Dugó ellen, vény nélkül

Apám azzal az ígérettel tartott évekig rabságban, hogy csak dolgozzak szorgalmasan a barackosban meg a szőlőben, meglesz a jutalma: robogót vesz nekem. Tízéves koromban még elhittem, három évvel később már követelőztem, utána meg látványosan küzdöttem a jogsimért. Hiába tettem-vettem a beketfai faluvég százötven fája között, a kismotor csak nem jött össze.

Nem hivalkodik, kicsit sportos, kicsit elegáns

Talán éppen ezért soha nem értettem azokat, akiket a
scooter lifestyle lázba hoz: nekem ez vegytiszta használati
érték, sajnos lelkesedni nem tudok. Jó dolog egy kis robogó, praktikus,
de minek cukrozni a taknyot? Nagyobb tempóhoz, túrákhoz ott a
nagymotor, hova a mesterséges hizlalás? A
Gilera GP800 képviselte megalománia érthetetlen, az
ötvenes robogók fékezett habzása meg városi
öngyilkosság: hol a határ? Melyik a robogózás értelmes
köbcenti-kategóriája?

Ennél nagyobbat? Minek?

A Yamaha X-max 250-et alternatívának szánták: nem gyenge vacak, és
nem is túlhizlalt divatmamut. Méretei ideálisak, még éppen elfér
mindenütt, az autóból is észreveszik, ha akarják. Mérete ugyan majdnem
utoléri a motorokét, kezelhetősége és praktikuma azonban megőrizte a
robogók eredeti alapkoncepcióját.

Kényelmes kis hokedli

Hogy szép-e? Nem csúnya, a Yamaha formatervezői kerülték a csicsát
meg a csillogást, kifejezetten visszafogott minden ív, végiggondoltak a
vonalak, nem a végtelenben találkoznak, hanem ott, ahol a szem azt
várja. A fekete-fehér színek váltakozása örök reciprok érték, ez kell
ahhoz, hogy az első lámpától a hátsóig végigugráljon a szem.

Még az alacsonyabb plexi is jól eldobja szelet

A robogó a termékpalettán sportos vonalat képvisel, az idom méretes
homlokfala mégsem ezt sugallja – nem is baj, így az apró,
tartozékkatalógusból választott szélvédővel is sikeresen eltaszítja a
szelet. A négyfokos téli motorozásnál a szélvédelem a legfontosabb, a
felsőtestről el is dobja azt, a levegő nyomását a nyakamon érzem csak:
jól mutat a kis fekete plexi, de aki az egészségéért aggódik, hagyja
fenn szépen tavaszig a gyári plekót.

Zászlók között a robogó - tetszett a hátsó lámpa

A dinamikusabb vonalvezetés miatt az alsó lábszárat elég sok szél
éri: hiába a jégeralsó és a motorosnadrág, az autópályás próbaszakasz
alatt nem győztem elrejteni a műanyagok mögé; nem véletlen, hogy a
motoros futárok ilyenkor lábzsákkal védekeznek. Az irányjelzők mellett
kandikáló műanyagdarabok viszont kifejezetten praktikusak, a
menetszelet magasabb sebességnél is eldobták a kesztyű elől.

Látszik rajta, hogy kényelmes

Az ülésre nincs és nem is lehet panasz. Amellett, hogy piros
cérnával varrt széle mutatós, anyaga nem engedi meg a csúszkálást,
nagyon kényelmes is – akármennyire hithű motoros az ember, a robogó
komfortélményét nem lehet vitatni. Utast ugyan nem szállítottam rajta,
de minden kedves hölgy helyet találna mögöttem, a vezető fenekét
hátulról támasztó púp mögött tökéletes ülőlap található.

Nem olyan mint egy sportmotoré, de a robogók közt megfelelő

A gép 21 lóereje is gond nélkül megbirkózna egy utassal. Szólóban
használva ideális városi jármű az X-max 250, végsebessége elég arra,
hogy a Magyarországon érvényes bármely sebességhatárt megszegje,
agglomerációban lakóknak, ingázóknak és várost átszelőknek korrekt
választás. Paioli futóműve és tizenötös első gumija nem cimborál a
hazai utakkal, mint minden robogó, ez is megtalálja a korlátait, de ne
aggódjanak, nem válik kezelhetetlenné – még jó, hogy a 267 mm-es
tárcsára kötött fékek lehetővé teszik az izmos lassítást, ha egy
komolyabb kátyú bukkan fel előttünk.

Mindent megmutat

A gyújtáskulcs kesztyűben nehezen hozzáférhető, elfordítása után
azonnal megzsizzsennek az elektronok, minden tudását megvillantja a
folyadékkristályos kijelző. Az üzemanyagszintet, a vízhőmérsékletet és
a sebességet analóg órák, a hőmérsékletet, az időt és a kilométereket a
digitális, narancsszínű panel mutatja. Indítás után csak a
gázmarkolatot kell csavargatni, az automata váltó teszi a dolgát, az
üzemanyag-befecskendező köpködi a benzint, jó egyenesfutással megindul
a Spanyolországban gyártott robogó.

A kapaszkodóknak örül az utas

A kategória legnagyobb előnye a jó szélvédelmen túl az ülés alatti
tárólórekesz, itt sincs másképp. A gyújtáskulcsot balra fordítva kis
kattanást hallani, utána hátulról előre nyílik az ülés, alatta két
sisaknak találunk helyet. A Yamaha X-max 250 kidolgozása hozza a
megszokott minőséget. A kormány körüli műanyagok tapintása ugyan nem a
legkellemesebb, de az illesztések tökéletesek, a nagyobb útakadályokon
áthuppanva sem nyisszan meg a plasztik.

Jobb, ha mindkét féket egyszerre használjuk

Elöl 110, hátul 95 mm a rugóút, a hasmagasság 113 milliméter.
Nagyobb padkákról ne ezzel ugrassunk le, igaz, a 165 kilós robogó
meglepően kezes: normális, emberi közlekedésre, dinamikus városi
haladásra ideális. A Yamaha 250-es robogója tényleg tökéletes
alternatívája a városban bedugult autóknak, ha a rengeteg szólóban
vezető legalább napos időben ezt vagy ilyet választana, sokkal könnyebb
lenne közlekedni, sokkal kevesebb füst lenne, és a négyütemű blokk 4,1
literes fogyasztása is sokak pénztárcájának lenne kedvezőbb, mint a
dugóban szöntyörgés.

Elmennek mellette

Igaz, hogy 1,288 millió forintos ára nem benzinből fog megtérülni,
de időt és ideget spórolhatunk: ezeket nem lehet megfizetni. A Yamaha
kínálatában van kisebb és nagyobb robogó, a konkurencia is kínál
hasonlóakat – összességében ez a méretbeli kategória tekinthető a
legjobb alternatívának: felesleges ennél nagyobb robogóknak bedőlni –
használati értéke az X-max-nak valóban maximális. A májusi huszonöt
fokban szívesen kipróbálnám újra.