Angélával, majdnem a mennyekig

Régóta tudtuk, a mi Angélánknak csak az a férfi, aki repül. Nem érdekli a sok drifter, nem törődik az offroaderekkel, és a motorosokra is, nagy ívben. Tommal tudtuk, ha most, 2008 végén nem leszünk képesek a levegőbe emelkedni, egy újabb évet fecséreltünk el bizonyítás nélkül.

Hajnalban keltünk, még álmosan csilingeltek a villamosok, amikor a külváros elfelejtett utcájában felbukkantunk. Bakancs, thermodzseki, lábszárunkra feszült a kötelező jégeralsó – ez még nevében is a hős, hangsebességet először átlépő férfit idézte. Két markunkban gázpalack, a kelő nappal egyre messzebb néztünk – még nem repültünk, de az eget már úgy kémleltük, minta az bármit is mondana.

Megvan a felszállóhely, kezdődhet a ballon felállítása

Szürke felhők alatt autóztunk a Velencei-tó irányába, muszáj elhagyni a Budapest feletti légifolyosókat. A meteorológia tizenegy órára ígérte, hogy feljebb száll a felhőalap – volt még idő összepárosítani a ballont a kosárral, a gázt a csővel, a tudatunkat pedig azzal, hogy elhagyjuk a talajt.

Az égőfej egy nagy mozgásszabadságú konzolon függ

Mintha valaki azt mondta volna, hogy ez levegőnél könnyebb légi jármű. Tévedtek, tréfáltak? Valami hiba történt, gondoltuk, ahogy a nagyjából kétmázsás ballont toszogattuk le az utánfutóról. A szántóföldön, mint a óriás kaméleon nyelve, széttekeredett a kupola. A levegőben sokkal kisebbnek tűnnek, de ahogy előttünk szétterült, újdonság volt mérete. „Négyezer köbméter” - mondta Döme, a pilóta. Angéla, mint kisangyal szaladgált katonai sapkájában, ő nem először van itt, tudja, hova ne álljon – mi békésen lábatlankodtunk.

Tekeredik a kígyó - csak ilyenkor érzékelni, mekkora lesz felfújva

A benzines szélmotor elkezdte felfújni a nagy zsákot. A ballon tapintása olyan, mint a sátorponyváé, ez viszont hőálló, és öt-hatmillió forintba kerül. Javasolt élettartama kétszáz üzemóra, de rendszeres felülvizsgálatokkal ez négyszázig is kitolható. Nem mindennapi tárgy, készítése és reptetése is rutint és tudást kíván.

Felhajtják a ballon szélét, hogy befújhasson a szélgép

Hallották már, hogy a hőlégballon pilótája - ahogy minden pilóta - hivatalosan, jogokkal felruházva élet és halál ura, ha a repülés biztonságáról van szó? Döme senkit nem bántott, csak helyére tette a gázpalackokat, a fiúkkal ledöntötte a tengeri nádból font kosarat és életre keltette a sárkányt: hangos lángkicsapásokkal elkezdődött a ballon levegőjének felmelegítése: három köbméternyi forró levegő kell húsom minden egyes kilójának a magasba emeléséhez.

Meleg levegő emeli az égbe

Növekedett a ballon, majd talpra állt a kosár. „Ugorjon, aki repülni akart” - szólt a pilóta, és már másztunk is befele. Minden egyes lángcsóvát az arcunkon éreztünk, ahogy Döme újra és újra meghúzta az égő karjait. Alattunk szilárd volt a talaj, de mégis érezni lehetett, ahogy centiről centire emelkedni kezdtünk; addig, míg minden rendben van, semmi sem történik gyorsan a hőlégballonban.

A felhőalap maradt kétszáz méteren, nyugati szél fújt, és állandósult az ordas hideg. Meglepő, de fenn sokkal kevésbé érezni a fagyot, mint lenn, a kemény rögök között. „Együtt haladunk a széllel, azért nem érzed, hogy fúj” - mondja Angéla kipirosodott arccal. Száz méternél Tom bejelenti, hogy tetszik neki a repülés, kétszáznál már ejtőernyőzni szeretne. Angéla megfertőzött minket is a magasság imádatával – én lelkesen fotóztam, próbáltam megörökíteni az alattunk elterülő Dunántúlt.

 
Tamás a levegőben került közel Angélához

Szántóföldek, gyümölcsösök, erdősávok és bokros susnyások: felülről mindegyik új élmény, eddig még nem látott perspektívája Magyarországnak. Néha eltűnt a táj, a ballon felszállt a felhőkig. Sajnos nem szállhattunk kilométerekkel magasabbra, nem engedte az időjárás. Maradt a mélyrepülés, és az alattunk elszálló madarak bizalmatlan pillantásai. Leszállásra egy repceföldet választott ki a pilóta; ahogy a levelek tetejét súrolva megálltunk, hosszú csíkban rázta le a kosár alja a zúzmarát.

Alattunk Pusztaszabolcs

Nem csak a tavasz színei szépek

A ballonozás feltétele a terepjáró képességű autó, amelyre utánfutót lehet akasztani: valahogy el kell juttatni a felszálláshoz a kellékeket. Kupola, kosár és gázpalackok: abból is óránként elfogy egy. Mivel a szél iránya határozza meg az útirányt, nincs az, hogy felszállunk, aztán visszatérünk a kiindulási pontra – majd valahol landol a pilóta, a kocsi meg követi és összeszed eszközt és embert.

Fékeztünk a repcében

A földre érve az először repülőket szertartás várja, tradicionális ballonos szokás szerint megpörkölik hajukat, egy kis földet dobnak rájuk, majd jöhet a pezsgő – minden buborékja egy-egy kis ballon. A repülőknek nevük is van – az adott nap eseményei alapján adományozza a pilóta. Tom a Pusztaszabolcsi Felhőbenjáróssy de Ugrani Akaródzót, én pedig a Pusztaszabolcsi Felhőbenjáróssy de Mindent Lefotózóssy előnevet kaptam: erre örökké emlékezni kell, különben a pezsgőt mi fizetjük a legközelebbi felszálláskor. Biztos, hogy még lesz ilyen.

Avatási ceremónia – kell a tradíció

Bizonyíték, hogy repültünk

Azt kérdik, hogy milyen volt Angélával a felhők közé emelkedni? Csodás és megismétlendő: nézzék végig a képgalériát, gyönyörködjenek abban, ami minket csodálattal töltött el. Így búcsúztattuk mi az évet, higgyék el jobb, mint földhözragadtan.