Demokratikus törvények

Nem volt sem kigyúrt kopasz, sem nagybéjemvés kisgyerek, valószínűleg mégis elkövette a hibát: úgy vélte, sebezhetetlen. A zsaruktól nem nagyon kell tartania, baromi jól vezet (naná, ki nem?) és ha valami mégsem úgy sikerül, még mindig ott a sok hárombetűs. Végső esetben pedig a két tonna acél és a tíz légzsák. És amúgy sem megy ANNYIRA gyorsan.

A vezérlőegység adatainak kiértékelése során kiderült, hogy a szolgálati Phaeton 142km/h sebességgel haladt közvetlenül az ütközés előtt. A 70-es táblánál.

Nézőpont kérdése: ez sok, vagy kevés. A vezetőülésből nézve, puha kárpittal körülölelve, lágy vagy épp kemény zenét hallgatva nem sok. Az újságíró lelkendezik, hogy jófutómű, meg nullaszélzaj, a kettőhatvanig kalibrált órán a mutató épp csak hogy felemelkedik. Biztonságban vagyok, semmi bajom nem eshet – sugallja minden.

Persze valamit prüntyögtek, hogy kétszer akkora sebességhez négyszer akkora mozgási energia, négyszer akkora fékút, négyszer akkora gyűrődés, de ez RÁM nyilván nem vonatkozik. Meg különben is a légzsák. És a műszerfal-borítás is  puha, ANNYIRA nem fájhat ha mégis beütöm valamim.

És akkor jött a kanyar. A kanyarban a tűzcsap. Aztán a beton villanyoszlop. A kifogástalan műszaki állapotban levő luxusautó minden aktív és passzív biztonsági berendezése hibátlanul működött. A vezetőnek mégsem volt semmi esélye a túlélésre. Úgy vélte, a kockázat vállalható, a következmények elviselhetőek. Tévedett.

Lenne egy javaslatom a halálozási statisztikák javítására. Amolyan igazi Robin Hood törvény. Legyen mindenkinek kötelező egy évben egyszer egy hétig szakadt Ladával, rozsdás Suzukival, lógó belű húsz éves Fiattal járni. Csak hogy el ne felejtsék (a szerencsésebbek pedig hogy megtapasztalják), mit is jelent valójában százzal menni.

Mert hiába tudod megfizetni a legjobb ügyvédeket, a fizika törvényei abszolút demokratikusak. Mindenkire egyformán vonatkoznak.