A valami, amit útnak hívnak

2009.04.02. 17:02
191 hozzászólás


Én vagyok hülye, vagy a tükör görbe? – néha már-már kételkedem épeszűségemen, képes vagyok felhúzni magam olyan dolgon, amit máskor észre sem vennék, kósza gondolatfátyol lenne csak szürkeállományom (feltéve, ha van ilyen) redőin. Az utóbbi hetekben azonban van egy valami, ami kék villanásként kínoz, mintha Palpatine sütögetne jókedvében, hogy ott rohadjak meg autóstul, mindenestül. Az Erő sötét oldala, az oly sokszor megénekelt, minden oldalról körberágott kátyú. Olvassák csak ezt a gyöngyszemet Árpád egyik régebbi írásából:

A kátyúipari szakszótár– kérem, ne röhögjenek, hanem nézzék meg a link webcímét – megkülönböztet ideiglenes és tartós kátyúzást. Az egyik „a téli időszakban szórványosan jelentkező kátyúk haladéktalan megszüntetése. Élettartamát tekintve ideiglenes jellegű.” Az elvileg éveket kibíró változat a „burkolaton jelentkező kátyúk megfelelő időjárási körülmények között történő, hosszabb időtartamra szóló megszűntetése.”

Szép, ugye? Lefordítva ez annyit jelent, hogy a tél során szarrárepedt – előzőleg minden bizonnyal csillagászati összegből, profi minőségben felhúzott utat – „időszakosan” javítják. Ehhez nem is kell más, csak egy vastagtalpú bakancs vagy csizma, meg egy lapátnyi aszfalt. Tényleg, ennyiből megoldható. Egyik jóbarátom mesélte, hogy a munkahelye előtti tankcsapdát hetente járnak foltozni, holott talán két hetet is kibírna a friss tömés, ha előzőleg eltávolítanák belőle az esővizet, nem csak úgy messziről dobálnák bele a flasztert. Igen, a vízzel teli gödörbe. Majd a fent említett csizmával, úgynevezett taposás útján, mintegy besűrítik az anyagot, lapáttal rácsapnak még kettőt, hogy jól álljon és kész, terv teljesítve. Ilyen erővel húgyos seprűvel is csapkodhatnák.
De az autós-motoros ezt benyeli, spongyát rá.

Persze adódik a felvetés, hogy a kevésbé fejlett országokban, mint pl. Norvégiában, Svédországban, vajon vannak-e egyáltalán utak? Hiszen ott mindig hideg van, jóval komolyabb mínuszok röpködnek, mint itt a trópusokon, elméletileg ott minden tavasszal újraaszfaltozhatnák az egész országot, nemde? Vagy netán fejlettebb technológiával aszfaltoznak? Ugyan! Mit tudhatnak azok a szerencsétlenek, amit a mi útkezelőink, útépítőink nem? Nincsenek is ott utak, el sem hiszem. Ha netán mégis, akkor esetleg nem lehetne tőlük tanulni valamit? Vagy már a repjegy árát is ellopják idehaza?

Persze tudunk mi rendeset is, nézzük csak a másik, tényleg profi ISO9001-módszert, a „hosszabb időtartamra szóló megszüntetést”. Hogy-hogy nem, szűkebb lakókörnyezetemben, itt Érden, éppen ma volt szerencsém megfigyelni egy ilyen idők végezetéig és azon túl is kitartó folytonossági hiány-elhárítást.
Volt különbség, tényleg. Nem három melós jött, hanem öt, teherautóval, kis talajgyaluval, síppal-dobbal, nádi hegedűvel. Komótosan elfoglalták az egyik forgalmi sávot, majd hoppá! Kivágták a burkolatot (biztosan van erre szakkifejezés, majd valaki elmondja), bumm, bele lapáttal a forró aszfaltot, kis úthengerrel kétszer-háromszor átmentek rajta és kész, elmentek.

Ez a hosszútávú megoldás. Finoman jelezném, hogy akár 4-5 héttel is tovább tart, mint az ideiglenes, aztán a rohadt kátyúja csak megjelenik megint. Ezek ilyenek, jönnek mindig, évről-évre visszatérnek, mint a költöző fecskék. Ezzel nem is lenne mindaddig baj, hogy ha csak hébe-hóba találkozunk velük. Hiszen szeretjük a fecskéket, aranyos kis madarak, teljesen addig, amíg minden reggel tele nem szarják az ablakot, vagy az autó tetejét. Akkor már annyira nem is kedveli őket az ember, kirakja a sztaniolcsíkokat, hadd, zizegjenek, ne legyen csupa sár és fos megint az ablakpárkány. Ilyenek a kátyúk is, azzal a különbséggel, hogy azokat nem sztaniolcsíkokkal kell betömni, és nem annak a több százezer autósnak és motorosnak, akik lényegében megfizették/megfizetik azt, hogy azon közlekedhessenek, illetve pénzükért cserébe jogosan elvárhatnák (feltételes mód!), hogy tisztességesen karban is lesz tartva. Hanem bizony az erre szakosodott cégnek, legyen az állami vagy magáncég, jelen esetben mindegy.
De nem teszi. Miért?
Mert lop, csal, hazudik, sikkaszt? Ugyan, nem olyan világ ez, biztos vagyok benne, hogy talpig becsületes, öntudatos, a köz érdekét maximálisan szem előtt tartó szakemberek ülnek vezető beosztásban a megfelelő helyen.
Igen ám, de akkor mi a francért nincsen út?
Illetve van, én kérek elnézést, a múltkor rájöttem, hogy éppen csak olyan vastag a réteg, hogy a google maps képén jól nézzenek ki a szürke csíkok. Az, hogy a Botswanaból idelátogató előtt is ég a pofánk, hogy olyan minden fővárosi utca, mint a terepmintás katonai gyakorló, az már úgy rendben van, persze, benyeli a futómű meg a felni, meg főleg a magyar közlekedő.

Birkának néznek minket, meg is tehetik, csak azt nem értem, hogy a temérdek szájtépésnek miért nincs semmi haszna? Nincs ember, aki ezt az úthálózat gyanánt orrunk alá tolt madárlátta hullámvasutat felügyelné? És ha van, miért nem csinál semmit? Mert ez nem javítás, ez szégyen. És nem a miénk, hanem a felelős meztelen csigáké.
És ne jöjjenek a mundér becsületét védők ide habzani, ne magyarázkodjanak: csinálják meg tisztességgel, rendesen. És főleg: legyenek felelősségre vonhatóak, mint mi mindannyian. Nagyon nem szeretnék egész nap kacsázva közlekedni mindenütt, otthagyni a fogam meg pláne nem.

Ezt a méretes, kapitális példányt hamika lőtte.

Ezt ma fényképeztem le Bp 4. ker Madridi utcában.
Vödör mellé simán befért volna egy rekesz 1,5 l szentkirályi is ,de nálam csak egy palack volt.
Ekkora kátyút még nem láttam, pedig 1992 óta vezetek.
Üdv

Ön tud nagyobbat? Töltse fel a fotót, linkelje be ide, a legnagyobb kátyú megkapja az Ország Fekete Lyuka címet, a nyertes pedig egy Totalcar-könyvet.
 

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.