéri kimenni mindig. Jó
érzés, mikor több a motor a pályához vezető utakon, mint az autó, a
több ezer parkoló vas látványa pedig azokat is elvarázsolja, akik még
soha nem ültek motoron. Kár, hogy Talma 10 ponttal visszacsúszott a
második helyre, de hátra van még hat futam, és bármi megtörténhet.
GO TALMA GO!
További cikkeink
