Az ártippelgetős kvíz első részét itt találod, a másodikért kattints ide, a harmadikat pedig ide kattintva érheted el.
2025 tele lesz izgalmas dolgokkal, eseményekkel: január 11-én fellövik a SpaceX IFT-7-et, márciusban tartják a 2025-ös Speciális Olimpia Téli Világjátékokat, augusztus 15-én lesz 20 éves a Tokio Hotel - Durch den Monsun, kiadják a GTA VI-ot és talán Berci vesz egy új autót magának. Valamint sok érdekes új autó is megjelenik, mi ezeket várjuk a legjobban:
A terv egyébként pofonegyszerű volt. A Bálnát – a szeretett W140-esem, ami jelenleg az OT-vizsga előszobájában várakozik – karácsonyra összerakjuk. Felavatjuk. Ünneplünk. Csakhogy az élet, a technika, és némi Murphy ismét közbeszólt. A mostani kiruccanás afféle győzelmi diadalmenet lett volna, amiben egy klasszikus Mercedes illata keveredik a fenyőfa gyantájával, ehelyett viszont épp helyzetjelentést írok a szörnyecskétől mintegy 160 kilométeres távolságban, és sóhajtva emlékeztetem magam, hogy tovább kell gyakorolnom azt, amit a legkevésbé tudok, a türelmet.
Erről nem vezetek pontos statisztikát, de a szerkesztőség legfiatalabb autója is valahol 10 éves kor felett lehet, míg a legöregebb karcolja a 30-at. Ilyen korban előfordulnak kisebb-nagyobb problémák, amikből egy-egy biztosan emlékezetes marad. Van akinek leírni is fájt ezeket a sorokat, de valahol mindannyian szándékosan szívatjuk magunkat – van, aki pedig a körülmények áldozata.
Hamvas Tamás - Opel Astra Sports Tourer
Olyanok ma az autóipar termékei, mint a blahás döner: teljesen mindegy, mekkora a pita vagy mit ad ki a tortilla lap, úgy megtömik, hogy orrán száján csurog ki belőle minden. Ma már nincs olyan, hogy egyszerű autó, rogyásig kell pakolni a legkisebbiket is vezetéstámogató rendszerekkel, ezért - bár nem feltétlenül hinnéd el - egyre nehezebb helyzetben vagyunk a teszthéten. Minden funkciót kipróbálni szinte lehetetlen ennyi idő alatt, de azért megpróbáljuk, de ehhez az is hozzátartozik, hogy az 5-10 évvel ezelőtti helyzethez képest elmondhatatlanul sokkal több ponton képesek elvérezni az autók.
Történetünk úgy kezdődött, mint egy rossz horrorfilm: Kaposváron, a helyi köztemető mélyéről ástuk elő az autót, amely akkor inkább hasonlított egy utolsó napjait élő betegre, mint leendő ralilegendára. Aztán elvittük a Tete-katlanba, ahol kiderült, hogy a terepképességei már konkrétan egy halott tevéével vetekednek, de nem adtuk fel, hiszen a célunk az, hogy minden gond nélkül leruccanjunk vele a közeli Gambiába, a Szaharán át.
De miről is van szó? Nos, a Budapest-Bamako Rally, vagyis az őrület és kaland tökéletes elegye általában kétévente kerül megrendezésre. Mi eredetileg a 2026-os futamra neveztünk, és ahhoz igazítottuk a terveinket, de aztán jött a hír, ami mindent felborított: 2025-ben, rendhagyó módon ismét lesz verseny, ugyanis az ikonikus sorozat most készül megünnepelni a huszadik évfordulóját. Remek, a Merci meg a negyvenediket - gondoltam magamban, és végül úgy döntöttünk, ott a helyünk! Az indulók ezúttal a 2005-ös, eredeti útvonalat járják majd be újra, amely hajdanán Gambia fővárosába, Banjulba vezetett. Az út valamivel rövidebb lesz, mint a 2024-es maraton, de még így is 8000 kilométer vár ránk, ezalatt átszeljük fél Európát, megküzdünk az Atlasz-hegységgel, a kő- és homoksivatagokkal, megmártózunk az Atlanti-óceánban, és persze bokrokban kakilunk, gyümölcsöt szedünk fáról, vagy éppen megvesszük az út menti árusok kosarából.
Rengeteg szempontból mozgalmas a Totalcar és úgy összességében az autós média élete. A hírcsapat könyörtelen és véget nem érő munkája mellett a tesztautózás, magyarországi rendezvények, bemutatók teszik ki a szerkesztőség egy részének munkáját. Többen pedig nem csak Magyarországon dolgozunk, az autók bemutatóival kapcsolatban eljutunk a Föld különböző pontjaira, változatos helyeken próbálhatjuk ki az újdonságokat és közben, ha szerencsénk van, megismerhetjük a helyi adottságokat és érdekességeket is.
Idén is rengeteg új helyre jutottunk el, ahonnan mindenki mást és mást vett ki magának az utazásokból. Hogy pontosan miket? Mondják el ők!
A Volvo négyévszakos Kumhókat hordott eddig. Nem is voltak rosszak, de a 2018-19-es évjáratból érkeztek, jó pár tízezer (lehet százezer, csak én raktam bele kb 25 ezret) kilométeren át szolgáltak. Az elmúlt fél évben már kezdett látszani rajtuk a használat, gondoltam, a télnek nem így kéne neki vágni, főleg, mert tervben volt olyan helyszínek látogatása, ahol kicsit több a hó és a jég, mint itthon.
Balogh Bence
A Parkoló Parádén mindig dúskálunk az érdekes autókban. Az én fantáziámat tavasszal egy fehér Wartburg mozgatta meg a legjobban, ami nem azért ritkaság, mert korai, megőrzött vagy tuningolt, nem is a padlóváltó miatt volt érdemes a bemutatásra, hanem azért, mert rossz oldalon van benne a kormány, tehát egy brit piacos Knight. Kühtreiber Béla és barátja, Kovács Péter autóztattak is a szellemesen dekorált Touristokkal, közben Rézmányi Balázs volt olyan szíves és lőtt egy csodás galériát a disszidens keletnémetről, köztük ezzel a poszterre kívánkozó közös képpel.
Balogh Bence – BMW i5 M60 Touring
Az a szép ebben a szakmában, hogy bármennyi időt tölt is el benne az ember, mindig lehet újabb élményeket, tapasztalatokat szerezni, ami egy már kialakult képet is befolyásol, vagy legalábbis más megvilágításba helyez. Nemcsak az újdonságok tágítják ezt a halmazt, hanem a számtalan klasszikus is. Nehéz ennél jobban összekötni a kellemest a hasznossal! Idén két nagy felismerésben volt részem. Júliusban teszteltem a Tesla talán legracionálisabb modelljét, a Model Y-t, ami meggyőzött arról, hogy ez az őrület több egyszerű hype-nál, itt tényleg egy jó termékről van szó.
Szándékosan használtam ezt a kifejezést, ugyanis a Tesla legnagyobb hibája, hogy nehezen lehet a klasszikus értelemben autóként tekinteni rá, és bármit érezni iránta. Ettől függetlenül a hasonló kategóriájú új autóra vágyóknak mindenképpen ajánlott tenni vele egy próbát. Egy pár hét különbséggel a spektrum másik oldaláról is vezethettem egy alapvetést, és azonnal megértettem, miért alakult ki ekkora kultusza a Honda S2000-nek. Minden csavarja az autók és a vezetés iránti szenvedélyért készült és került éppen oda, ahol találjuk. De mégis melyik volt idén az a tesztautó, amelyik konkrétan hiányzik, melyiket látnám legszívesebben a saját garázsomban?
Magamat ismerve, nem meglepő, hogy egy BMW-t választottam, méghozzá az 5-ös sorozat legújabb szériáját. Annyira új, hogy tulajdonképpen nem is 5-ös, hanem i5-ös, méghozzá a hozzám hasonló családosoknak kitalált Touring. Nem azért vagyok oda érte, mert a 601 lóerős M60-as csúcsváltozatot kaptam meg, sokkal inkább azért, mert meggyőzött róla, hogy a tisztán elektromos korszakban is lehet majd rajongásig szeretni egy autót, és ragaszkodni egy kedvenc márkához. A BMW úgy örökítette át a saját szemléletmódját a jövőbe, hogy az nem a megalkuvásról, hanem a megoldásról szól. Nem ez a legszebb széria, de a Touring karosszéria jót tesz neki.
A Mikulás a forgatókönyv szerint szórja az ajándékokat,
mire kivillan a check engine lámpa és az öreg megriad.
Elfolyik a hűtővíz a szarvasokból, elszakad a vezérműhám,
megszorul a hajtás és a földön pihen összetörve a varázsszán.
Ilyen szánból nincs még egy, ilyet még varázsolni sem lehet,
ám arra jött rá a Mikulás, hogy autója bármilyen lehet.
Tágas legyen nagy puttonnyal?
Valami haszonjármű bő platóval?
Legyen megbízható, hogy kibírja az egész estét?
Valami kényelmes, hogy ne törje az öreg seggét?
Tolóajtósat, amiből könnyű sokszor kiszállni?
Vagy inkább egy kabriót, amiből elég az ajándékot kivágni?
A szarvasok szétszéledtek, az autó gyenge sem lehet,
muszáj lesz körbegrasszálni valahogy az egész földet.
Tehát itt a dilemma emberek,
milyen autót ajánlanátok a melóhoz az öregnek?
Totalszubjektív - Alfa Romeo GTV
A történet még '97-be nyúlik vissza.
Egy remekbe szabott anyagi összeomlás okán akkoriban egy Golf 1.6 D típusú rémálom kiegyensúlyozatlan tulajdonosa voltam. A négykerekű hibátlan volt, -13 fokon – ha hinni lehet a hőmérőnek – is pöccre indult, és ötliteres gázolajfogyasztással próbált meg szeretetet kicsikarni magának. Megjegyzem, ilyen elvtelen módszerekkel csak feleségemnél ért el kimagasló sikereket, engem hidegen hagyott, mint eszkimó a bálnazsírt.
A vétel napjától számított 21. napon sürgős késztetést éreztem arra, hogy a már amúgy is túl hosszúra nyúlt együttlétünket mindörökre megszakítsam. A tavasz közeledtét érezvén férfiúi vérem pezsegni kezdett, így az autópiac felé vettem az irányt.
És akkor, ott, megtörtént.
Megláttam Őt!
Merthogy természetesen Róla van szó. Szerényen piroslott háttal nekem, a piac egyik sarkában úgy, hogy először hátulról mutatta elképesztően karakteres vonásait. Álltam földbe gyökerezett lábbal, és már akkor tudtam, hogy Ő kell nekem, és semmi nem akadályozhat abban, hogy magamévá tegyem. (A semmi fogalomkörén persze kívül esett bizonyos nagyságú összeg megjelölése vételárként.) Vállalva ez utóbbi eset kiváltotta esetleges szívinfarktus kockázatát, határozott léptekkel az eladóként funkcionáló kedves bácsihoz léptem, úgy téve, mintha világ életemben GTV-t birtokoltam volna. Egyszerűen lenyűgözött az autó formája, arányai, egész megjelenése. A belső tér kiképzése, a műszerfal, az ülések mind-mind mint régi ismerősök üdvözöltek, holott azelőtt soha nem láttam ilyen autót. Utoljára kamaszkorom első szerelménél éreztem hasonlót, bár az nem volt ennyire intenzív.
Közeledik a karácsony, a szeretet, az ajándékozás és a felesleges stressz ünnepe. Ilyenkor nemcsak a céges rendezvények, hanem a szerkesztőség által szervezett munka utáni programok is megsokszorozódnak, legyen szó házon belüli Gran Turismo bajnokságról, pizzapartiról, vagy társasjátékozásról. Az előbbi kettő még várat magára, viszont a társasozáson már túl vagyunk, ami a laphoz illő tematikával rendelkezik: kipróbáltuk, milyen a Heat – Padlógáz. Előre szólunk: ez a cikk nem egy részletes bemutató, sokkal inkább egy élménybeszámoló. Ha az érdekel, hogyan kell játszani, ajánljuk a Mit Játsszunk? és a Gémklub szabályismertetőjét.
Fontos: a képek esetenként illusztrációk, mivel nem a pontos modellt ábrázolják, hanem általában egy magasabban felszerelt, drágább darabot.
A kvíz első részét itt találod:
A második részt pedig itt érdemes keresni:
Közeledünk az év végéhez, viszont az idei szezon TC Tréning szempontjából már lezárult. December 7-én, mikulás után egy nappal volt az év utolsó TC Tréningje a Groupama Tanpályán, ami, mint mindig, remekül sikerült.
- Barkas
- Wartburg
- IFA
- Kraz
A kék villám - Barkas B1000
Első látásra a fényezése nem volt ronda, inkább érdekes. Ecset spray-vel fújva egy-két helyen :) Akadt rajta némi hegeszteni való is, de így 30 után ez szinte természetes.
Körbejártuk nézegettük kopogtattuk jónak néz ki. Elvinnénk egy próba körre. tulaj rábólintott. A próbakörön a gázpedál fennakadt egyszer azon kívül semmi más baja nem mutatkozott. Visszatérés követően lecsaptunk rá és megvettük. Indulás előtt még WD40-el lefújtuk a gázpedál összes részét így az akadást ki is zártuk.
...
Egyik hétvégén aztán ránéztünk a gép körmére, hiszen némi átvizsgálás nem árt senkinek.
Előjött néhány hiba amit meg kellett szüntetni, például ne csak 60-nal vánszorogjon. Hiába nyomtam ugyanis a gázpedált padlóig, a karburátorban a pillangószelep nem nyitott ki teljesen. Mi sem egyszerűbb be kell állítani a gázpedál rudazatot. Miután megtörtént a beavatkozás, életre kelt a gépezet. vígan kotor 80-nal.
Kapott új gyertyákat és a gyújtás is be lett állítva. így már nem csörög csórikám.
Mielőtt azonban rátérnék, mit hozott tegnap a postás, felsorolok néhány pozitív motívumot is a bálna életéből: a hetekkel ezelőtti cikket követően megtalált az egyik előző-előző-előző tulaj azzal a remek hírrel, hogy nála maradt a harmadik kulcs! De nem ám egy sima, mezei bicskakulcs, hanem a kártya, amit ma is csak a legmenőbb autókhoz adnak, plusz az AMG feliratok a felnikről, amiket sosem tett fel. Telefonban megígérte, hogy mindezt napokon belül feladja postán és láss csodát, meg is érkezett a batyu néhány napon belül, nálam van a szajré és egyszer talán még működni is fog majd a központizár, de addig is örülök a kincseknek, hogy legalább hazataláltak. Köszönöm!
Ja és az előző-előző tulaj is bekapcsolódott a nosztalgiázásba: átadta a lakatolásról készült fotódokumentációt, szóval most már pontosan látom, milyen állapotban volt, mielőtt elindult volna az újjászületés útján. Spoiler: borzalmasan nézett ki. De azt is látni, hogy a lakatos remek munkát végzett, vagyis minden problémás részt friss, a gyári formára egyengetett lemezzel pótolt, majd alaposan üreg- és alvázvédett.
Én pedig az az idióta vagyok, aki szereti megismerni az autói történetét, ezért, ha már így alakult tovább mentem - nem, nem a kárvertikálon - , a Google pedig most sem hagyott cserben. A rendszámot beírva ugyanis találtam egy képet, amint egy győri hotel előtt parkol a bálna. Írtam is egy emailt az üzemeltető cég vezetőjének, aki válaszában átirányított egy nagyon kedves könyvelő hölgyhöz. Képzelhetitek, hogy az autóbuzi és a hangja alapján idősebb könyvelő nő között milyen heves, autóipari érzelmektől túlfűtött diskurzus zajlott a tíz éve elpusztult, forgalomból kivont, majd eladott cégautóról. Tárcsáztam hát a Matávos számot, és idézem:
Csókolom, vettem egy régi Mercedest, ami XY szerint az önöké volt, az előéletét nyomozom, szeretném megismerni a történetét.
- "Kérem, diktálja a rendszámot."
GFN-580- "Igen, valóban volt ilyen rendszámú könnyűgépjármű a könyvelésben, de már ki lett vezetve, miután megvált tőle a vállalkozás. Többet nem mondhatok."
Oké, de ki volt a tulaj és mire használta? Tudok vele beszélni?
- "A tulajdonos nem kíván nyilatkozni az autó műszaki állapotáról, eladta."
De engem nem érdekel a műszaki állapota, csak néhány morzsát szeretnék arról, mégis ki és mire használta, szerette?! nem szerette?! valamit!
- "Uram, kérem, értse meg, az autó korábbi tulajdonosa üzletember volt, nem pedig olyan, amilyenekről hallani lehetett a kilencvenes években, hogy ilyenekkel közlekedtek."
Nem volt maffiózó, drogbáró, gyilkos?
- "Jaj, szándékosan nem akartam így fogalmazni, de igen, ha ön már kimondta, erre gondoltam."
Köszönöm.
Hát, nagyjából ennyit sikerült a hölgytől kiderítenem, majd rövidesen írtam még egy utolsó emailt a cég központi címére bízva abban, hogy valaki jelentkezik majd egyszer. Ezidáig sajnos ez nem történt meg, de még várom, a hölgynek - aki egyébként az elmondása szerint olvassa a témában születő cikkeket - innen is köszönöm a segítségét.
Szóval ott tartottam, hogy volt az a bizonyos pöcök, aminek történetét balladákba foglalják majd egyszer, de most inkább ismételjünk, hátha valaki nem emlékszik. Adott volt tehát egy közepes állapotú center fabetét, amelynek alsó pereme kicsit kiállt, mintha megpróbálna megszökni az autóból. Miért? Mert hiányzott a pöcök – az a kis műanyag darab, ami a fabetétet a helyén tartaná, ugyanis valaki feszegette és eltörte. És mi mást tehetne ilyenkor az ember, minthogy éjszakákon át böngészi az internet legsötétebb bugyrait egy utolsó, eladó pöcök után kutatva? Végül megtaláltam, megrendeltem, megjött, győzelem!
Diadalittasan kiszereltettem hát a fabetétet bálnamentő Attilával, hogy beillessze az áhított pöcköt... aztán hívott, hogy nincsenek meg a pöcöktartó fülek sem. Igen, ez volt az a pillanat, amikor csak ültem ökölbe szorított kézzel, és csendben átértékeltem az életem. De nem adtam fel.
Rendeltem hát egy másik fabetétet is, egy leharcolt darabot, amelyet ugyan szégyenletes állapotban hirdettek, de alul még volt benne anyag. Pontosabban: az a rész, ami nekem kellett, teljesen ép volt. Látszólag. De ha már egyszer kiszereltük az eredeti fabetétet, gondoltam, itt az ideje felújítani, majd átrakjuk rá a jó műanyag szerkezetet, és kész is. Ezt a nemes feladatot Pisti barátomra bíztam, aki vállalta is a munkát anélkül, hogy fogalma lett volna róla, mekkora szívás vár rá. És ahogy egyetlen pöcök-pótlásból egy epikus saga lett, úgy Pistinek is rá kellett jönnie, hogy a Mercedes nemcsak autókat gyárt, hanem kihívásokat is az utógondozóknak.
A gyári fabetét ugyanis igazi mestermű. És mint minden mestermű, ez sem véletlenül került 960 ezer forintba az utolsó ismert árán, amikor még elérhető volt újonnan. Ma már nem rendelhető. Vége. De miért is ilyen drága? Elmagyarázom.
Kezdjük ott, hogy hét réteg igazi fa. Nem műanyag, nem kettő, nem három, hét, innentől pedig idézem a mestert, vagyis Attilát: alul hat réteg rétegelt falemez, egy réteg furnér, vagy fa metszet pácolva, majd hét réteg lakk. Felül pedig egy falemez, egy alumínium merevítés, majd két falemez, egy alu, egy falemez, egy furnér / metszet, és újra a hét réteg lakk. Ezeket persze nem lehet csak úgy összetapasztani. Ó, nem. Napokon keresztül kell rámelegíteni a furán hajló alapra a díszes furnért, majd jöhet a ragasztás, meg a lakk. Egy réteg egy napig szárad, tehát egy hét csak a lakkozás. És persze mindezt úgy, hogy közben imádkozol, ne pattanjon meg az a rohadék, ne kerüljön por vagy légy bele és ne legyen túl vastag se ott, ahova majd a gombok pattannak be. Szívás.
- Audi Allroad Quattro
- Volvo V70
- Subaru Impreza WRX STI
- Mitsubishi Lancer Evo
Ultimate car, a végső autó - Audi Allroad Quattro
Röviden: Fantasztikusan jó autó.
Kiknek való?
- Azoknak, akik valódi többfunkciós kocsit keresnek és szeretnek gyorsan is menni.
- Akik igényesek a műszaki állapotra és egyúttal képesek észlelni az elhasználódás vagy a korábbi nemtörődömség miatti kopásokat és hajlandóak is kezeltetni azokat.
Kiknek NEM való?
- Akik csak akkor költenek az autójukra, mikor az út szélén maradtak, vagy ha olajat kell cserélni. Ők azok, akiknek elég egy vonóhorgos közlekedőedény, és általában nem értékelik egy autó műszaki kifinomultságát. Nekik inkább javasolt egy laprugós Navara vagy hasonló - bár igaz, az nem gyorsul.
- Akik menőzni akarnak (városban) az Allroad magasságával de egyébként nem terepeznének vele. Nekik azért nem való, mert az optimálisnál többe kerülne a fenntartás az igényes műszaki megoldások miatt (pl. erős tipródás féltengely kihajtás a szintállítás és a nagy sebesség+gyorsulás lehetősége miatt, vagy maga a légrugó rendszer).
Hosszabban > Kattints!
Néhány hónapja eladtam az autómat, közben rájöttem arra, hogy a spórolás egyik leghatékonyabb módja, ha nincs kocsim. Nemcsak a tankolás ró rám terheket, hanem különböző hivatalok és a műszaki maximalizmusom. Én vagyok az a kretén, aki megpróbál gyári állapotúra helyreállítani 20-25 éves autókat, még akkor is ha előtte ezeket már elhasználták. Naiv vagyok, hiszek még a csodákban, olyannyira, hogy elmentem megnézni egy nagymotoros BMW E46-ot, amit egymillió forintért hirdettek meg.
