A kielégületlenség jelei autóknál

Van az autószerelők nagy halmaza. Ezen belül egy – elég nagy – részhalmaz: azoké az autószerelőké, akiknél van számítógép a műhelyben, legalábbis az iroda-részben. Sok autószerelő inkább emailezésre, elsősorban funpicek küldésére és fogadására használja, amivel nincs is bajom.

Mekkora a részhalmaznak az a részhalmaza, amelyik úgy használja a számítógépet, mint Mazda Mester? Nála gépen van az összes kliensautó mindenféle adata, például a zöldkártya és a műszaki lejárta. És amikor kakukkol nála a gép, felhív engem, én meg feltöltöm a Mazda akksiját, berakom és átviszem zöldkártyázni.

A Mazda egy tökéletes autó. Létjogosultsága nagyjából ennyiben ki is merül, hiszen nagyon keveset használom. 17 éves, és tessék, nem bírom eltekerni az óráját a 160 ezredik kilométerig. Most nagyon keményen megfogadtam, hogy idén belerakok…nem is emlékszem már, mit fogadtam meg. Tízezret? Az irreálisan sok. Ötöt? Na jó, megyek, amennyit tudok.

Tavaly végülis egyszer elmentem vele Pécsre. Valami ilyesmit idén is kitalálok. Na mindegy, egyelőre átvittem Mazda Mesterhez zöldkártyázni. Megállapítottuk, hogy az autót ugyanolyan finom porréteg lepi, mint a vitrin tetejét; ez a garázsból a büdös életben ki nem mozdulók mikroszemcsés burkolata.

Mazda Mesternél láttam egy csápos emelőre rakott dobozos teherautót is, amit az alkonyi félhomályban már nem a legnagyobb sikerrel fotóztam le. Aztán megállapítottam, hogy az Index–Mazda Mester távolság gyalog körülbelül fél óra, autóval pont annyi, hogy a Mazda ne melegedhessen be.

Mint az olajnyomás-mérőn látszik, még pont a 2 kg/cm²-s osztás fölött van. A víz már persze percek óta meleg, de az olajnyomás mindig árulkodik a nem teljesen üzemmeleg motorról: az igazi egy milliméterrel az osztás alatt. Olyankor érezni is, hogy tökéletesen nyugodt az alapjárat, és sokkal készségesebb örömmel pörög fel.

Volt egy zörgés, amit Mazda Mester felszámolt, középtájt, a váltónál vált le egy kicsit egy hővédő lemez. Mellékeltem néhány igen fontos fényképet. Az egyiken látszik, milyen az, amikor a szerkesztőségi Zsiguli mellől zöldkártyázáskor hiányzik a Mazda:

A másikon, hogy milyen jó, amikor visszatér, én vakuval rávillantok, mire ő valami kőkorszaki, piros angel eye-félével reagál:

Van még a zöldkártyám plakettjének színe és a környezetvédelmi osztályba sorolásunk:

És a riasztóm távirányítója:

Először is az történt, hogy átvételkor nem tudtam kinyitni a Mazdát, nem puttyogott, ahogy szokott. Mazda mester azt mondta, ő nem szokta az udvarban beriasztani az autókat, csak kulccsal zárta be. Aha! Viszont az elem alighanem kimerült benne, mert a kijelző nem jelzett ki semmit.

És tényleg: az AAA-s Duracellből már a sav is szivárog. Tényleg ritkán használom a Mazdát. Na de majd idén!