Nyaljuk fényesebbre!

Teszt: Mazda MX-5 Roadster Coupé 2.0i MZR Sport - 2007

- gyulavitéz -

2007. április 21., szombat 10:15

Az MX-5 most már nemcsak az egyik legélvezetesebb kabrió, hanem az egyik legélvezetesebb kupé-kabrió is. Könnyű együtt élni vele, annál nehezebb azonosulni azzal, amit képvisel.

Ki merné vitatni, hogy egy fiatal szőke illik legjobban az autó karakteréhez

Nehéz cinizmus nélkül nézni, ahogy a szaksajtó újra meg újra fényesre nyalja a Mazda ülepét az MX-5-ös ürügyén. Amióta piacra dobták (1989), a kisméretű, kategóriájában kifejezetten olcsónak számító roadster rengeteg hívet szerzett a japán autógyárnak. Nem sok olyan MX-5 tesztre emlékszem, amiben arról olvashattam volna, hogy rossz, csúnya, vagy élvezhetetlen; az olasz, francia, német, brit és amerikai szaksajtó egységben ünnepli az autót lassan húsz éve, de vélhetően a bolgár, a török, a kirgiz és a finn kollégák is hasonlóképp vélekednek, csak nem tudunk róla.

Mi is kiveséztük már nem egyszer. Karotta imádta, a Winklernek annyira tetszett , hogy vett is magának egyet. Még Kari is tisztelettudóan leborult előtte , és bevallom, én sem tettem másként , amikor 2005-ben kipróbálhattam a legújabb változatot.

Most megkaptuk a legújabb változat legújabb változatát, a keménytetős Roadster Coupét. Ha lehet hinni a gyárnak, mindössze 36 kilóval nehezebb a vászontetősnél, és tizenkét másodperc alatt, tehát nagyon gyorsan változik át kupéból kabrióvá avagy vissza. A tetőszerkezetet úgy kivitelezték, hogy a csomagtartó mérete nem változott - maradt 150 liter, ami persze így is nagyon kevés. Még mindig agilis, még mindig szép, még mindig jó vezetni. Blablablablabla...

Vicces, hogy a világ legkelendőbb roadsterének a fenekén semmiféle díszítés nincsen

Az MX-5 keménytetővel is éppoly élvezetes, mint a klasszikus vászontetővel. A plusz harminchat kilót egyáltalán nem érezni, legalábbis a kétliteres motor ugyanolyan benyomást tett rám most, mint amikor a roadstert vezettem - a kollégák élménybeszámolója alapján az 1,8-asnál más a helyzet. Más új információval sajnos nem szolgálhatok; mindenkinek jobb lesz, ha ez a teszt itt gyorsan véget is ér. Az MX-5 szép és jó. Még mindig. Hihetetlenül agilis, mégsem rázza ki az ember belét a rossz utakon. Ideális kompromisszum mind futómű, mind motorerő tekintetében. Ideális játszópajtás. És a váltója is jó. Öt csillag, de tényleg. Szívből és igazán. Blablablabla...

Erősen retróba hajló lámpatest

Ássunk azonban egy kicsit mélyebbre, hátha fény derül valami turpisságra. A legolcsóbb MX-5-ös ára 5,5 millió forint, ami nagyon jól hangzik, viszont az alapfelszereltségű, Emotion, azaz érzelem fantázianév alatt futó modellben nincs automata klíma, nincs ködlámpa, nincsenek alupedálok, nincs bőrülés, de bőrkormány, sőt még bőr váltógomb sincs, a tető pedig se nem kemény, se nem vászon, hanem bizony műanyag. Akkor meg mi értelme?

Teszt: Mazda MX-5 Roadster Coupé 2.0i MZR Sport - 2007

Felhasználói szemszögből gyakorlatilag semmi, a gyártó viszont elmondhatja, MX-5-öst már öt és félmillióért vehet a kedves vásárló. Finom reklámfogás, átverés, de mégsem. Nem szép dolog, de mielőtt még elkezdenénk nagyon haragudni a Mazdára, vegyük észre: a gyártók nagy része kínál olyan fapados modellt, ami gyakorlatilag használhatatlan, és alig adnak el belőle, viszont az ára remekül cseng.

Hiába ez a kategória legolcsóbbika, egyáltalán nem igénytelen

A valóságban tehát mire az MX-5-ös szép lesz és kívánatos, az ára lassan felkúszik hétmillió fölé, de - és most újra nyalni fogok - még így is megéri. Mivel riválisa nem sok van, nehéz összevetni bármivel is. Az Astra kabrió, a Focus kabrió és ezek barátai ugyan praktikusabbak, de egyikük sem roadster, egyikük sem nyújt átütő vezetési élményt, így hiába nagyobb a belső tér, a csomagtartó, egyikük sem alternatívája az MX-5-nek.

A 17-es felnik ellenére sem rázott

A Honda S2000-es, a Porsche Boxster vagy a Nissan 350Z sokkal-sokkal erősebbek. Ezek az autók már nagyon komoly menetteljesítményre képesek, természetes, hogy a vezetési élmény és a teljesítmény arányában az áruk is magasabb. Az MX-5 legszórakoztatóbb, kétliteres, 160 lovas, sperres változata 7 779 900 forintba kerül, erre jön még 109 000 forint felár a metálfényért - a keménytető ára további 400 000 lenne. Ezt két és félmillióval megtoldva megvehetjük az S2000-est, további kétmillióért már a 350Z is a miénk lehet, a Porsche Boxsterért pedig 15 milliót kell fizetni. Két MX-5-ös árát, vagyis újfent nem sikerült belekötni a Mazdába. Élvezetesebb autók vannak ugyan a piacon, de nem ennyiért.

Száguldozni is lehet vele, de minek, ha a csöndes poroszkálás is élvezetes

Szép és divatos a vászontető, mégis a kemény a tuti, mert az gombnyomásra nyílik-záródik

A legviccesebb az egész díszes társaságban az Alfa Spider, ami ugyan éppoly kevéssé praktikus, mint a fent említett modellek bármelyike, viszont egyáltalán nem olyan jó vezetni, igaz, mind közül magasan a legszebb. A kategóriában kifejezetten lomhának számító 185 lóerős alapmodell ára 9,76 millió, a csúcsváltozat több mint 14 millióba kerül, vagyis a Spidert igencsak borsos áron mérik. A Toyota MR-2-es lenne az egyetlen hasonló jellegű, árú és teljesítményű autó a piacon, de azt Európában sajnos nem forgalmazzák.

Eljutottunk oda, ahonnan indultunk. Egy fényes valaggal kezdtük, és egy még fényesebbhez érkeztünk anélkül, hogy az autóról szó esett volna. Lehetetlen belekötni, az MX-5-nek édes mindegy, érzelmi alapokon közelítjük meg vagy objektíven, számok kereszttüzébe állítva. Minden mércével megállja a helyét.

Teszt: Mazda MX-5 Roadster Coupé 2.0i MZR Sport - 2007

A váltó pontos, sportos és rövid,
de a plexi a gombon könnyen karcolódik

Pedig ha belegondolunk, hogy hétmillióért kapunk egy szűk és hangos kétüléses szappantartót, aminek gyakorlatilag nincs csomagtartója, nem sok logika van a dologban, és mégis. Élni jó, vezetni jó, így hát ezekért a használhatatlan, de annál élvezetesebb autókért minden autógyár jócskán megsápolja a hedonista vásárlókat. A Mazda tulajdonképpen még a legvisszafogottabb mind közül.

A dicshimnusz végére azért csak kirántanék egy-két rosszindulatú megjegyzést a tarsolyomból. A tesztautóban még csak 3000 kilométer volt, mégis karcos volt a küszöb, a váltó gombja, és a bőrkárpiton is látszott már, hogy ültek benne jó páran. Könnyen lehet, hogy az újságírók nem bántak kesztyűs kézzel a kis roadsterrel, de mivel a többi autóval sem szoktak, levonható a következtetés: az MX-5 belső tere, díszítései jobban kopnak a kelleténél.

A valóságban 12 másodpercig tart a művelet

A másik problémám a keménytetővel volt. Baja nincs, csodálatosan működik, szép is, jó is, viszont nem jobb a hangszigetelése, mint a vászontetőnek. A roadstert már régebben vezettem, de emlékszem, nem zavart a szélzaj, mert egy vászontetős autóhoz képest nem volt vészes. Ugyanez a szélzaj azonban egy keménytetős autóban már egy kicsit sok.

Hosszában, meglehetősen hátra tolva helyezték el a kétliteres motort

És ha most visszatérünk a matematikához, utánaszámolhatunk, hogy a negatívum oldalon két dolog van, a pozitívumok száma viszont legalább ennek a háromszorosa, vagyis az MX-5-től továbbra sem vitathatjuk el az öt csillagot. Jól néz ki, jó a motorja, jó a váltója, zseniális a futóműve, de nekem akkor sem kéne. Egyszerűen nem tudok azonosulni vele.

Teszt: Mazda MX-5 Roadster Coupé 2.0i MZR Sport - 2007

Egy kicsit rongyrázó, de közben mégsem az, hiszen relatíve olcsó, de ez a relatív olcsóság is drága, pláne mivel kell mellé egy másik autó is. Gyors, de annyira nem, hogy elájuljak tőle, igaz, annyira élvezetes vezetni, hogy attól viszont elájulok, de ez nem elég. Nem tudom elképzelni magam ebben a hivalkodó szappantartóban. Nem vagyok dzsigoló, nem vagyok a dzsigoló barátnője, és kivénhedt dzsigoló sem vagyok. Bezzeg a Winkler, akiben van egy kevés mindhárom karakterből... Nem csodálom, hogy ő vett magának egyet. Én azt hiszem, ha véletlenül roadstert kéne vennem, továbbra is az S2000-est preferálnám.