Igaz történet (vagy nem) székely
bácsival
Egy ismerősöm többedmagával kiruccant
Erdélybe. A piacon megláttak egy öreg székely bácsit, aki öveket
árult. Vettek is tőle néhányat, a társaság egyik tagjának azonban
nem tetszett a kiállított portéka, ő mindenképpen az öreg saját
övét szerette volna megvenni.
- Nem eladó - mondta az öreg határozottan.
Kérlelte, több pénzt ígért, jópofáskodott, mindent
megpróbált, de az öreg nem állt kötélnek, csak ennyit mondott:
- Nem eladó.
Hősünk végső elkeseredésében elkezdett kotorászni a zsebében,
és előhúzott egy hiperszuper, vízálló zseblámpát. Ilyet sem talál
az ember minden bokorban, gondolta, és végső elkeseredésében
felajánlotta az öregnek a lámpát az övért cserébe. Jött is a válasz
rögtön:
- Hát édes fiam, amennyit mi mostanában éjszakánként a tó
fenekén mászkálunk...
A történet vagy igaz, vagy nem. Én elhittem, mert jól esett, de nem
is ez a lényeg, a tanulságot azonban még nem áll módomban kifejteni;
előbb a munka, aztán a szórakozás. Ha valaki lusta, már ugorhat is a
cikk végére, sok újat nem fogok mondani, az X3-as tényleg jó autó.
Milánnak is tetszett ,
Karottának is tetszett , nekem is tetszett. Nem véletlenül.
Jó érzés lett volna megtalálni az apró, idegesítő marhaságokat, amik
végképp elrontják, olyan rejtett hibákat, melyeket az előttem
tesztelő kollégák nem szúrtak ki, de mivel ilyesmi nem történt,
forradalmi információkkal nem szolgálhatok.
Ami miatt esetleg mégis érdekes lehet ez a cikk, az a
285 lovas soros, hathengeres, ikerturbós dízel és az M-csomag,
amivel a tesztautót felszerelték. Nekünk újságíróknak képben kéne
lennünk, legalább az aktuális modellekkel kapcsolatban. Tudnunk kéne
minden autóról, mikor mutatkozott be, milyen motorokat kínálnak hozzá,
satöbbi. Ennek ellenére előfordul - így történt az X3-as esetében is -,
hogy úgy hozunk el egy tesztautót, azt sem tudjuk, eszik-e, vagy
isszák.
Na jó, ez így ebben a formában természetesen nem igaz, tudtam
ezt-azt az X3-asról, de valahogy elkerülte a figyelmemet az erősebbik
dízel változat, az sd. Tudtam, hogy van egy sorhatos dízel 220
lóerővel, de
azt hittem, hogy a legerősebb változatban az a hathengeres
benzinmotor van, amihez már kétszer is volt szerencsém (
1 ) (
2 ). Tévedtem.
Szóval elhoztam ezt a legerősebb, de nem legerősebbnek vélt X3-ast,
és ugyancsak csodálkoztam rajta. Jól megy, no, el kell ismerni -
gondoltam fanyalogva, mégiscsak egy dízelmotorról van szó. Á,
biztos csak a nyomaték miatt érzem ezt a lüktetést az agyamtól a
gerincvelőmig minden gyorsításkor - gondoltam néhány másodperccel
később. Aztán egy barátom beszállt mellém. Hamar elcsöndesedett.
Később, mikor kérdeztem, szerinte is jól megy-e, értetlen arcot vágott,
és félve bólintott.
Ezt még mindig nem vettem intő jelnek, hanem aztán később elmentem a
lámpánál mindenféle sportkocsiknak, majd
jöttek más utasok, és azok is féltek. Ekkor kezdtem el
gyanakodni. Este leültem a monitor elé és kiderítettem az
igazságot. Háromliteres dízel X3-asból kétféle változat létezik, a 218
lovas 3.0d, és a 285 lovas 3.0sd, ami közel kéttonnás tömege ellenére
6,6 másodperc alatt van százon, legnagyobb sebessége pedig, és most
kapaszkodjanak meg, 240 km/h.
Ez azt jelenti, hogy a 3.0sd nemcsak a benzinmotoros 3.0si-nél
gyorsabb sokkal, de
olyan autókat is megver, mint a
Honda Integra Type-R , a
Renault Clio Sport , vagy az
Opel Corsa OPC. A
sportosságfokozó M-csomag, mely aerodinamikai elemeket, bőr
sportkormányt, sportüléseket, egyedi 18-as felniket és megerősített,
ültetett futóművet takar, a 3.0sd esetében 775 300 forintba kerül a 14
600 000 forintos alapáron túl.
Ez az egy hibája van az X3-asnak (meg a ronda hátsó lámpa, amitől
viszont már annyian hánytak a szakma jeles képviselői közül, hogy én
most ki is hagynám). Tudom, tudom, prémiumautó, nem újságíróknak
fejlesztették, és a prémium riválisok sem olcsóbbak, de tizenötmillió
akkor is sok pénz. Igazi riválisról egyébként nem is nagyon
beszélhetünk, az
ML-Merci és az
Audi Q7 nagyobbak,
a
Lexus RX-nek pedig
a mérete sem számít, abból ugyanis nincs dízel. A
Nissan X-Trail
meg a
Honda CR-V és
barátaik rengeteg szempont miatt szintén nem jöhetnek szóba, az X3
3.0sd-nek tehát nincs igazi alternatívája, s
mint egyeduralkodó, drága sem lehet; egyszerűen ennyibe
kerül.
Hanem akkor csapjunk a lecsóba. Az úgy volt, hogy Karottával
elmentünk kipróbálni egy
Lotus Super7 replikát , így kénytelen voltam az X3-assal átszelni a hegyet
Szentendre és Visegrád között, méghozzá kétszer is. A két menet között
próbáltam ki a végtelenül kényelmetlen és halálosan félelmetes
sportkocsit, a Helixet.
Elvileg a Helixtől kellett volna elélveznem, de végül a rideg
sportkocsi okozta megrázkódtatástól csak még jobban élveztem az idilli
száguldozást az X3-assal.
Kéttonnás autóval nem lehet autózni. Magas építésű autóval nem lehet
autózni. Dízelmotoros autóval nem lehet autózni. Automata autóval nem
lehet autózni. Minden általánosításnak van alapja, igaz, mindegyik alól
van kivétel, mégis,
ha négy általánosítás dől meg egyszerre, az kisebbfajta csodának
számít.
Nem állítanám, hogy az X3-as volt életem legdurvább autós élménye,
egy automata dízel-SUV-ban nyilván nem érhetik olyan ingerek az embert,
mint egy könnyű sportkocsiban, de a körülményekhez képest maximálisan
jól éreztem magam. A kormányzás nagyon pontos és a kategóriatársakhoz
képest közvetlen.
A futóműnek nagyon jót tett az M-csomag, a sofőrnek viszonylag
sok információja van az útról, és az autó remekül fordul. A fékerőre
sem panaszkodhatom, igaz, a nagy tömeg megdolgoztatta a fékeket, és a
hegyi menet végére valamicskét gyengült is a teljesítményük, de két
tonnánál már az is csoda, hogy eddig bírták. Az automata váltó is
nagyon igyekezett, szorgalmasan pakolta alám a fokozatokat.
Az X3 3.0sd-nek
lehetetlen nem odalépegetni. Annyira könnyed, annyira hatékony,
annyira jó érezni a dízel bődületes erejét, hogy szinte képtelenség
lassan menni vele. Ezek után képzelhetik, hogy csodálkoztam, amikor
teletankoltam, és láttam, hogy mindössze 10,2 litert fogyasztott.
És akkor jöjjön a tanulság. Az X3-as belül szép, igényes és tágas.
Öt embernek csak azért nem ideális, mert úgy alakították ki a hátsó
üléssort, hely lenne bőven. És nagy a csomagtartója. Akkor meg minek
vegyen az ember
X5-öst?
Mert státusszimbólum? Miért egy tizenötmilliós, 285 lovas X3-as nem
az? A presztízst most egyébként is felejtsük el, maradjunk
szigorúan a racionalitás határain belül. Az X5-ösből már a csirkébbik
dízellel szerelt változat ára is 15 millió fölött van, annyiba kerül,
mint egy csúcs-X3. Akkor meg minek? Mert hétszemélyes? Ja kérem,
amennyit mi mostanában éjszakánként a tó fenekén mászkálunk...
További cikkeink
