2008.05.30. 14:01
30 hozzászólás

Frissek még a gumicsíkok a pozsonyi Tesco-Palace kereszteződéseiben, a lagymatag tavaszi szellő kupacba húzta össze a gumiport a padkák mentén. Már csend van. De egy pár napja még extrapuha semi-slickek kapaszkodtak, nyúzták az út bőrét, az pedig viszont, tolókerekes váltók nyüszítették világba fájdalmukat, száz és száz lóerő őrjítő staccatója tépte fel a reggeli és a kora esti város nyugalmát. Rali volt Pozsonyban. Pontosabban a Tempus BECEP Rallye. Kedves földijeim, Gábor és navigátora Marián jelezték, hogy indulnak, itt lesznek újra egy év kihagyás után, menjek ki, ha gondolom.

Naná, hogy úgy gondoltam!

A mondhatni "városi" futamnak némiképp más az atmoszférája, mint a megszokott. Betonon parkolnak az autók, az öntvénygrill, a fáradt emberek. Nincs puha fű, hely és jó levegő.

A srácok is a szervízparkká alakult parkoló szűk sarkában húzták meg magukat. Nekik ez jár csupán, kicsi csapat, kicsi autó, nagy barátság. Barátok a szponzorok, barátok a szerelők, a mechanikusok és a szervízkocsi tulajdonosa is. Amit nem a családjuknak keresnek meg, az megy a levesbe, minden, az utolsó fillérig. Önök szerint lett volna értelme megkérdezni, miért? Mert ez az életük. A tavalyi szezont kihagyták, reszelték még az A5-ös Feliciát. Mindketten autószerelők, tudják, mit hogyan kell. Magát a becsövezett bódét a versenyfutóművel egyenesen Csehországból hozták, a motor, a tolókerekes váltó és minden más már itt került bele. A kis 1,3-mas komolyabb átalakításon nem esett át, vezérműtengelyek, nagyszelepes hengerfej, kikönnyítve-polírozva minden, jó nagy karbival. Jelen állás szerint 130-135 lóerő jut a mintegy 850 kilónyi tömegre. Injektorokkal és komolyabb átépítéssel lenne 160 is, de a szűkös büdzsé határt szab mindennek. Leszabályozás nincs, Gábor elmondása szerint hangra vált 7000-nél, tovább nincs szíve pörgetni, vigyázni kell rá, nincs másik. Remélem bírja még egy ideig, megegyeztünk, hogy legközelebb közelebbről is megismerhetem a kis méregzsákot.

Ja, hogy egy Felicia...lol, nevetnek fel a ralit a tv-ből ismerők. Valóban, a kirakatnak meg kell lennie a versenysport minden szakágában, hiszen az a biznisz, az a pénz. De az a jéghegy csúcsa is egyben. Alatta ott dolgoznak a termeszek, reszelnek, hegesztenek, hajnalig káromkodnak az autó alatt. Ezek az emberek számomra a rali igazi hősei. Nincs 120 fős csapat külön meteorológussal, masszőrrel, thai luvnyával. (De tény, hogy mindenki itt kezdte.)

Ettől függetlenül ugyanúgy végignyomják a távot, beleadva mindent. Mint ez esetben is. És hogy a mezőnyben inkább a gyengébbek közé sorolt autóval miképpen végeztek a 49 induló között az összesített 18.-ik helyén? Ne kérdezzék, valahogy összevarázsolták. Mögöttük Clio Sport, EVO VII-es és Octavia Kit Car és szinte kizárólag erősebb autók.

Lapozzunk.
A már fent említett szervízparkot imádom. A sürgés-forgás, balról pecsenye illata, jobbról versenybenzin vág orrba. Baráti szövegelés rég nem látott ismerősökkel, sokan jöttek Magyarországról, örülök nekik (a Hadik-Juhász kettős végül a hatodik helyen végzett).

Na és az autók. A már utcai mivoltukban is félelmetes EVO-k és WRX-ek, a Grzyb-Mazur és a "Kis Béres" eszméletlen Punto S2000-esei, prüszkölő, hörgő alapjáratukkal, pengeként agyba döfő sikításukkal.

De elmorzsolok egy könycseppett az MTX 2101-esnél, a korabeli Csehszlovák-Szovjet rémnél na és persze a sportág nagy doienjének és gépének id. Béres Józsi Opel Asconájának is kijár a tisztelet. ("Az autó gázzal és kézifékkel kanyarodik, a kormány csak kapaszkodásra való" - mondotta a nyolcvanas évek derekán egy TV-interjúban.)

És mindent megtesz azért, hogy ezt így, nyugdíjaskorban is hozza. Imádta a nép. (Így vezet egy nyugdíjas, ugye ismerős?)

Ez itt mind-mind versenyautó. Mindegy, hogy erős, vagy gyenge, mindegyik egy célból készült: gyorsabbnak lenni a többieknél. Lehet őket nem szeretni? A rali jó, a rali finom. Több amatőr kép itt található.