Kisautók lábterét is alulmúló széksorokban utazni elég kényelmetlen. A repülő-kosztot nem nagyon eszem meg, ezért éhesen, kiszáradva, a fáradtságtól piros szemekkel és nyűgösen trappoltam Mexikóváros gigászi repterének irdatlan méretű parkolóháza felé.
Aztán ott rá kellett jönnöm, hogy ez a paradicsom. A parkoló sugárút méretű közlekedőjében egy lapos ős-Ford rotyogott el előttünk.
Igazán baráti köszöntés egy lassan guruló V8 bugyborékolása, már nem is fájt a hátam.
A Fordot elszalasztottam, de rögtön a bejáratnál állt egy narancs Mégane Sport, gyönyörűen harmonizálva a meztelen plafon narancsra festett vastraverzeivel. Eddig senki se szólt, hogy egy Renault is lehet penge verda.
Úristen, mennyi új Cadillac! És mind fehér!
De nemcsak a Caddyk, a böszme, agyonkrómozott dísz-SUV-ok is fehérek, és fehér az egyes BMW is.
Menni kéne, de a másik sorban meglátom egy új Mustang bordó orrát.
„Anna, ezekből itt annyi van, mint a szemét, menjünk!” – mondja emberem, erre már teljesen kikészülök, sok Mustang lesz?
Jójó, menjünk, ááááállj meg!
Egy új Thunderbird! Ezt nem hiszem el! Legalább csak az üvegen keresztül:
Az autópályára kikanyarodva eldübörög mellettünk valami fecskefarkú hajó és zöld bogarak csörömpölnek hangosan. És ez így lesz egy hónapig.
Most megyünk V8-asokat számolni.