Itthon Magyarországon van nekünk gyakorlatunk a parkolásban. Reggel bekészítjük a gatyába az aprót, hiszen mi vagyunk a tízmillió gondos előrelátó országba, akivel sose történik semmi váratlan, ami miatt be kell menni a városba. Szóval bent az apró, ami elkoptatja a zseb szövetét. Ezt szórjuk a gépbe. Ha mégsincs apró, jön a grandiózus szívás. Keressük, de nincs. Ilyenkor két eset van, vagy papír van, vagy az sincs. Ha van, az remek, lehet szaladni a kisboltba, újságoshoz, fodrászatba udvarolni a csajoknak, hogy ugyan váltsák fel. Nem teszik, ma mi vagyunk a századik aki ezt szerette volna. Ilyenkor lehet megvenni a hetedik öngyújtót, az aznap harmadik joghurtot, hogy szemlesütve kifizessük az árát és könyörögjünk némi aprókért. Még jobb, ha csak az automatából jutottunk pénzhez, mert akkor előbb a nagy pénzt kell felváltani kicsi pénzre, akkor jön a fodrászat-kisközért kör, hiszen visszaadni úgyse tud.
Ha mégis lett aprópénz, addigra mindenképpen ott a cetli a kocsin, mire odaérünk. Eddig ismerős? Mehetünk tovább?
Nos, máshol meg tudták oldani másképp. Gondolom lobbisták tömegei, képviselők százai szedték meg magukat a londoni parkolási rendszer kialakításánál és a díjakból befolyó összegek elosztásánál. Mindenki tett hozzá valamit. A bankok lehettek a legbőszebbek, meg akik arra számítottak, hogy az igazi bevétel a büntiből jön, nem a díjakból.
Ugyanis a következő van: az automatánál lehet fizetni bankkártyával. Sőt, némelyiknek csak azzal. Hűha! Belváros, milliónyi idegen, mindenféle emberek, akik nem ismerik a helyi sokszögletű pénzeket. Az idegen bedugja a kártyát, benyomja a PIN-t, és a gép leemeli azonnal a kívánt összeget, gyakorlatilag még kihúzni sem volt időm a kártyát, mire a zsebemben zizgett a bankom, hogy négy fontért parkolok egy órát. Ja, hogy drága? Minden drága. Főleg a belvárosban. Már a londoniban. Aki nem bízik a bankban, vagy nincs az elfogadott három kártyatípus közül bármelyike, neki is segít a rendszer, dobhat be aprót. Ja az sincs, akkor azért mobillal bírhat, küldjön SMS-t. Éppen nincs áram, azért nem működik a parkolóóra? Az őr meg bírságol emiatt? A zöldek is akadékoskodhattak, ugyanis ez sem lehetséges, mert a készüléken van napelem, valamennyit biztosan kibír vele még a szmogos Londonban is.
Szóval lehetne ezt itthon is másképp. Hogy messzire ne menjek, az NKH kiküldhetne pár szakembert, tekintsék meg a jól működő dolgokat, és ingyen vegyünk át belőle tetszés szerint. Például a parkolási rendet. Vagy a kivilágított átkelőhelyet, irtsuk ki a felesleges táblaerdőt, jelöljük rendesen a korlátozást, a veszélyes ne-állj-oda zónákat, ne lassítsunk, hanem gyorsítsunk a közlekedésen ahol csak lehet, városban 80-as táblával pl, főleg kifelé. Vagy legalább építsünk pár körforgalmat oda, ahol valóban lenne értelme. Szereljük le a jelzőlámpák nagyrészét, ha már nem sikerül őket összehangolnunk. És addig is próbáljuk meg egy kicsit kihúzni a fejünket a seggünkből.
A képen látható fancsali arckifejezés természetesen az itthoni rendszernek szól. Várom a napot, amikor Budapesten, mondjuk a Fővám vagy Kálvin téren fizethetek bankkártyával a parkolóautomatánál. Esetleg Győrben, vagy Miskolcon. Ja, akkor pénzszállítós havernak nem lesz akkora a kasza? Ez van barátaim, ez nem a ti országotok, hanem a miénk.
Szóval tessék összeszedni a kedves hivatalnokokat, kiállni egy tetszőleges sarokra pl. Londnonban vagy bármelyik rendesen működtetett európai városban és nézelődés közben lesz idő lejegyzetelni pár egyszerű dolgot amivel emberek millióinak az életét könnyítik meg.
Vagy tudják mit? Van ez az internet nevű dolog. Ott is lehet találni hasznos infókat, meg lehet e-mailezni más országok hasonló székekben ülő embereivel. Oda se kell menni és addig is lehet itt dobálgatni az aprót.
