Rengeteget változtak az autók 10 év alatt
Tíz év hosszú idő egy ember életében is – aki ma még az általános iskola padjait koptatja, egy évtized múlva talán diplomát szorongat a kezében. Gondoljunk csak bele, mennyire sok változást hozhat ennyi idő egy olyan gyorsan fejlődő ágazatban, mint az autóipar! Az utóbbi évtizedben elképesztő változást tapasztalhattunk - amire jó példa az új Nissan Juke is.
Elég, ha csak arra gondolunk, hogy tíz esztendeje még a kevesebbnél kevesebbet fogyasztó dízelek voltak a sztárok, mára pedig a legtöbb gyártó az elektromos-, de legalább a hibrid hajtások felé fordult. A hobbiterepjárók csupán akkor kezdtek éledezni, ma viszont a vásárlók nagy része crossovereket, SUV-okat akar. A kisebb városi terepjárók szegmensének megszületése talán a Nissan Qashqai 2006-os bemutatásához köthető – a klasszikus személyautók és az évek során túlhízott SUV-ok közt tátongó űrt célozta meg a japán gyártó.
Vagányságból letisztultság
Ezután már nem volt megállás, egyre több márka szállt be a buliba, így annak, aki ki akart tűnni a tömegből, mindenképpen szüksége volt valami újra, valami különlegesre. Éppen tíz évvel ezelőtt, 2010-ben a Nissan húzott egy merészet, és piacra dobta a Juke-ot. A bevállalós formatervnek a Qazana tanulmányautó képében volt már előfutára, ám akkor még senki nem gondolta komolyan, hogy valóban meglépik, és kisebb változtatásokkal sorozatgyártásba küldik a meghökkentő, semmi másra nem hasonlító szabadidőautót.
A vagány Juke igazán megosztó lett: voltak, akik imádták, mások túlzásnak érezték – de olyan aligha akadt, akiből nem váltott ki érzelmeket. Leginkább talán egy szeretni való, mesebeli varacskos disznót idézett, karakterességét nemigen lehetett megkérdőjelezni. De tíz év alatt sok víz lefolyt a Dunán, elérkezett a generációváltás ideje, a Nissan pedig visszafogottabbra vette a figurát.
Az új Juke sokkal inkább illeszkedik az aktuális márkaarculatba, mint elődje, de egyes elemeket, stílusjegyeket átemeltek. Az eredmény letisztultabb, kevésbé megosztó, de elődjéhez hasonlóan karakteres.
Egyre nagyobb autók...
Ha van teljesen egyértelmű trend az autóiparban, akkor az minden bizonnyal a növekedés. Egy mai kisautó simán van akkora, sőt nagyobb is, mint egy régebbi kompakt – ez a tendencia nyilván a crossovereket sem kerüli el. A Juke-ot például minden irányba megnyújtották: teljes hossza hét centit nőtt, a legjelentősebb viszont a bő tízcentis tengelytáv-növekedés. Ez utóbbi mutató a beltér tágassága szempontjából is fontos, ebben már az első generációs Qashqait is megelőzte.
Az autókkal párhuzamosan a kerekek is növekednek, így már egy ekkora crossover alá is tizenkilenc colos malomkerekeket szerelnek, hiába, a divatnak nem lehet megálljt parancsolni. Annak ellenére sem, hogy a hazai úthálózat minőségét elnézve egy „peres” gumival ellátott nagy felni kevésbé tűnik komfortos megoldásnak, mint egy kisebb, ballonosabb változat. De az kevésbé lenne látványos.
Miközben a hazai utcaképet elsősorban a fekete, fehér, ezüst és szürke színek uralják – amit az ízlésen kívül sokszor a különlegesebb színek felára, vagy az újraeladhatóság befolyásol –, azt gondolhatjuk, hogy egy merészebb formatervű, vagány kiskocsinál a harsányabb színekbe is bátrabban belenyúlnak a vevők. Idehaza valahogy mégis konzervatívabbak az emberek, az első Juke-ból például kevesen vették a sárgát vagy az élénk kéket.
Ez is változott: az újból sok vörös és kék talál gazdára.
Trendnek hívhatjuk ezt is, aminek köszönhetően egyre több gyártó már kéttónusú fényezést is elérhetővé tesz.
...egyre kisebb motorokkal
A legkomolyabb változások azonban kívülről nem ennyire szembetűnőek: a technológia még nagyobb ugrást hajtott végre a mögöttünk álló tíz esztendőben, mint a formatervek. Ha egy autó esetében műszaki tartalomról beszélünk, a legfontosabb, hogy mi hajtja? Régóta jellemző irányvonal az autóiparban az úgynevezett
downsizing,
ami dióhéjban annyit tesz, hogy a régebbi, nagyobb hengerűrtartalmú szívó benzinmotorokat hasonló teljesítményű – sőt, sok esetben erősebb –, de kisebb köbcentis turbós egységek váltják fel. Emellett a dízelekkel a szigorodó kibocsátási normák és más tényezők miatt sokan szakítanak.
A Juke esetében a Nissan annyira keményen beleállt ebbe, hogy
nemcsak a régi 1,6-os benzinest vezették ki a kínálatból, hanem az 1,5-ös dCi dízeltől is megváltak, de búcsút intettek az 1,2-es és 1,6-os turbómotoroknak is.
Az új modellhez kizárólag az egyliteres DIG-T motor elérhető, ami jól illeszkedik a városi használathoz. A számok is mellette szólnak, hiszen mind lóerőben, mind nyomatékban felülmúlja a korábbi 1,6-os alapmotort, jobb gyorsulásra és nagyobb végsebességre képes vele a Juke, miközben vegyes használat mellett takarékosabb is. A sofőr stílusához és az adott helyzethez a vezetési módok segítenek hozzáigazítani a kocsit, amit egyébként markánsan elkülönítettek egymástól, vagyis a Sport mód tényleg sportos, az Eco valóban takarékos. Más megközelítésben ugyanakkor nem is volt annyira merész húzás, hogy csak a turbós benzinest hagyták meg: már a modellfrissítésen átesett régi Juke-ból is az 1,2-es DIG-T-t vették a legtöbben.
Azon persze lehet vitatkozni, hogy szívó vagy turbós, benzines vagy dízel, ez javarészt ízlés és megszokás kérdése. Nagyon sokan vannak, akik csak egyszerű használati tárgyként tekintenek az autóra, őket teljesen hidegen hagyja, hogy mi és hogyan alakítja mozgássá az üzemanyagot. Vannak viszont olyan technikai vívmányai az elmúlt tíz esztendőnek, amelyekkel ők is nap mint nap, az autóban eltöltött minden pillanatban érintkeznek.
Okos megoldások minden téren
Az egyik ilyen a kijelző, sőt, ma már inkább kijelzők. A mindennapok során egyre több képernyővel találkozunk, és míg 2010-ben az egyik akkori csúcsmobil, a Samsung Galaxy S pixeleit négy hüvelyken csodáltuk, addig ma már az S20-nál és 6,2 hüvelyknél járunk. Tíz éve az autókban egyáltalán nem volt általános a színes kijelző, bár a Juke-ban volt akkor is egy multifunkciós, ami egyebek mellett a klímát, a menetmódokat, az erőhatásokat is mutatta.
Mostanra odáig jutottunk, hogy a vezető előtt, a körműszerek közötti kisebb kijelzőn megkapunk minden alapvető információt, középen pedig egy nagy, nyolc colos képernyőn érhetünk el egy sor további funkciót. A navigáció alapnak számít, és nem kevésbé hasznos a 360 fokos parkolókamera sem. Sokszor jöhet jól a zsúfolt belvárosi parkolókban centizgetve, hogy pontosan tudjuk, hol van az autó eleje és vége.
Okostelefont is párosíthatunk, a telefonról akár távvezérléssel is adhatunk ki utasításokat az autónak. Ott ugyan még nem tart a dolog, hogy gombnyomásra értünk jöjjön a kocsi, mint K.I.T.T. a nyolcvanas évek sikersorozatában, de például felvillanthatjuk a lámpákat, vagy dudálhatunk, hogy könnyebben megtaláljuk a kocsit a pláza mélygarázsában.
Applikációból elemezhetjük vezetési adatainkat, többek közt fogyasztásunkat, a szülői felügyelet pedig akkor lehet nagyon hasznos, ha a gyerek kölcsönkéri az autót. Azonnal értesülünk a gyorshajtásról, így mire hazaér, begyakorolhatjuk a szemöldök fenyegető összevonását.
A fedélzeti rendszerek tudásának bővülése érdekes hatást gyakorol arra is, hogy egy-egy autóhoz milyen extrákat rendelnek a vásárlók. A régi Juke-nál például alacsonyabb felszereltségi szintekhez is sokan kérték pluszban a navigációt. Ma már ez kevésbé jellemző, a telefontükrözés lehetőségével élve egyre többen inkább az okostelefonjukra telepített alkalmazásokat küldik a központi kijelzőre, és így tájékozódnak.
Vezetéstámogató rendszerek, hogy biztonságban autózzunk
És ha már úgyis megidéztük K.I.T.T.-et: az egyik legmegdöbbentőbb autóipari fejlődés az elmúlt évtized alatt a különféle vezetéstámogató és önvezető funkciók megjelenése. Vannak modellek, amelyek emberi beavatkozás nélkül beparkolnak a kiválasztott helyre, mások pedig hosszú kilométereket is megtesznek biztonságosan anélkül, hogy a sofőr hozzáérne a pedálokhoz, vagy megmozdítaná a kormányt. Bár rengeteg még a mérnökök tennivalója, de így is gyorsabban fejlődik a szegmens, mint az önvezetést körülvevő jogi-etikai környezet.
A Nissannál összefoglaló néven ProPilotnak hívják a vezetéstámogató technológiákat. Ebbe a körbe tartozik például a távolságtartó tempomat, amely a sávtartóval kiegészülve főleg autópályán lehet hasznos. Az előttünk haladókhoz igazítja a sebességet, ha kell, gyorsít, ha kell lassít, közben pedig bent is tartja a kocsit a megfelelő sávban. Városban az intelligens vészfékasszisztens tehet jó szolgálatot, amely akár a gyalogosokat és bicikliseket is felismeri.
Az autók növekedésével, a formatervek változásával egyre hasznosabbak lesznek az efféle extrák. Ugyanis egy modern dizájn gyakran a praktikum rovására áldoz a divat oltárán. A kisebb üvegfelületek, a biztonság szempontjából üdvös módon vaskosabb ajtóoszlopok például nagyobb holtteret eredményeznek. A különféle asszisztensek, holtteret és mögöttes forgalmat figyelő rendszerek ezt hivatottak ellensúlyozni, bár a figyelmes, körültekintő vezetést nem válthatják ki!
A magyar vásárló is keresi az extrákat
Vásárlói szándék tekintetében egyébként jelentős változás nem történt itthon az elmúlt tíz évben – legalábbis ami a felszereltségi szintek kiválasztását illeti. A Nissan Juke esetében elenyésző azoknak az aránya, akik a fapadot választják, a legmagasabb szint tíz és húsz százalék közötti részt szakít ki az eladásokból. Legnagyobb részesedéssel a középső felszereltségű verziók bírnak, azok közül is a csúcsfelszereltséghez közelebbi autók a legnépszerűbbek – így volt ez az elődmodellnél is.
Ebből az összehasonlításból jól látszik, tíz év mennyire hosszú idő - nemcsak egy ember életében, hanem az autóiparban is. A trendek nagyon nagyokat tudnak fordulni, a szinte kőbe vésett irányvonalak teljesen elkanyarodnak. Ha tíz éve valaki azt mondja, a jövő autói maguktól fékeznek és gyorsítanak, kommunikálnak a telefonjainkkal, talán csak legyintünk, és jót mosolygunk. Ehhez képest ma ott tartunk, hogy ezek a funkciók nem csak hogy léteznek, de a luxus kategória mellett a legnépszerűbb modellekben is elérhetők bárki számára.
