Koreai nepperűzők

Azt mondják, németül nem lehet igazán jól káromkodni. Tény, hogy a magyar nyelv lenyűgözően változatos kifejezéstárával nem vehetik fel a versenyt, van azonban néhány nagyon praktikus szavuk, melyek egészen összetett dolgokat sűrítenek néhány karakterbe. (Persze igaz ez visszafelé is: mondja azt például bármilyen nyelven egyetlen szóval, hogy „olajszőkítő”.)

Ilyen szó például a Foliendrauflasser, azaz az az ember, aki rajtahagyja a fóliát. Mindenen. A mobiltelefonon, a GPS képernyőjén, elvetemültebbek a mikrohullámú sütőn és a karosszéken is. Egy életmód ez, egy szemlélet, egy hozzáállás a dologokhoz, ami a használati tárgyak, eszközök szinte minden áron való megóvását és konzerválását tűzi ki célul. Megvan a katódsugárcsöves monitorra borított terítő? Vagy az öreg bácsi, aki a tízéves, negyvenezret futott Suzukiját vasárnap délután letakarja a ponyvagarázzsal, majd hétfő délelőtt leszedegeti a ráhullott faleveleket, nehogy foltot hagyjanak a ponyván?

Ez a poszt azonban nem a germánokról, hanem a koreaiakról szól, akik között csak úgy nyűzsögnek a Foliendrauflasserek. Aki járt már autógyárban, vagy van valami kötődése egy autószalonoz, jól ismeri az ajtók élére cuppantott szivacsdarabkát: a roppant praktikus eszköz egyrészt a kinyíló ajtó élét, másrészt a mellette álló kocsit védi a sérülésektől egészen addig, amíg a boldog tulajdonos birtokba nem veszi a karcmentes autót.

Koreában azután is. Az utakon futó járművek jelentős részén ugyanis eleve rajtahagyják a kék szivacsot. Ennek a helyiek szerint az értékmegőrzés mellett még egy fontos szerepe van: a szomszédok és ismerősök számára egyértelművé teszi: új autóm van, lehet irigykedni!

Ugyanez a funkciója az ablakra ragasztott, a gyári azonosítást segítő vonalkód rajtahagyásának is. Ne gondolják, hogy ez csak a drága, zsír új autókkal van így: kék szivacsot öregebb autón éppúgy találni, mint a munkásokat szállító kisteherautón.

Apropó kisteher: a plató oldalfalának élét mindenképp védeni kell: ide a várható igénybevételnek megfelelően gumiprofil, vagy alumínium csík kerül. Nehogy már rakodás közben összekarcolódjon a szép fényezés.

Az üléshuzatvédő huzat alap, és sokan a gyári váltógombra is védőzacskót vagy kesztyűt húznak, nehogy már idővel meglátsszanak rajta a kopásnyomok. A szélvédőre cuppantott hatalmas GPS sarka alatt mindenképp van valami alátét, nehogy összekarcolja a műszerfalat. És mindenhol rajtahagyják a fóliát. Kedvencem a napellenzőre húzott gyári védelem, amit eleve úgy alakítanak ki, hogy a sminktükröt ki lehessen azért nyitni akkor is, ha rajta marad a zacskó. Kollégám nyolcéves autójában még ott figyel a két eredeti darab, és eszében sincs levenni őket.

Arra gondoltam: jó ezeknek a koreaiaknak. Elmennek egy használtautó-kereskedésbe, és valóban megkímélt, újszerű autók között válogathatnak. Nem pedig visszatekert órájú, fényesre glancolt, pedálgumi- és váltógombcserés, széthajtott romok között „nyugdíjas, vidéki orvos hölgy tulajdonostól”.

És Ön, kedves Olvasó, hogyan óvja autóját?