Filléres versenyautó vagy méregdrága fos?

Az első M3-as BMW. Átlag 4000 eurót drágultak, amióta figyelem őket

Évek óta szemezek az olyan autókkal, amikkel amatőr versenyekre be lehetne nevezni, de legalább versenypálya nyílt napokra kivihetők. Ilyesmire az átlagos, modern családi autók sajnos tökéletesen alkalmatlanok. Szerettem volna egy viszonylag megfizethető, építgethető, tuningolható kocsit, amivel néha ki lehet menni az Euroringre, vagy fel az imádott lepencei szerpentinre. Egy megbízható, nem rémisztően gyors, jóindulatú, gazdag (tuning vagy sport) alkatrészellátással rendelkező autót kerestem.

A jelöltek, ahol a sorrend semmi különöset nem jelent. BMW 3-as, az E30-as széria, különösen az M3, vagy a Toyota Corolla GT 1.6 16V Twin Cam (AE86). Honda Integra Type R, Citroën Saxo VTS vagy Renault Clio RS. Subaru Impreza Turbo, Mitsubishi Lancer Evo, bármelyik, de leginkább a VI-os, vagy esetleg egy Lancia Delta HF Integrale. Miért lett végül az AE86, aka Hachiroku, amiről Karotta oly érzékletesen leírta, hogy miért szar és mégis miért imádnivaló? Ki tudja, talán mert egy ideje szemezgetek a drift sporttal, vagy, mert ez az egyik legolcsóbb opció. Esetleg azért, mert az autóépítés rögös útját már néhány lelkesen dokumentáló prominens, névrokon és típusguru is bejárta előttem. Vagy talán azért, mert a többi kocsi valamiért annyira mégsem tetszik - bár a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az AE86 ellen is fel tudnék sorakoztatni vagy tucatnyi érvet. De nem teszem. Bezzeg a kimaradtakról.

Az összes turbós-összkerekes ralipálya-szökevénnyel egy gigantikus probléma van, hogy még Warren Buffett vagyona is kevés volna a fenntartásukhoz. Eleve nem olcsók, nagyobb gázadásonként tankolni kell beléjük, és egy vadabb hétvége után mehetnek is a szervizbe. A többségük elképesztően kényes primadonna, kihegyezett technikával, amely igényli, sőt, megköveteli a törődést. Törődésből pedig magyar használtautóknak nem sok jut.

Mitsubishi Lancer EVO VI TME, egy másik kultikus verda. Nagyon kéne

Ami az elsőkerekes csapatot illeti, velük egy baj volt csupán, méghozzá pont az, hogy elsőkerekesek. Ugyan a Saxo VTS az egyik legvidámabb kocsi, amit hátán hordott a Föld, az Integra Type R pedig műfajának legkeményebb képviselője, de mire idáig jutottam a keresésben, addigra a drift már túlságosan is belezavart a képbe. Keresztben csapatni pedig elöl kaparóssal nem lehet. Maradt tehát két jelölt: a BMW E30 és a Toyota Corolla GT.

 Ha a BMW, akkor már az M3-ast szeretném, aminek viszont az ára, finoman fogalmazva is csillagászati ahhoz, hogy bénázásom áldozatául essék. Magyarul sajnálnám (el)használni. Akkor meg mi értelme van? Corolla lesz ez, akárki meglássa. Aztán elérkezett egy átlagos szombat reggel, ami pont úgy indult, mint az összes többi. Csipatörölgetés, kávéfőzés, laptop bekapcsolás és a szokott net-oldalak ellenőrzése. Nem olvasnivalót kerestem, hanem autók után kutattam, ezért beírtam az autoscount.de, és a mobile.de keresőjébe az fent részletezett autótípusokat. Voltak szép kocsik drágáért, a többségüket már korábbi kutatások alkalmával láttam is. Új, izgalmas, ide-nekem-de-azonnal gép nem került fel az apróhirdetések közé. Sebaj. A családi ebédig még van idő bőven, lássuk mik a hírek itthon? Márka: Toyota, modell: Corolla, benzines, Gyártási év: 1980 és 1990 között. Keress! Szeretem lazán hagyni a keresési beállításokat, hátha a tulajdonos elírja az évszámot, vagy nem tudja pontosan, hány lórős a kocsija. Így viszont sok, számomra érdektelen elsőkerekes Toyota jött fel, de az utolsó oldal, a 400 ezer forint felettiek lapja tartogatott egy meglepetést. Toyota Corolla GT 1.6 16V Twin Cam AE86, ez állt a hirdetés címében, így, hibátlanul. Tudja, mit árul, sokat alkudni majd nem nagyon lehet - gondoltam. A mini fotón egy jó kiállású, fekete hatchback kellette magát, na ezt megnézzük!

Téli gumikon, kicsit lefittyedő kipufogóval: ilyen volt, amikor hozzám került

A leírás szépen kilakatolt és lefényezett autóról, rendben lévő mechanikáról és persze a típus különlegességéről beszélt, erősítve a tájékozott eladó rémképét. Belső kép nincs, a külsők viszont szépek. A hirdetés mellett ott a felkiállító jel, hogy egy hétnél nem régebbi, na, akkor még van rá esély, hogy nem kelt el, lássuk, tudnak-e már róla a fórumokon. Elnéztem a Hachiroku közösség magyar oldalára, a tagok épp kezdtek ébredezni. Ha emlékezetem nem csal, akkor fedezték fel a hirdetést. Még csak annyi hozzászólás akadt róla, hogy "fu de szíííp". Mondjuk ezt én is láttam, viszont ennyi megerősítés elégnek bizonyult, kaptam a telefon után és nekifutásból hívtam a megadott számot.

Nem túl hívogató beltér, bár valójában csak iszonyú koszos. Meg csúnya

Szombat reggel 8:30 körül járt az idő, az eladó, aki előző éjjel tette fel a hirdetést, még aludt. Próbáltam nyugodt és kritikus maradni, de ez az erőfeszítésem legalább olyan csúfos kudarcba fulladt, mint Michael Jackson plasztikai műtéteinek sorozata. Izgatott voltam, akár egy tízéves karácsonykor. A telefonbeszélgetés időpont egyeztetéssel zárult, gyors hidegzuhany, öltözés és sovány malac vágtában elhúztam a XV. kerületbe, CXS-780 akkori lakóhelyére. Élőben is majdnem annyira jól nézett ki, mint a fotókon, épp csak a friss mosatás hiányzott. Viszont nem véletlenül nem került a hirdetésbe beltéri fotó, az ugyanis "korának megfelelő állapotú", értsd koszos volt és szakadt. De én addigra már láttam benne a kagylóüléseket, a flokkolt műszerfalat és a kárpitpótló kevlár lapokat, úgyhogy ezzel nem lehetett eltántorítani. Igazából egy tüntetésnyi traktorral se lehetett volna.

A halott motor. Utolsó leheletével még elvonszolta az autót a műhelybe. Béke poraira

Próbakör következett, szinte már csak a rend kedvéért. A motor nehezen indult, és a kipufogóból csak részben elégett motorolaj jellegzetes szaga is távozott, viszont a futómű nem nyöszörgött, nem kopogott, a fék nem húzott félre. Szépen fordult, megállt, tolatott, fúrt, faragott és tán balalajkázott is, de annyira megrészegültem az élménytől, hogy utóbbira már nem emlékszem pontosan. Aztán már tényleg csak a rend kedvéért megpendítettem az alku lehetőségét, bár átütő sikert ezzel sem értem el, de az üzlet így is megkötetett. A nap további része önfeledten boldog szervezkedéssel telt, hogy CXS-780 már az én garázsomban tölthesse az éjszakát.

A rövid hazaút alatt egyértelművé vált, hogy a kocsi motorja haldoklik, mivel rémesen gyengének érződött, és nagyobb gázadásra füstbe borította a fél kerületet. Ezzel a felismeréssel pedig egy malajziai motorvásárlással, amerikai tuning alkatrészek becsempészésével és magyar kisipari munkákkal tarkított versenyautó építési folyamat kezdődött. Pár hónappal, sok-sok százezer forinttal és néhány idegrohammal később épp a kipufogógyártásnál tartunk. (Szinte) minden alkatrész megvan az összeépítéshez, ami remélhetőleg kettő, négy, na jó, nyolc héten belül akár kész is lehet. És akkor még csak ki sem próbálhatom, hogy a végeredmény egy zseniális, filléres versenyautó vagy egy méregdrága fos lett. Csomagolhatom el jövő tavaszig, mert frissen épített, alvázvédő nélküli versenyautót sós latyakban nem használunk. Szép kilátások.

A fényezésre előkészített, újra kilakatolt és becsövezett karosszéria

Üléspróbán a szerző. Jobbra Busman, a VFTS-guru, ő építi az autót

Már csak a kipufogó és az elektromosság hiányzik. Meg még egymillió apróság

Picit más lett a beltér, nem? Szerintem gyönyörű