A gazdasági válság ellenére jó évet zárt a BMW M GmbH, hiszen 2008 novemberéig bezárólag 22 340 autót adott el, ami az egy évvel korábbi eredményhez képest (14 092) több, mint 58 százalékos NÖVEKEDÉS.
Az új E90 M3-nak köszönhető a siker javarésze, hiszen viszik, mint a cukrot, mintegy kétszer olyan jól, mint elődjét, az E46-ot.
„A tény, hogy kereskedőink az utóbbi kilenc hónapban átlagosan jóval több autót adnak el a tavalyi évhez képest, még ezekben a világgazdaság számára drámai időkben is kitűnően példázzák a BMW M modellek iránt érzett növekvő elragadtatottságot és autóink attraktivitását.”- nyilatkozta Ludwig Willisch az M GmbH elnöke.
És, - teszem hozzá, - minden bizonnyal igaza is van. Menjen jól az M divíziónak, menjen jól a BMW-nek, hiszen oly sok kitűnő, szinte ikonikus modellel melengették már az autóbuzi szívet, hogy nem lehet haragudni rájuk (amíg nem lesz dízel M3).
De! (És itt a bogaram.)
Vajon a varázslatosan növekvő számok mit jelentenek?
Hogy nőtt a vezetés örömét keresők tábora?
Kikben adrenalin túltengést okoznak a pengeéles kormányreakciók, mosolyt minden egyes leheletfinom gázpedálsimítás?
Kiknek kevés volt a soros hathengeres érces hangja?
Nem hiszem.
Az új M3 fáj nekem. Kit érdekel? – kérdezhetnék, és igazuk van, ez csak egy apró szikra volt, a gyújtózsinór másik végén szomorúan robban a tény, a tény, hogy a profit érdekében –sajnos- egyre inkább „puhulnak”, válnak úgymond „user friendly”-vé az olyan rétegmodellek, melyek pár éve még csak tényleg hozzáértő kezet és főleg fejet kívántak meg. A Type-R, az M3, a WRX, csak egy pár példa. Honnan jöttek és hová jutottak?
Nem veszett ki egy kicsit az élményautókból maga az élmény?
Persze saját kategóriájukon belül a mai napig az élvezetes, príma autók közé tartoznak, de hol az a (nem is pici) nyersesség, a kompromisszum, amit vállalni kellett anno, a szerethetőség? Azért fogy ennyi M3, mert sikerült bénabiztos, villantós verdává degradálni?
„This is business Sonny, nothing personal.” - mondta Solozzo.
Tudom, hogy akadnak páran, akik megértenek.
A többieknek ez csak kis kesergő egy értetlentől.
Sebaj, megnézem ismét a 2005-ös Goodwood Revival DVD-t, azt a részt, ahol a 76 éves Stirling Moss keresztberakja a Lotus Cortinát a Lavant-kanyarban. Csak úgy. Esküszöm, csillog a szeme közben…
