Július elején kaptam egy levelet, hogy nyissak már meg egy kiállítást, legyek szíves. Ha az olvasó esetleg ne értené az alábbi levelet, megnyugtatására gyorsan elmondom, hogy én se értem, illetve én nem értettem. Íme, a levél:
Kedves Róbert!
Ilauszky Tamás, szobrász vagyok és már egy ideje szerettem volna veled beszélni az egyik projektemről. Tavaly 1 hónapot töltöttem Stuttgartban, ahol a Mercedes es Porsche gyár is működik, és ez új inspirációt adott a munkámnak.
Ezt megelőzően 2002.-ben Rotterdamban készítettem el a Lapis Mobilist, ami egy versenyautó és egy bevásárló szatyor formai keveréke, és így egy bevásárló kocsin húzható márvány szobor. Ez a köztéri művészet, ezen belül is a szobrászat helyzetére reflektál (koncepciót mellékelek). Ezt a szobrot is magammal vittem Stuttgartba de ott egy új aspektusa merült fel a mozgó szobornak, ez pedig nem más, mint az "erlkonig". Az "erlkonigek", a tesztautók, amiket fekete fóliával borítanak, hogy ne lehessen látni a valódi formákat. Ettől függetlenül a városban köröznek a forgalomban...
A csomagolásnak a művészetben is van referenciája de engem megragadott az a gondolat, hogy a szobromat, mint titkos fejlesztést leragasszam és úgy vigyem emberek közé, az utcára. Minden művész arra vágyik, hogy a munkáját megmutathassa, de ebben az esetben, bizonyos részek elrejtése ugyanolyan fontos... Stuttgartban hetekig "carspottingoltam", hogy elkapjam az Erlkonigeket és sikerült is egy pár fotót csinálni... Ezt a projektet idén áprilisban mutattam be Stuttgartban, és most augusztusban fogom Debrecenben a MODEM-ben, ahol Zárt Kert címmel kiállítás sorozat zajlik egész évben. Én egy tesztpályát fogok felépíteni az Erlkonignek, ahol különböző terepviszonyokat alakítok ki a gurulós szobornak. Erősítem a szobrász, mint konstruktőr elképzelésemet...és betekintést engedek a tesztelésbe...
Szeretnem, ha megnyitnád a kiállításomat, mert nem gondolom, hogy ezt művésznek, vagy művészettörténésznek kell megnyitni, hanem sokkal inkább az autók és formáik és működésük iránt érdeklődő embernek, és engem érdekel, hogy te mit mondanál...
Csatolok egy par képet és a koncepciót... és várom az estleges kérdéseidet.
Most mit mondjak? Köpni-nyelni nem tudtam. Az hagyján, hogy nekem a klasszikus képzőművészet is magas, nemhogy a kortárs. Lehet, hogy ez a betoncekker egy új Henry Moore első nagy dobása. Úgyhogy csak azt próbáltam kiszedni a művészből, mik lesznek még, hátha abból átjön valami, és nem csak a rizsa. Ilauszky Tamás viszont kőfaragáson kívül mellébeszélést is tanulhatott, mert nem sikerült kiszednem belőle, hogy és mi lesz még.
Az igazság pillanata Debrecenben jött el, ahová sikerült időben megérkeznem, és a Memo modern művészeti központ belső udvarában, egy hatalmas Sztálin-replika alatt megpillantottam a művet.
Megnyitottam a kiállítást néhány kémfotó-adomával, és guantanamói CIA-módszerekkel sikerült kivallatnom a művészt, hogy ha nem magas művészetet állít elő, mint ez a kőcekker, akkor például templomokban megrendelésre pietákat készít.
Viszontbüntetésül megmutattam neki, milyen debreceni kötődésű, képzőművészeti vonatkozású dolgot találtam a minap a Yamaha parkolójában. Egy kis Tankcsapda-szárnyasoltár, egy Yamaha tankján: Szent Lukács, Szent Fejes és Szent Cseresznye.
Magamba tömtem néhány pogácsát, megkaptam a címet, mire állítsam ki a 30 ezer forintos számlát, ami egyébként nagyjából szinkronban van a Papp Tibi alól kisírt Corvette fogyasztásával és elindultam hazafelé. Ez a Corvette most megint nagyon tetszik. A részleteket természetesen majd Papp Tibi mondja el hétfőn, én csak a szélvédelmet tettem próbára. Kivett tetővel olyan a turbulencia, hogy szerintem még a baseballsapkát is letépi a fejről. És ha igazán őrült frizurát szeretnénk, zselézzük be a hajunkat, és induljunk az autópályára egy Corvette coupéval (Corvette-nél a a targa a kupé).
