Az utcán is láttam már néhányat, de igazán közel akkor kerültem az Anhuj tartománybeli Vuhuban készülő Cherykhez, amikor egy SQR7162 szedánt nézegetve megértettem valamit a kínai autóból.
Sajnos a Jangce-parti Vuhuban nem jártam – nem úgy, mint a Wall Street Journal riportere, Gordon Fairclough. Három hete jelent meg hosszú riportja az idén épp tízéves gyárról, amit meglepő módon a kommunista párt néhány tisztviselője talált ki.
A Chery tavaly 300 ezer autót gyártott, amivel három év alatt megháromszorozta termelését: ők az egyik leggyorsabban növekvő autógyár a világon. De még így is egészen aprók a General Motorshoz és a Toyotához képest, akik fejenként 9 millió autót készítenek egy évben.
Idén júliusban a Chery mérföldkőnek számító egyezségre lépett az amerikai Chryslerrel, miszerint egyes kisautóit a Chrysler saját Dodge márkája alatt fogja forgalmazni. A Chrysler jövőre tervezi elkezdeni az autók értékesítését Latin-Amerikában, valamint egyéb fejlődő piacokon. A vállalat célja, hogy 2009-re az autókat az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában is forgalmazzák.
Gordon Fairclough: In China, Chery Automobile Drives an Industry Shift (Wall Street Journal) →
A BMW-vel ellentétben a Cherynél lehetett videózni, Fairclough készített is egy kétperces anyagot:
Szemre ez ugyanúgy néz ki, mint akármelyik autógyár, ahol eddig jártam. Azzal a fontos különbséggel, hogy itt 88 ezer forintnak megfelelő összeget keres egy hónapban egy kezdő mérnök, és 180 forintos órabérért állnak emberek a szerelősoron, amiért máshol valószínűleg kiflivéget nem márt senki tejeskávéba.
Azt hiszem, ha autógyári dolgozó lennék, átkozottul rossz álmaim lennének.
És egy pillanatra mindnyájan műveltebbek lehetünk, mint egy nagymúltú amerikai üzleti napilap riportere! A vállalat nevén helyesen nem cserinek, hanem csírinek kell ejteni.
