A kilencvenes évek egyik legizgalmasabb gépe a Ducati Supermono. Az
egyhengeresek gyorsasági bajnokságában indult, az 550 köbcentis motor
egy kis műszaki csoda volt. 118 kilós tömege megegyezett egy modern
125-ösével. A könnyű testbe kifejezetten erős, 75 lóerős desmodromikus
vezérlésű blokkot szereltek, tízezres fordulaton adta le legnagyobb
teljesítményt – végsebessége 225 km/h volt.
Korábban
hírek röppentek fel, hogy a Ducati gyár megismételné a sikert, és 1198-as
blokkjuk feléből ismét egyhengerest faragnának – sajnos nagy a csend a
projekt körül, úgy tűnik, a gazdasági válság lelohasztotta a
lelkesedésüket.
Tizenöt év után az egykori projektmenedzser döntött: saját
szakállára, az anyacégtől függetlenül hozza vissza a Duc Monót. Erősebb
lesz, csinosabb és utcán is bevethető – a Supermono Strada az
egyhengeres sportmotorok jól szituált szerelmeseinek kedvence
lehet.
A blokk a 999R Testastretta alapjaira épül majd, 595 köbcentiből 88
lóerőt hoznak ki. A Pankl titán hajtókar, a nagyobb szelepek és az 54
mm-s torokra kötött Magnetti Marelli befecskendező mellé kiváló futómű
is társul – a rugózásért az Öhlins, a megállásért a Brembo radiálisan
felfogatott 305 mm-s dupla tárcsája felel. A gumikat Marchesini felnire
húzzák. Szénszál, titánium és programozható elektronika – nemes és
drága alkatrészekből áll a Ducati Supermomo Strada, nem véletlen, hogy
mintegy 16 millió forint az ára.
Kedves olvasóink, önök szerint az ilyen úri huncutságok helyett
lenne igény olcsó egyhengeres sportmotorokra?
További cikkeink
