Elölről a Cruze szinte teljesen olyan, mint a mi Ignisünk, de első pillantásra is feltűnik az eltérő, ám éppoly hangsúlyosan tálalt embléma. A Suzuki szögletes S betűje helyén itt a Holden krómozott, focizó oroszlánja díszeleg. A fekete légbeömlő a Cruze-on kiterjed a ködlámpákon túlra, és más formájú az ezüstös betéttel megbolondított alsó műanyag szegély is. Oldalról az tűnik fel, hogy szebbek a könnyűfém felnik, és hogy itt is jutott alulra egy fémhatású betét. Hátul már látványosabb a különbség: az ablakok magasságában elhelyezett lámpákat füstszínű plexi mögé bújtatták, a hátsó lökhárítóba viszont feltűnő, nagyméretű vörös lámpatesteket applikáltak. A kipufogó vége krómozott, és ide is jutott alulra egy ezüstszínű csík.
Belül a különbségek látványosabbak. Jobb oldalon van a kormány, de más a formája is, a műszerfal, az ajtók kialakítása pedig teljesen eltér a magyar Ignisétől. Az ülések ismerősek, de a fejtámlák formája eltér, és az 50-50 százalékos arányban osztott hátsó támlákon nincsenek isofix rögzítési pontok. Nincs kalaptartó sem, így már van értelme a felülre helyezett csomagtér-világításnak. Úgy látszik, Ausztráliában nem lopnak annyira, nem kell takargatni a csomagteret. Az 1.5-ös benzines így első ránézésre ugyanaz, így a kocsi délen is nagyjából ugyanazt tudhatja, mint itt, északon. A Holden megjelenése picit vidámabb, fiatalosabb, mint az Ignisé, afféle kellemes kis belépő autó lehet a közlekedés világába, friss jogsit szerzett zöldfülűeknek.
A földgömbről hozzánk képest fejjel lefelé lógó kolléga, Julian Edgar tesztje szerint a Cruze a régi Swiftek kívánatos utóda, a drágább japán és koreai autók divatos, olcsó és jól felszerelt alternatívája. A motorja erősebb, mint a Suzuki Jimny-é vagy a Daihatsu Teriosé, a formája kívánatosabb. Julian nagy bánata ugyanaz, mint nekem: a hátsó futómű. A Holden ugyan sokat finomított az úttartáson, a rugózáson, a lengéscsillapításon, az elektromos szervokormány hangolásán, de a merev tengellyel nem sokat tudott kezdeni – az pedig lehúzza az egész rendszer teljesítményét.
A menetpróba azután meggyőzte arról, hogy pattog-pattog a Cruze fara, de összességében a kiskocsi egész jól vezethető. Ő is hangsúlyozza a kenguru-Ignis kettős természetét: alacsony fordulaton álmos és lusta, magas fordulaton dinamikus örömautó. Dicséri a húszezer ausztrál dolláros árhoz képest meggyőző felszereltséget, aminek azonban nem része az ABS, amiért 700 plusz dollárt kell fizetni. Tesztelőnk elégedett a kényelemmel is, és végül azt a konklúziót vonja le, hogy a Holden jól döntött, amikor a kínálatába illesztette a Cruze-zá átszabott Ignist.
Angolul tudó olvasóink a teljes tesztet itt találják.
Tovább szörfölgetve találtam egy új-zélandi tudósítást, amely egy Mitsusubishi Pajero és egy Holden Cruze karambolját taglalja. Mint a képen látható, a Cruze totálkár, a két utast nagyon súlyos sérülésekkel szállították a queenstown-i kórházba, míg a Pajeróban tartózkodók megúszták pár karcolással. A fotó eléggé megijesztett, gyorsan felhajtottam hát egy hivatalos töréstesztet. Nos, az ANCAP – gondolom, az EuroNCAP ausztrál megfelelője – 2003-ban szalajtott betontömbnek egy Holden Cruze-t. A légzsákok hatásosan működtek, a dummy-k térdei viszont szoros kapcsolatba kerültek a műszerfal alsó részével. Összességében a Cruze az utasvédelemre három csillagot, a gyalogosvédelemre egy csillagot kapott. Nem valami magas értékek, úgyhogy ne rohanjunk fejjel a falnak, ha Ignist vezetünk.
A részletes törésteszt itt olvasható angolul.