Kedves olvasóink, barátaim, egybegyűltek!
Nehéz a dolga a posztírónak, ha valamiképpen elfogadható formába akarja önteni mondanivalóját, sőt, még nehezebb, ha egyértelművé akarja tenni mindenki számára, mire gondol.
Természetesen mindezt úgy, hogy csodálatos nyelvünk, hétköznapi életben amúgy frekventáltan használt, írott formában azonban kevésbé elfogadott szavait nem használhatja. Nem ajánlott például szarozni, taknyozni vagy különböző genitális szerveket emlegetni, esetleg bizonyos testnyílásba/nemi szervbe küldeni valakit. Ugyanígy mellőzendőek a fellációra utaló/felszólító mondatok is.
Úgyhogy maradjunk csak a jómodor határain belül, már amennyire lehet. Elképzelhető, hogy a következőkben a fiatalabb generáció elfogultsággal, maradisággal fog vádolni, a marketingben (pedig ez is OLYAN szó lassan) jártasabbak egyszerűen hozzá nem értő baromként emlegetnek majd, de engedjék meg, hogy megosszam Önökkel ezt a talán-nem-is-olyan-hosszú írást.
Na, csapjunk a levesbe. A minap reggel borostás-álmos fejjel indultam munkahelyemre a szokásos reggeli közlekedésnek nevezett posványban. Ráadásul hétfő volt, amiről ugye Garfield óta tudjuk: az az a nap, amelyiket valójában át kéne aludnunk.
És ekkor hét óra 58 perckor, 12 fokos hőmérséklet mellett, enyhe délnyugati szélben, érkezett egy 406-os kupé.
Csöndben elsuhant a szembejövő sávban és abban a pillanatban, mintha Vincent Vega nyomta volna belém az adrenalint, csapott meg az elmúlás szele.
Gondoljanak csak bele, hogy az utóbbi időben hány neves, komoly autóipari múlttal rendelkező cég zárta be kapuit vagy került csődeljárás alá?
Ugye?
Igen, úgy látszik ez a trend. Költségcsökkentés, konkurenciaharc, osztalék-jutalék, profit, iMac és meeting, croissant és nyakkendő együttes erővel nyomták el többek között a TVR és a Marcos (vagy akár a Rover) halálsikolyát is. (De ezt ugye hétköznapi nyelven a "letépték a fejét és még a nyakát is teleszarták" szóösszetétellel lehetne elég pontosan körülírni).
Jó, fogadjuk el, ahogy Solozzo, a Török mondta: This is business Michael, nothing personal.
Tovább kell lépni. De hová van az felírva, hogy mindig a jó irányba indulunk?
Olvassák csak, szubjektív merengés következik.
Elsőként álljon itt a számomra érthetetlen, felfoghatatlan Jaguar. Generációváltásról és új vevőszegmens felé nyitásról zengenek az ódák Coventry-szerte már évek óta. Ian Callum neve a garancia arra, hogy valami csodálatos születik, valami, ami majd akkorát durran, mint az Aston Martin DB7 vagy Vanquish annak idején. Modern, a tradíciót zászlajára tűző innovatív Jaguarok!
Errefel mit kaptak az ortodox Jaguar-hívők és az egész világ?
Az "új" XK-t, a tizenéves DB7-es részleteiben olyan szinten lebutított verzióját, hogy a Hyundai kupéja is kenterbe veri másolásból.
Egy olyan Jaguart, melyet a márka honlapján egy ilyen fotóval reklámoznak.
Bele a mára már aggastyánkorú 4,2-es V8-as blokk, a szegmensben már nevetségesnek számító 298 lóerővel, amelyikből kompresszorral 416-ot tudnak kisajtolni az XKR részére.
Ez az első Jaguar, amelyiken nem látszik, hogy az.
De a brómos tea még hátravolt.
Az XF. A cég jövője. Nehéz eldönteni, hogy lornyonos félhülye komornyik vagy szemráncoló véreb. Mindenesetre a What Car? a 2008-as Év Autójává választotta. Gondolom, egyértelmű, melyik országban.
A tisztánlátás kedvéért illik megemlíteni, hogy gyártanak még Coventryben Jaguart is - hál' Istennek. Az XJ még él, és habár motorterét dízel, lemezeit újkori divat tépázza, azért még mindig méltó nevére. Nem úgy, mint a macskalexus. Félreértés ne essék, minden bizonnyal kitűnő minőségű, jó autók ezek, sőt, még akár szépek is lehetnének más márkanévvel.
Well, gentlemen, ez lenne a very british?
Ha nem tartanak teljesen hülyének, netán vannak még olyan elvetemültek is, akik hasonlóképpen gondolkodnak, akkor tapogatózzunk tovább az angol ködben.
Tipp?
Biztos vagyok benne, jópáran tudták, hogy a Bentley név mögé bújt Phaeton lesz a következő célpont. A GT és a Flying Spur lehetne akár két hónapos szappan, netán szopottgombóc, jég(k)rém, a végeredmény ugyanolyan semmitmondó, plasztikus mindkét esetben. Hööööörrrr, hallom az ifjabb generációt, amelyik már netán látott itt-ott egy-egy ilyen méretes szappant. De mielőtt még a b-betűs kommentbe belefognának, ajánlom, hogy valamelyik autókiállításon nézzék meg egymás mellett a még jelenleg is gyártott Arnage (limuzin) vagy Brooklands (kupé) típusokkal. Azonnal megértik, mit próbáltam itt jópár sorban leírni. A bal oldali modell az előző generációs Arnage T, a jelenlegi kicsit más, számomra azonban mégis ez a Crewe-i autógyártás utóbbi 20 évének legszebbike.
És valódi Bentley. A saját tízmillió éves "6,75 litre" ősmedve motorjával (500 hp, 1000 Nm), gyalogospusztító hűtőrácsával. Egy bárdolatlanság határán egyensúlyozó szalonspicces earl, amelyik a legkisebb jelre is énekelve veri az asztalt, kocsmárost, kocsmát.
És amelyiknek szívén mégis ott a kis plakett: Handbuilt in Crewe, England.
"This is business Michael, nothing personal."
És Önök? Mire voksolnának? A tradícióra vagy a revolúcióra? Szív vagy ész?
Köszönöm a figyelmüket.
