Vényóc, fauacht, víejt, mindegy, hogy írjuk, hogy ejtjük, a V8-as motorban így is-úgy is benne van az erő ígérete. Millió faja és alfaja létezik, sokan megukénak mondják és bizonygatják, hogy csak az övék az igazi. Én mindet szeretem: a nagybátyám 5 literes TPI-je a TransAm-ben lehetetlen alapjáraton roty-rottyol, se nem erős, se nem gyors de olyan nagy felfordulással jár, hogy elhisszük neki, a BMW 4 literes V8-asa finom, gépiesen halk, rotyogás helyett dübörög (ne a herélt kipufogós, csörgő szelepes, tiportbelű szarokra gondoljanak), a japán V8 teljesen kulturált, csak néha hallat magáról, az olasz ordít, üvölt, fülbe mar és pörög. Na és a levegős Tatra, az valami külön állat, imádom.
Szóval jó dolog. Spórolni nem ezzel fogunk, de a tehénbélgáz és egy ilyen kísérős bálnafing még mindig többet árt a bolygónak, mint a nyolc henger.
Vannak persze nálam elvetemültebbek, kiknek az ilyen motorok iránt érzett imádata átlépi az ép ésszel felfogható határokat. Na ők csinálnak ilyen dolgokat, mint ez a diszkrét láncfűrész:
Aztán itt vannak a kicsiben nagyot gondolók és a kompresszoros motor a pöpec lángnyelveivel:
A nem létező autó, LS2-es RX7:
A belga hülyeség csodálatos netovábbja, a 3,5-ös Rover V8 egy...na miben (Prokop úr legyen csendben)?
Vagy a gép, ami talán a világ legrosszabb ár-érték arányú fűnyírását végzi a tulajdonos őszinte örömére:
És a végére maradjon a két legjobb. A legendás Peter Brock 5 literes Commodore-ja az erő sötét oldalán, vele szemben Jim Richards és az eleven E30 M3. És nézzék a pályát! Max „Spanking” Mosley sikoltva rohanna neki a falnak, de az ausztrálok sosem voltak szívbajosak ha oda kellett tenni magukat.
És Georg Plasa, ez a német-olasz vadállat? Az 550 lóerős Judd V8-as 10 500-at forog az E36-os BMW-alapú autóban. Így néz ki egy felfutó belülről. Beteg és mesteri.
Szerkesztőségi művészemberünk pedig megajándékozott egy ilyen V8-as etetőszékkel. Keresünk szponzort és megcsináljuk, mint az észtek a V8-as Ladát. Kellemes videózást!
