UAZ régen és most

A napokban kaptam emailen egy ismerőstől ezt a kis reklámfilmet az új Uazról. Ami tudom, hogy nem új, már legalább 2004 óta létezik a Hunter. De nekem ez a reklám új volt, és nagyon tetszett:

Bevallom, főleg azért tetszett annyira, mert nekünk is volt egy Uazunk. Egy 1988-as gyártású parancsnoki 469 B típus. Nagyon szerettük, sok kalandos élményünk fűződik hozzá. Még ma is elérzékenyülve szoktuk emlegetni, hogy: hjaj, milyen jó is volt a mi kis sárga Uazunk!

Ez volt az egyetlen olyan autó volt életemben, amihez érzelmek kötöttek. Szerettem, mert olyan vad volt: koszos, sáros, mély, dörmögő hangú, fapados és kicsit militáns. Kárpit, klíma, elektromos ablak, és még sorolhatnám mi minden nélkül. De pont ezért tetszett, meg jól is nézett ki – ugye egy nőnél ez is fontos szempont. Olyan volt, mint egy igazi vadkan.

Unikum volt az Uazok között, citromsárga színével, és piros ponyvájával. Barátaink előszeretettel hívták cirkuszos kocsinak, kinézete miatt. Eléggé feltűnő jelenség volt. Naponta 5-6-szor felhívtak az ismerősök, hogy merre láttak minket aznap. Mindig mindenhol észrevették.

96-ban vette a párom a honvédségtől - természetesen terepszínben. A sárga színt már ő találta ki neki - de nem csupán feltűnési viszketegségből és a katonákkal való legkisebb szintű azonosulás elutasítása miatt, hanem praktikai okok is vezérelték. Ugyanis mi főleg hőlégballonozáshoz használtuk, ami igazi terepjárást jelent: nem árt, ha van az embernek egy jó terepjárója, ami ha kell, képes árkon-bokron követni a ballont utánfutóval együtt – ezért kellett Uaz -, és az sem hátrány, ha könnyű észrevenni a magasból is - ezért lett sárga.

Ami saját tuning volt benne, az a kapcsolható elsőkerékhajtás, a Volga differenciálmű elöl-hátul és a gázüzemre való átépítés.

A piros ponyvatető is saját szerzemény, aminek szintén megvan a maga története: Uazunk általában egy fa alatt parkolt, amiről bogyók potyogtak a ponyvatetőre (az eredetire). Ezek a bogyók idővel kimarták a ponyvát és elgyengült az anyag. Annyira, hogy nem bírta el Kossuth Bokros Lajos nevű, fekete 40 kilós labrador kutyánkat, akinek az volt a dilije, hogy házak, autók, kerítések tetején mászkált. Felmászott mindenhova. Így esett meg, hogy egyszer K. B. Lajos éppen az Uaz tetején tartózkodott, amikor beszakadt alatta a ponyva, és beesett az utastérbe. Szegény Lajos annyira ügyes már nem volt, hogy belülről kinyissa az ajtót, így a kiút keresése közben teljesen szétrágta az üléseket, és mivel csak másnap reggel szabadítottuk ki, egy jó nagy csomó kutyagumit is ott hagyott emlékül. Ezután csináltattunk rá szép új piros ponyvatetőt, és az üléseket is cserélnünk kellett természetesen.

Sajnos csak ez a két képünk maradt róla, amiket egy lengyelországi ballonverseny alkalmával készítettem, ahol első látásra beleszerettem. Az Uazba és a ballonozásba is.

Akit érdekel, íme néhány kép a 2004-es Krosnói hőlégballonballonversenyről.

Rengeteg olyan helyen jártunk vele, ahol nem is gondoltuk, hogy el tudunk menni, és sokszor kisegített a bajból másokat is. Minden ballonos versenyen akadt egy-két versenytárs, akik olyan helyre tévedtek, ahonnan csak segítséggel tudtak kikeveredni. Például árokból vagy tehenészet trágyájából – azt ne kérdezzék, hogy kerültek oda! Húztunk már ki Mercedes G-t utánfutóval együtt (mi is utánfutóval és ők is utánfutóval voltak), Mitsubishi L300-at, Terrano-t, meg sok-sok személyautót.

És aki minket kihúzott: MTZ traktor. Mert egyszer volt, hogy mi is elakadtunk. Ez úgy történt, hogy éppen Ádánd falu környékén akartunk átkelni egy iszapos patakon, ami nem volt a legjobb ötlet. Teljesen meghasaltunk, a kipufogó elmerült, és a váltónál folyt be a víz, a motor még így is működött, de esélytelen volt, hogy önerőből ki tudjuk kászálódni onnan. Felbéreltük az éppen a közeli földeken szántó traktorost, aki már rutinos volt ilyen dolgokban: lánc az oldalsó vonószemre, és oldalirányban meghúzott minket (szemből ő sem bírta). Kijött, igaz, hogy a kipufogót széthúzta a sár, de nagyobb baja nem lett. Hát ilyen, és ehhez hasonló kalandokat éltünk meg együtt.

Aztán 8 év boldog közös élet után fájó szívvel megváltunk sárga Uazunktól. Keveset használtuk, és sokba került a fenntartása. Eladtuk egy vadászembernek, aki sajnos nem értékelte a sárga szín eredetiségét, és egyből átfestette katonai kamuflázs mintára. Egyébként az új gazdának van egy Jeep Grand Cheeroke-ja is, de azt félti, és a rázósabb helyekre az Uazt használja.

Ha kellene, ma is Uazt vennénk. Bár egy új Huntert kicsit körülményesebb beszerezni, mert nálunk nem forgalmazzák, és Oroszországból sem lehet közvetlenül behozni. De van benne 5-ös váltó, új kuplung, kormányhidraulika, tárcsafék és kárpit. A 2,7i benzines csak 315 ezer rubel, azaz 2,22 M Ft, a 2,3-as dízel pedig 2,57 M Ft-ba kerül.