- Fiam, idén nem lesz Traktormajális. Elmarad, talán jövőre megyünk újra, ha már hatéves leszel.
Ilyen szomorúnak rég láttam a Bálintot. Vihettem én Weissenkirchenbe a Puchok közé, Szigetszentmiklósra Wartburgokat és Pannóniákat nézni, Közlekedési Múzeum raktárába csoda vénségeket szaglani, Tatára buszozni, a fő vonzerő a traktor maradt és persze a Balaton. De az idén is lesz, mint mindig.
- Apa, a Hofhejj ott lesz idén is? És a Dutja? – kérdezgette már karácsonykor, amikor múlóban volt már az újjáték-eufória. Mindez több mint fél évvel az utolsó Traktormajális után. Hiába, a traktor zsigerileg hat, abban még a bimbódzó elme is meglátja a Gépet.
Hát Bokor idén elmaradt. Öt éve járunk oda, a Bálint félévesen is már a Vöcsi (Hofherr) egyhengeresének püfölésére aludta a délutánit. Az év legjobb rendezvénye volt, vitathatatlan. Tragédia e hiány mindnyájunknak.
Szinte csak véletlenül vettem észre a leveleim között, hogy valami traktortalálkozó azért lesz. Veresegyház, "Veterán traktor és haszonjármű találkozó-kiállítás" - állt a meghívón. Olyan úgyse lehet, mint Bokor, hiszen azt öt éve finomítják, csiszolgatják, az tényleg az abszolút überprofizmus. Veresegyház viszont közel van, döntöttünk, odamegyünk.
Bokor ingyenes, Veresegyházon a beugró éppen egy vizitdíjnyi, azaz 300 forint felnőtteknek, ingyenes a gyerekeknek, tehát lényegében az egész ingyenes. Parkoló van, hely is akad benne, eddig rendben. Gyerekeket kirángattuk, autót nem zártunk, besétáltunk, állat ejtettünk.
Tisztességes meló fiúk, volt az első reakciónk. Hatalmas, kaszált legelő, enyhén lejtős domboldal, jobbra lacikonyhák, házi réteses, fagyis, kólás-sörös sátrak. Gumikerekű kisvonat, a rét végében ezer (na jó, kábé húsz) csúszda, légvárak, veterán teherautók szerteszéjjel, régi tűzoltószivattyú.
Éppen időben érkeztünk, vonultak befelé a traktorok. Nini, ugyanazok a Vöcsik, mint Bokorban, itt a négykerék-hajtásos Super-Major is, meg a tavalyi szépségdíjas, narancssárga Fiat.
És eljött a fehér Fordson (1927), meg egy fél tucat disznóorrú nagy Dutra, Zetorok, Steyrek, zsondérok (John Deere-ek), modern böszmék - ami szem-szájnak ingere. Ezek itt tényleg nekifeküdtek a szervezésnek. Még egy szintén egyhengeres, a mi Vöcsijeinkhez hasonló hangú, püfölős Lanz Bulldog is felbukkant – szögletesebb, de legalább olyan mellkasrepesztő, mint a mienk.
Irány az öreg teherautók gruppja. Egy bordó Csepel D450Ny volt az első, amit megnéztünk, ez a nyerges szinte minden magyar járműves találkozón szerepel, sokat megy tehát. Volt rajta újdonság, a szögletesen végződő, dupla tartályos pótkocsit még soha nem láttam, Fodor Ákos, a restaurátor-tulajdonos eddig egy másikkal járt.
Kicsivel odébb fekete, csőrös Zil ácsorgott, erősen amerikaias beütésű festéssel, de szép állapotban, a hátulján impozáns pótkocsival, amely színpadként szolgált.
E színpad előtt, a mezőn fúvósbanda ücsörgött, ők játszottak, amikor a stúdió nem üzemelt, a gyerekkórus pedig pihenőt tartott a másik színpadon. Ó, egy csipetnyi a boldog békeidőkből.
Egyébként a gépi zene sem volt rossz. Harminc-negyven-ötvenéves számok, semmi diszkó, semmi rap, semmi modern nyál, semmi slágerrádió szuperpopuláris szomorkodós-agykiürítős. Jó kis nehéz muzsikák, korszakokat meghatározó számok, igényesen bekeverve, nem túl hangosan. Volt ízlése annak, aki a keverőpultot babrálta.
.jpg)
A gyerekek itt már felfogták, hogy Apa tévedett, mert lám-lám, idén is lett Traktormajális. Csak én voltam szkeptikus, ám én is egyre kevésbé. Minden klappolt, még a stabilgépeket is megtaláltam. Olyan, de olyan cuccokat hoztak ki, hogy odapetéztem – jövőre talán már bújnak is ki a kis Csikósok a földből.
Életem legszebb stabil motorját láttam itt, egy 1905-ös, négylóerős International Harvester Famous gépet, ami évtizedeken át egy asztalosműhelyben dolgozott. Úgy felújították, ahogy vintage Bentley-ket szokás, egyszerűen lélegzetelállító volt.
Ez egy olyan stabilmotor, ami a szokásosokkal ellentétben nem hármat-négyet pöffen alapüzemben, majd ha nagyon felpörög, kihagy, hanem forog üresen, és csak minden sokadik fordulatra pöffen egyet. Öregemberek pipáznak így a falusi lócán, ha még vannak egyáltalán olyan öregemberek, akik falusi lócákon üldögélnek, és pipáznak.
A hűtője is bekapcsolt egy idő után: képzeljenek el két, ferdén felállított fémrácsot, az él fölött, ahol a kettő találkozik, cső húzódik, lyukakkal. A lyukakból ömlik a víz, amit a motor megmelegít, a víz végigfolyik a rácson, kihűl, alatta a tálcából visszafolyik a motorba. És azok az olajozótégelyek, a szabadon futó hajtókar, a vezérlőberendezés – vagy húsz percen át nem tudtam elmozdulni mellőle. Lenyűgöző.
De volt mellette egy kisebb, öt évvel fiatalabb, Peschat és Roth-típusú, magyar gép is, feketében, Zenit porlasztóval, na az se volt semmi.
Eggyel odébb meg egy tetős, szintén ősvalami, bordóban, nem volt előtte tábla, a tulajjal sem tudtam beszélni, de tetszett.
Man, this is stabilgép-heaven!
Meg persze mindenfelé a szokásos Csepzonok, Pannóniák, Roburok, sőt, egy kocka-Csepel teherautó is előkerült, porrá rohadva, selymesen bugyogó dízellel. Na ja, ezeket már mindenki elfelejtette.
A buszos szekció is képviseltette magát, igaz, csak a szokásos, élénkpiros 311-es, meg egy Panoráma jött el, abban viszont Ikarus-múlt kiállítást lehetett megnézni nagy tablókon.
Mi még? A szántóversenyről sajnos a gyerekek délutáni alvása miatt lemaradtunk, biztos rendben volt az is, de a lacikonyha korrektnek bizonyult, a rétes még inkább. Minden szempontból szuper tehát a szervezés, már ha a bonyolítást nézzük. Csak egy apró részlet: a mezőn minden félórában körbement egy locsolós IFA, tehát se port, se tüsszögő embert nem láttam.
Ha a promó-oldalt nézem, akkor nem lehetett nagy a siker, mert Bokorban szemre kábé ötször ennyi néző volt évente, és ha hozzáveszem, hogy itt kétszer akkora területen oszlott el a nép, úgy sem hinném, hogy elég volt a látogató. Pedig Veresegyház alig egy húszasra van a város belsejétől, egy ilyen út semmilyen családot nem visel meg, még újszülött csecsemővel sem.
Remélem a szervezők (Szloviker Kft., MÁV Gyermekvasút ZRt.) nem veszítik el a lelkesedésüket, mert jövőre ebből már igazán nagy buli lehet. Aki idén ott volt, biztosan terjeszteni fogja a hírt, én legalább egy fél klubot elrángatok, ígérem.
