Az utóbbi évtizedek legszebb Hondája

Az új CB 1000R majdnem olyan sikeresen téríti a megátalkodott pogányokat, mint Szent Pál, és a nyergére visszatérve az alcantarának tényleg hamar megárt a víz. A forgalmazó meg is kért minket, hogy ne mossuk, de hiába fenyegeti minden kósza esőfelhő, tényleg annyira jól néz ki, hogy nekem is így kéne.

hirdetés

2105 mm a teljes a hossz, de a dinamikus formatervezés miatt rövidebbnek tűnik

A négy gyári szín, a sárkányzöld metál, a kardezüst metál, a gyöngy
éjcsillag fekete metál és a hűs gyöngyházfehér közül az utóbbit kaptuk,
és hiába van lassan egy éve az utcán, az emberek is megbámulják, meg mi
magunk is.

Sok a szép részlet, a legjellegzetesebb talán a hűtő színre fújt
oldalborítása. Egyetlen bajom van vele: közelről már látszik, hogy a
CB-t olyan formatervezők rajzolták, akiket csak a látvány érdekel,
magába a motorba nem gondolnak bele. Az oldalsó, színre fújt cikcakk
ugyanis elvileg a tankról indul, de igazából nincs hozzá köze, ráadásul
nincs is valami acélosan rögzítve. Így aztán könnyen elválik és eláll,
márpedig ki akarja minden motorozás után visszapattintgatni az
idomokat? Nyilván nem olyan drámai a helyzet, mint az új Gold Wingnél,
ami állítólag nem bírja a meleget, és egy óra napozás után kókadozni
kezdenek a műanyagai, de ezt a részt kicsit átgondoltabban is
csinálhatták volna.

A design modern és fiatalos, a fotózás alatt mégis sok idősebb motoros megcsodálta

A mozgalmas, barokk cikázás mint motívum végigvonul az egész motoron
a tücsökfejű fejidomtól (Vagy darázsnak volt szánva? Akkor meg miért
nem Hornet a neve?) az első sárvédőn, a mozgalmasságot sugárzó,
hullámos küllőjű felniken át a kecsesen, de agresszíven felhúzott
faridomig. Az olasz dizájnerek valószínűleg új Hornet tervezését kapták
feladatul, mert a faridom is láthatóan egy olyan potroh, amiből
mindjárt előugrik a fullánk.

Ez a Honda is megkapta a mostanában divatos borzalmasan vastag, igen
rövid kipufogót, ami persze nem feltétlenül a forma miatt jött divatba,
hanem az új zajnormák és azok kijátszása okán, csálé trapéz
keresztmetszettel. Engem nem zavar, van, aki azonnal lecseréli az
ilyesmit. A hátsó futómű egykarú, más konstrukció, mint a
VFR félkarúja, és
bár szokatlanságában gyönyörű a felni, a motor hátulját szerintem a
faridom adja el. Rég volt már ennyire szép, ugyanakkor kifejezően
szuggesztív Honda.

Könnyen elválik és eláll az oldalsó cikkcakk borítás - ezt nem gondolták végig a formatervezők

Van persze, ami nem teszik rajta. Az egyik a tankot védő, igen olcsó
hatású műanyag, ami mintha a régi koreai autókból lenne ismerős. Valami
gumisabb, mattabb hatású műanyag kellett volna ide, ha már egyáltalán
műanyagozzák a tankot. A másik a műszeregység, ami nekem túl digitális.
Az LCD-panelen csak számmal jeleníti meg a tempót, a fordulatszámot meg
analóg módon – zavaros, hasznavehetetlen, és ha süti a nap, alig látni.
Simán elférne itt két rendes, anyagból készült körműszer.

Érdekes az ON/OFF kapcsoló – mostanában egyre többen kísérleteznek
valami ilyesmivel, a
BMW például
notórius ON/OFF-szédelgő. Kis helyigényű, vicces és elegáns, az se baj,
hogy volt már ilyen húsz éve a Honda legendásan szép és erős
VT250-esén, de tessék is csak folyamatosan meríteni a céges dicső
múltból.

Zavaros, és ha süti a nap, alig látni. Simán elférne itt két rendes körműszer

A harmadik a blokk, mármint formailag: ha ránéz az ember, egyből a
TV Shop jut eszébe, na, vajon mennyiért lehet megrendelni ezt a szuper
teflon tükörtojássütőt? Amihez ajándékba kapunk egy óvatosan rovátkolt
vízhűtéses hengert is. Szerintem érdemes lett volna alakítani egy
kicsit, a formatervezőknek ebbe nyilván nem volt beleszólásuk, hiszen a
motort, a 2007-es
Fireblade
alacsony és közepes fordulatszámú nyomatékra áthangolt változatát már
készen kapták.

Nagyon jó karakterű a motorvezérlés: semmi ijesztő nincs benne,
egyszerűen húz, amennyire kell. Nagyon jól megy alul, de középen is
annyira jól megy, hogy egyáltalán nem hiányzik a 7-8 ezres
fordulatszámnál fellépő megijedés. Nemrég próbáltam a
Yamaha 1000-es Fazerét , ami 150 lovat ad le a csúcson, de olyan darabosan és
erőszakosan, hogy semmi kedvem nem volt vele motorozni. A Honda hozzá
képest kifinomult kultúrlény.

Óriási vágófegyvert mintáz a kipufogó rozsdamentes borítása - az alsó rész csak takarólemez

A hangja is szép, néhány pillanatra még a
BMW K1300R
trombitálása is eszembe jutott, de persze a két gép és hang azért nem
egy kategória. A lényeg, hogy számokban van egy csomó jobb motor,
pályaversenyen is agyonvágják a jobban kihegyezettek, de hétköznapi
örömmotorozásra ez való. Egyrészt mert a 126 ló is nagyon sok, másrészt
nagyon jól kezelhető ez a 126 ló, harmadrészt a CB átkozottul ügyes
motor. Annyira könnyű vele a lassú forduló, hogy egészen hihetetlen,
márpedig a városi motorozást az aranyozza be, ha nem szorulunk a
kocsisorok közé, mert szépen lépésben mindenhonnan kikacsázunk, hogy a
végén boldogan húzzunk egy nyélgázt.

Példaértékűen sikerült a kombinált blokkolásgátló hangolása

Persze nemcsak lassan tud kanyarodni, hanem gyorsan is, mégpedig
nagyon könnyedén és kiszámíthatóan. Az a kanyar, ami a
saját motorommal
para nélkül 80, az a CB-vel nagyon simán minimum 100 km/h, persze oké,
az XJR kiugróan rossz kezelhetőségű naked bike. Az üléspozíció nekem
furcsa. A lábtartó sportos-hasalós testhelyzetet adna ki, a kormány
viszont elég magasan van. Nem mondom, hogy a CB kényelmetlen, de én pár
centivel előbbre hoznám a lábtartót és lejjebb a kormányt.

Engem kicsit zavar, hogy a
KTM utcai motorjaihoz hasonlóan ennek sincs eleje: ha lenézünk, a kormánynál
vége a motornak. Az üléspozíció is eléggé elöl van; jobban lehet így
kanyarodni, manőverezni, de nekem valahogy az ad biztonságérzetet, ha a
motor egy kicsit tart még a kormányon túl is. Tehát alapvetően máshogy
vagyok szokva, de sokat elárul a CB harmonikus kitaláltságáról, hogy
tíz perc alatt eljutottam oda, hogy nem zavar a szakadék a
kormánynál.

Szöcske vagy darázsfej? Nehéz eldönteni, de biztos, hogy a rovarvilágból kerestek modellt

A fék érzetre kelletlennek tűnik, valahogy nem jó érzés meghúzni a
kart, pedig valójában brutális a hatás: nagyon szépen fékez, ha kell.
Dual és ABS, annyira jól összehangolva, hogy komolyat és hirtelen kell
fékeznünk, ha meg akarjuk érezni az ABS kattogását.

Sok mindent szeretek az új CB-ben, de a kedvencem az építési
filozófia: a legális és ésszerű sebességtartományokban igazán ügyes, az
illegalitás rovására. 130-as tempó fölött, illetve széljárás
függvényében valahol 130 és 160 között a fejidom elkezdi tolni a
torkunkra a szelet. Nem veszélyes, inkább csak kellemetlen, mint amikor
egy ötéves gyerek fojtogat. A gégenyomás fontos figyelmeztető is, mert
ha még egy kicsit húzunk a gázon, a CB kezd elbizonytalanodni.

130 és 160 között a fejidom elkezdi a torkunkra tolni a szelet

Elkönnyül az eleje, és ha be nem is szitál, nem jó érzés gyorsan
menni vele. A naked bike-ok eleve nem sztrádázásra valók, de a nakedek
között sok az olyan, amivel könnyebb tartani a 150-es utazót. A CB-nek
nem olyan rövid a tengelytávja (1445 mm), mint gondolnánk, de az ülés
viszonylag elöl van rajta, így rövidnek is érezzük, a villaszöge pedig
olyan, hogy nagyon szűk íveken tudunk megfordulni. A nagy tempót
viszont kevésbé veszi.

De vajon miért nem adnak neki normális nevet? A betű-szám-betű
rendszámtáblának elmegy, de az ember agya nem számítógép, és sokkal
könnyebben jegyzi meg, hogy „ezres Hornet”, mint a CB 1000R-t, főleg,
ha épp egy Yamaha-szalonból érkezik, ahol kipróbálta az FZ1-et. Nincs
csüggesztőbb, mint belehallgatni egy olyan párbeszédbe, ahol csak ezek
az átkozott MX/X-ek röpködnek. Mindezt azért hánytorgatom fel a
Hondának, mert a CB 1000 most már nem Hornet, csak CB 1000 R, pedig
vezetési élményben ugyanazt tudja, mint a korábbi Hornetek: felülünk
rá, és a motorozás rögtön könnyű és magától értetődő dolog lesz.

Az alcantara gyönyörű, viszont kényes és körülményes tisztítani

Tudom, hogy megy ez a motorosok agyában: ha leírom, hogy kellemesen
erős, pont jól erős, de nem félelmetesen erős, nagyon jól kézben
tartható, biztonságos motor, mindenkinek elmegy tőle a kedve. A motoros
szeret farkasszemet nézni a halállal, a biztonságra utazni ciki.
Úgyhogy azt mondom: pajtikám, a CB 1000R-rel úgy csavarodsz fel a fára,
zakózol el a fehér aszfalton a kanyarban és csattansz be 200-zal a
kamion alá, ahogy csak akarsz – kizárólag rajtad múlik.

A motor egyik legszebb része a mesterien tekergő hátsó kerék