A boldogság és a BMW E30 318i Understatement Edition

Az eddigiekkel ellentétben ebben ültem, méghozzá ma délelőtt. Igazán ínyenc darab, ráadásul leendő első autóm négyajtós változata:

Fotók: Tommi

Egy piszkos, öreg Bimmer, gyanúsan széttartó színű panelekkel (a bal első sárvédő egyáltalán nem holmi kromatikus aberráció). Ráadásul egy képzelt bárban kulcsot pörgető tulajdonos, Zita, még ennél is sokkal visszafogottabban indíthatna: a fekete bakelit ladás kulcstartóra van fűzve.

Közelebb lépve sem különösebben érdekes: ugyan a 318i-ben ugyanaz az M10 blokk van, mint Nelson Piquet 1983-as világbajnok Brabham BT52 F1 versenyautójában, de 1000+ turbófeltöltött lóerő helyett csak 105 lóerős.

Azonban a felnyitott motorháztető mellé lépve a szemlélő óhatatlanul fülig érő vigyorba borul. A teret ugyanis egy 7-es BMW-ből átültetett soros hathengeres, 3,4 literes M30 motor tölti ki, nagyjából kétszer annyi lóerővel. A gázbowden hűvös cincálására a környéken álló autóbuzik csendben megremegnek.

És amikor a remekül formált, egy E30 kabrióból transzplantált bőrülésekbe süpped a derék a laposan szikrázó délelőtti fényben Heves Fejér megye dimbjei és dombjai között, és úgy 150 körül végigmegyünk egy jobbra sodró kanyaron, nos, akkor a leendő E30-tulajdonos ópiátreceptorait valami olyasmi borítja el nyakig, amit egy költő talán csak boldogságnak hívna.

Friss: Zita pontosít, ebben az autóban már a 105 helyett 113 lóerős M40 motor volt.