Analógiák, autósoknak, hogy értsék

Az autónak városban csak egyetlen alternatívája van: a robogó. A tömegközlekedésnek menetrendje van, és csak szerencsés esetben visz háztól házig; a bicikli nem megy magától, lassú és kiszolgáltatott. Akik a rendes váltós motorokat használják, azok vagy profik – futár, postás és a többiek –, vagy fertőzöttek, nekik már drog, szárnyalás, szabadságérzet és hasonlók, netán másra is használják: túrázni, száguldozni, messzire menni. A robogó viszont csak közlekedési eszköz, kasztokkal, stílusokkal és a dilettánsokat kiszolgáló, univerzális technikával.

hirdetés

A lábat át kell emelni a középső gerincen, nem egy szimpla deszka a lábtartó

Talán pont emiatt nézik le páran. A robogó egyszerű jármű, és
valóban csak arra való, hogy beindítsa és közlekedjen vele az ember.
Vannak köztük igáslovak, mint az autók között a Suzuki Swift, ők az
ötvenesek. Ha kiszedik belőlük a fojtást, viszonylag jó
életkilátásokkal vehetnek részt a forgalomban. Másik végletnek ott
vannak a géndoppingos,
hat-nyolcszáz köbcentis óriások – ezeknek kábé annyi értelme van, mint
X6-os BMW-vel
bevásárolni járni a közértbe: jó érzés, kényelmes és fényűző, de
túlzás.

A Yamaha X-City viszont ideális közlekedőgép, nagyjából annak felel
meg a robogók között, amit az autósok fejében egy Passat vagy Mondeo
testesít meg, nem túl
sportos, viszont
kényelmes, és nem eszik túl sokat. Talán ezért csinálták olyanra a
Yamaha X-City műszerfalát is, mint egy autóét: szép visszajelzőkkel,
fedélzeti számítógéppel, bár csendben megsúgnám, hogy a kék
háttérvilágítás már túlhaladott, még a VW-nél is.

Az autókra kihegyezett antennáimnak tetszik, hogy elöl és hátul
dupla lámpák vannak, de manapság az összes hasonló méretű robogó ilyen.
Talán egyedül a
Vespát
leszámítva, de őt most ne keverjük bele ebbe a körbe, ő ugyanis a
robogók
500-as Fiatja. A
többieknek viszont nem adatott meg, hogy elsők és klasszikusok
legyenek, így egyendivat szerint készülnek, és az X-City is ilyen. A
Yamaha nagy, elöl 16-os, hátul 15-ös kerekei az itthoni útminőség
mellett előnyösek. Persze ettől még nem lesz endurós rugóútja, és a
motorral együtt lengő hátsó futóműnek néha feladja a leckét néhány
gigantikus budapesti hupli, de közel sem annyira, mint a kis
kerekűeknek.

A szélvédelem maximális

A nagy kerekű gép még a 250-es robogók között is a nehezebbek közé
tartozik, 165 kilós, tehát nem negyvenkilós csajoknak való. Viszont
alacsony a súlypontja, kezes, és könnyű felhúzni a középállványra is.
Úgy tűnik, mintha a Majestynél, a
Burgmannél és a
többi óriásrobogónál keskenyebb lenne, de nem: centire olyan széles (78
cm), mint azok. Ez cirka tíz centivel több, mint egy ötvenes robogó,
még gond nélkül el lehet férni vele két kocsisor között. Az X-City
kényelmes, lépcsőzetes ülést kapott, ez jó széles, kellemes anyagú és
puha, a hátsó részén is.

A nagy kerék varázsa: szép és rossz úton is jól irányítható marad vele az X-City

A komfortos ficsúrrobogókhoz illik komoly szélvédőt is adni, így hát
az X-Citynek is van. Ahogy a tesztmotoron állt, lényegében minden
menetszelet megfogott, ami a nagy melegben már kicsit túlzásnak is tűnt
– szívem szerint átszereltem volna alacsonyabbra, hogy picit hűtsön a
menetszél. Persze akkor meg biztos jött volna egy komolyabb eső, ahhoz
meg ez a plexiállás a jobb. Ami az egyéb csecsebecséket illeti, van
táskaakasztó és – az autós zsargonnál maradva – kesztyűtartó is. Az
ülés alatti rekesz elég alacsony, és biztos létezik olyan sisaktípus,
ami befér ide, de a legtöbb valószínűleg nem. És talán ez az X-City
legnagyobb hibája, illetve az zavart még, hogy kicsit kotyogott a
gázmarkolat.

Miért tűnik a jó hosszúságú nadrág bokalengetősnek egy robogón?

Viszont hibátlanul megy a befecskendezős, 21 lóerős négyütemű. Álló
helyzetben tövig húzva a gázt az első fél másodpercben finoman elindul,
de utána irtózatosan meglódul, ahogy azt egy 250-estől várnánk. Ezt a
gondolatnyi késlekedést hamar meg lehet szokni, ahogy az autósok
alázását is: az X-City látványosan jobban gyorsul, mint a városi
autómassza. Némi önfegyelem kell is, hogy ne folyton nyélgázon
közlekedjen vele az ember, ahogy azt a kis ötveneseknél szokás.

Különösen látványos, amikor felbootol, ég minden visszajelző és a kék háttérvilágítás is

Erre már csak azért is érdemes odafigyelni, mert a gép a százat
észrevétlenül éri el, de autópályán a saját órája szerint akár 140-et
is megy, igaz, itt már érezni a hatalmas szélvédő keltette vibrációkat
és hogy nem olyan stabil, mint egy normál motorkerékpár. Arra viszont
tökéletes, hogy rövid távon az autópályákon közlekedjen, ha véletlenül
arra van dolgunk. És ez az, amiért az ember nem egy pár éves használt
kisautót vesz másodiknak, hanem egy hasonló robogót. Nagyjából annyiba
is kerül, kábé 1,4 millió forintba.

Nyilván van olyan doboz, ami pont passzol a csomagtartóra

Ez ugyan nem kevés, de az X-City kifejezetten nívós darab, mindene
finoman működik, a motorja nem vibrál, a tompítottja jó, a dudájának
olyan a hangja, hogy komolyan vegyék, a fékje pedig remekül fog. A
kidolgozottsága kiváló, a csomagtartó-kapaszkodó komplexum is gyönyörű,
ahogy a műanyag burkolat és a fényezés is szép. Olyan robogó,
amilyeneket gizda metroszexuális fiúmodellekkel szoktak köríteni a
prospektusokban, amint épp frigid szőke manökenek fejét csavarják el.
De ez ne tévesszen meg senkit, mert megveszekedetten jó.

Jó a Vespától kölcsönzött ötlet