Elhagytam volna a kulcsom?

Így tűnődtem a széna téri gyalogátkelőnél a feketén világító lámpa alatt tegnap délután, ahogy a zsebeimet tapogattam. Átérve a táskában kotorásztam keveset, hiszen világos volt, hogy oda nem tettem. Sose szoktam, most se tettem oda. Az út túloldalára érvén ismét kérdőre vontam magamat.

Nem volt sehol. Ilyenkor az ember egy pillanatra megrémül, arra gondol, hogy szerencsétlen kiszolgált vas ott fekszik egyedül elhagyatottan a Mammut mélygarázsában, hamarosan valaki megtalálja a kulcsot, és HUSS!

Az élet bonyolult. A tárgyalásom fél háromkor kezdődött, visszamenni már nem volt idő. Felhívtam a feleségem, hogy elhozná-e a pótkulcsot otthonról. Azt mondta, hogy én tényleg hülye vagyok, de inkább velem aggódva, mint rajtam röhögve. Nem tudtam, hogy mikor végzem, ezért abban állapodtam meg vele, hogy vár amíg szabadulok, megnézem, hátha megtalálom, és ha végképpen nem megy, elindul.

Dolgom végeztével odasétáltam a kocsihoz, de nem láttam a kulcsot sehol. Alánéztem, körbejártam, nem volt meg. Benéztem az ablakon, hátha az ülésre tettem, de ott sem volt.

A gyújtáskapcsoló! Ott fityegett benne. Tehát az történt, hogy amíg az árnyékban - a mélygarázsban - vártam és közben telefonáltam az emberemmel, nem vettem ki. Kiszállás után lenyomtam a gombokat és bevágtam az ajtót.

Sose szoktam bezárni. Azt vallom, valaki nézze meg inkább, mi van benne (semmi), de ne törje be az üveget meg ne rontsa el a zárat. Most - nem tudom miért - mégis bezártam. Elképesztően hülye vagyok tényleg, nyugodtan röhögjenek ki.

Hanem már majdnem felhívtam a feleségem, amikor beugrott, hogy nem lehet akkora trükk kinyitni egy ilyen autót, pl. a csomagtér felől be lehetne jutni, amit aztán végképpen sose zárok.

DE. Emlékszem! Hetekkel ezelőtt történt, hogy apu végre kivette a pótkerekeit belőle, én pedig fickósan ráfordítottam arra is a zárat. Több út nincs. Akkor próbálkozom mindenféle nálam lévő kulcsokkal, hátha. Először a Toyota kulcsa került elő, de az nem fért be a zárba. Jöttek aztán a lakás és irodakulcsok, némelyik megmoccant, de nem nyitotta. A rövid postaládakulcs lett a megoldás! Bent vagyok!

Néhányadik próbálkozásra tehát meg lett a megfelelő eszköz, így megkíméltem nejem egy felesleges úttól. Amúgy a BX kinyitásával a következők miatt nem érdemes próbálkozni: értéktelen kacat, vacak, kulccsal sem indul, pláne nélküle. Szar a gyújtása, rohad az ajtaja. Nincs benne semmi, ami bárkinek is jó lehet, kivéve egy adag lejáratközeli vérnyomásgyógyszert.