A múltkor megint elkezdődött a paráztatás a jégesővel. Valamelyik rádióban hallottam, hogy diónyi nagyságú jegekre számíthatunk. Igaz, hogy van utólagos megoldás a jégkáros autók kezelésére, de annyira nem voltam kíváncsi a technológiára.
Álltam a garázsban és akár hogy is nézegettem, a Saab mellé nem fér be a Scion, esetleg félig. Az mondjuk nyilvánvaló volt, hogy az utóbbi fog harcolni az elemekkel, de vajon melyik fele lógjon ki. Aztán inkább körbenéztem, mit lehetne tenni mechanikus védelem terén. Van egy kis maradék gipszkarton, de gondoltam, másnapra elmorzsolódhat a víztől. Van egy kis maradék OSB falemez, de ez meg összekarcolja az autót, ráadásul egész nagy darabok nincsenek. Kevés volt az idő, hogy hevenyészett jégvédő keretet ácsoljak maradék faanyagokból.
Felcsillant a szemem, mikor megláttam a rongydarabokat. Annak idején az ikerággyal kaptunk néhány gyerek ágyneműt. Kicsit elhasználtak voltak, ezért inkább én használtam fel őket szerelésre. A legutóbb a Ducati olajcseréjénél hemperegtem rajta. Puha, kényelmes, az Isten is a barkácsoló ember alá teremtette. ágyneműt.
Na most ezeket az puha ágyneműket helyeztem a kocsi tetejére. A Scion ebből a szempontból jó alany, mert a sík tetőre szépen felfeküdt, és a szélessége is tökéletes volt. A második ágyneműt átlapoltam, és a motorháztetőre borítottam. Erre az ütésvédő anyagra raktam a ponyvát, amit még a Winklertől kaptam, még a Golfjából maradt. A 900-asra rá tudom erőltetni, de a Scion doboz formáját nem nagyon szerette.
Na mit tesz ilyenkor az ember?
Előveszi a gumipókos zacskót.
Elöl viszonylag könnyen felgumiztam mert a ponyván volt egy fülecske, Hátul becsuktam a ponyvát az ajtóval, és a biztonság kedvéért ott is hurkoltam egyet a pókkal. Na ez így nem volt rossz, de a szél még mindig belekaphatott. Ezért az autó alatt egy gereblyével átvezettem ismét egy gumipókot, majd műanyag spárgát erősítettem rá, ugyanis hirtelen nem találtam több gumipókot.
Elégedetten nézegettem az installációt, nyugodt szívvel vártam a jégesőt.
Persze, szokás szerint megint elkerült minket a rossz idő. Láttam, hogy villámlik, meg valahol durva vihar van, de nálunk csak esegetett. (Amikor két éve augusztus huszadikán elsöpörte a várost a vihar, akkor nálunk feldőlt a teraszon a műanyag-szék. Ennyit éreztünk belőle.)
Reggel leszedtem a cuccot. A ponyva átázott, a paplan vizes lett egy kicsit, és a benne lévő kosz enyhén rákenődött a kocsira.
Másnap Budaörsön kapott el a jégeső, Akkor a másik kocsival voltam, de sikerült bemenekülni egy fedél alá. Szerencsétlen Scion meg otthon, fedetlenül. Nagyon ideges leszek, ha most veri össze a jég. De szerencsére semmi sem volt, Kati nem is tudta, hogy jég esett valahol.
Most már befejezem a parázást, nem fogok minden rémhírre paplanozásba kezdeni, bár azért kíváncsi lennék, ért-e volna valamit a védelem.
Álltam a garázsban és akár hogy is nézegettem, a Saab mellé nem fér be a Scion, esetleg félig. Az mondjuk nyilvánvaló volt, hogy az utóbbi fog harcolni az elemekkel, de vajon melyik fele lógjon ki. Aztán inkább körbenéztem, mit lehetne tenni mechanikus védelem terén. Van egy kis maradék gipszkarton, de gondoltam, másnapra elmorzsolódhat a víztől. Van egy kis maradék OSB falemez, de ez meg összekarcolja az autót, ráadásul egész nagy darabok nincsenek. Kevés volt az idő, hogy hevenyészett jégvédő keretet ácsoljak maradék faanyagokból.
Felcsillant a szemem, mikor megláttam a rongydarabokat. Annak idején az ikerággyal kaptunk néhány gyerek ágyneműt. Kicsit elhasználtak voltak, ezért inkább én használtam fel őket szerelésre. A legutóbb a Ducati olajcseréjénél hemperegtem rajta. Puha, kényelmes, az Isten is a barkácsoló ember alá teremtette. ágyneműt.Na most ezeket az puha ágyneműket helyeztem a kocsi tetejére. A Scion ebből a szempontból jó alany, mert a sík tetőre szépen felfeküdt, és a szélessége is tökéletes volt. A második ágyneműt átlapoltam, és a motorháztetőre borítottam. Erre az ütésvédő anyagra raktam a ponyvát, amit még a Winklertől kaptam, még a Golfjából maradt. A 900-asra rá tudom erőltetni, de a Scion doboz formáját nem nagyon szerette.
Na mit tesz ilyenkor az ember?
Előveszi a gumipókos zacskót.
Elöl viszonylag könnyen felgumiztam mert a ponyván volt egy fülecske, Hátul becsuktam a ponyvát az ajtóval, és a biztonság kedvéért ott is hurkoltam egyet a pókkal. Na ez így nem volt rossz, de a szél még mindig belekaphatott. Ezért az autó alatt egy gereblyével átvezettem ismét egy gumipókot, majd műanyag spárgát erősítettem rá, ugyanis hirtelen nem találtam több gumipókot. Elégedetten nézegettem az installációt, nyugodt szívvel vártam a jégesőt.
Persze, szokás szerint megint elkerült minket a rossz idő. Láttam, hogy villámlik, meg valahol durva vihar van, de nálunk csak esegetett. (Amikor két éve augusztus huszadikán elsöpörte a várost a vihar, akkor nálunk feldőlt a teraszon a műanyag-szék. Ennyit éreztünk belőle.)
Reggel leszedtem a cuccot. A ponyva átázott, a paplan vizes lett egy kicsit, és a benne lévő kosz enyhén rákenődött a kocsira.
Másnap Budaörsön kapott el a jégeső, Akkor a másik kocsival voltam, de sikerült bemenekülni egy fedél alá. Szerencsétlen Scion meg otthon, fedetlenül. Nagyon ideges leszek, ha most veri össze a jég. De szerencsére semmi sem volt, Kati nem is tudta, hogy jég esett valahol.
Most már befejezem a parázást, nem fogok minden rémhírre paplanozásba kezdeni, bár azért kíváncsi lennék, ért-e volna valamit a védelem.
