Lámpacsere gyorskötözővel támogatva

Nemrég sikerült kinyitni Anna Volvójának csomagtartóját. Ugyanezen az autón nem sokkal előtte lámpát is cseréltünk. Ha az olvasó a csomagtartó nyitását nem találta elég gányolásnak, na akkor most a lámpacserével elégedett lehet.

Az autószerelés eszközei között van néhány jolly-joker. Nekem három kedvencem van:  FBS ragasztó, gumipók, rüpce vagyis gyorskötöző szalag. Ha ebből legalább egy előkerül barkácsolás közben, akkor nyugodtan minősítsük munkánkat gányolásnak.

Feleségemtől hallottam először a rüpce megnevezést. Hogy honnan a fenéből származik, nem tudom, talán hangutánzó szó lehet. Ahogy meghúzom a szalagot, és a rögzítőlemezke végig csúszik a bordázaton, az ad ki ilyesmi hangot: rüüüpcccccc. Na mindegy, nem is ez a lényeg. Alapszabály, hogy ilyen kötöző szalag minden esetben kell, hogy kéznél legyen. Annak idején amikor Albániában rakoncátlankodott a Saab féknyerge, akkor is a gyorskötözővel kezdtem, bár végül a gumipók hozta az utimét megoldást.

Anna Volvója amerikai változat, a fényszórója műanyag burás és csúnyán bemattult. Ronda is, rosszul is világít, ráadásul nem aszimmetrikus fényszóró. Közös kalandunk ott kezdődött, hogy aszondja nekem az Anna, cseréljük már ki a 240-es lámpáját. Már megvan a bontott cseredarab, a férje ránézett, de azt mondta, nem túl egyszerű, mert más a foglalat. Én meg azt ilyesmi átalakításokban otthon vagyok, csináljuk nálam.

Az USA és az EU változat teljesen más volt, szerencsére a felfogatási pontok nagyjából megegyeztek.  A gond ott kezdődött, hogy az amcsi díszléc a lámpa tetején köszönőviszonyban sem volt az európai felfogatási pontokkal. Díszléc nélkül meg szarul néz ki. Nincs más megoldás, rá kell csinálni az európaira. Csak a díszléc felerősítésével legalább egy órát szarakodtunk. Le kellett köszörülnöm róla a füleket, és fém lemezből újakat csavarozni rá. Szerencsére annak idején az emeleten csináltam egy tolóajtót a hálószobába, annak a sínéből maradt egy kis darab. Na abból gányoltam a füleket.

A díszléc szépen a helyén volt, a lámpát boldogan illesztettem a helyére. A felfogatáshoz megvannak a furatok, igaz nem teljesen ugyanabban a pozícióban, de ott vannak a karosszérián. Na mondom, ez könnyen ment. Illetve úgy tűnt, mintha könnyen menne, de nem ment be teljesen a helyére. Nézem a lámpát, nézem a karosszériát, nem stimmel valami. A lámpa műanyagából egy kicsit fűrészelni kell. Mint később kiderült, a karosszériával volt a baj, a lámpa melletti lemeznek egy kicsit arrébb kellett volna állnia. A másik oldalon nem volt ilyesmi gond, törve volt a kocsi bal sarka.

A villany átalakítása viszonylag könnyen ment, az amcsi izzó csatlakozóját egy mozdulattal lenyestem és kábelsarukat forrasztottam a helyére. Sajnos ez nem volt végleges megoldás, mert nem volt itthon csak szabványos saru, ami kisebb, mint a halogén izzó lába. Sebaj, forrasztás, zsugorcső, majd finoman kitágítottam és felerőszakoltam a lábakra. Ez bizony gány, mert a nem teljesen jó csatlakozástól és a lámpa hőjétől felmelegedhet a saru, és így lelazulhat. Sajnos ezt tapasztalatból tudom. Azóta szereztem két Saab csatlakozót, valamikor ki kell cserélni arra.

Na jó, mondom, már csak az irányjelzőt kéne a helyére rakni, és kívánok, üríthetjük a garázst. Az indexet a fényszóróhoz  csavarozták, azzal együtt kéne a helyére passzítani. Rohadjon meg az egész, az eredeti USA index véletlenül sem kapcsolódik az EU lámpához. De annyira, hogy köze sincs a felfogatási pontjainak egymáshoz. 

Asszem, kezdett elegem lenni ebből az egészből. (Ilyesmi érzésem volt a csomagtartó nyitásának egy stádiumában is.)

Újra lámpátlanítani kellett a Volvót, és az asztalon próbáltam modellezni a helyzetet. Nincs mese, megint nyesni kell valamiből. Az index felfogatásait próbáltam a lámpa füleihez igazítani a műanyag vidám köszörülésével. Nagyjából passzoltak is, viszont csavarozni most már semmit sem lehet sehova. Szemmagasságban a polcon a megoldás: néhány gyorskötöző szalaggal fixáltam a pozíciót. Hú apám, ez aztán a profi munka, az index a lámpához nőtt.

Minden megy a helyére, most már egész jó. A fényszóró működik, reflektor, tompított, minden, még az index is villog. Nekikezdhetek a jobb oldalhoz. Azzal már gyorsabban ment. Anna fűrészelt, én köszörültem, vágtam, forrasztottam, gyorskötöztem. Volt otthon egy rakás metrós gyümölcsízű rágógumi, elrágtunk belőle vagy ötvenet. Illetve csak amíg az íze tartott, addig fogyasztottunk. Anna szerint minden színnek más íze van, de én ezt erősen megkérdőjeleztem.

Nem tudom, meddig vacakoltunk a lámpa cserével, de örökkévalóságnak tűnt. Annának közben kimerült a telefonja, besötétedett mire kész lettünk. Még este beállítottam a fényszórót a garázsajtón és útra bocsátottam vendégem. A Kati közben egyedül fürösztötte a Bödönöket, Anna férje - miután nem érte el telefonon nejét - bánatában megivott egy üveg bort, és ezzel párhuzamosan kicsit ideges lett.  Az sem segített a dolgon, hogy Anna hazafelé el is tévedt.  Pedig a lámpa most már világított rendesen.

A beszerelés óta eltelt körülbelül két hónap. Gyönyörűen világít, nem állítódott el, és még mindkét index megvan. Persze, majd ha úgy adódik, két EU irányjelző kéne hozzá, és akkor ki lehet szedni a gyors kötözőket, de csavarral már nem lesz igazi.