2009.05.29. 00:58
186 hozzászólás

Januárban még összeszedtem, hogy milyen alkatrészek kerültek szeretett Toyotámba, aztán azóta nem nagyon adtam hírt róla, hogy milyen. Itt-ott felbukkant ugyan, élesben először egy euroringi driftedzésen próbáltam ki, és vele mentem a Belsőség találkozóra is. A beszámolót viszont mindig halogattam, mert arra vártam, hogy tökéletes legyen. Mostanra beláttam, hogy arra várhatok - ítéletnapig.

Pedig közben beletekertem párszáz kilométert, többször is járt szerelőnél, levizsgázott, elkészült az átalakítási engedélye, gépkönyvezte az MNASZ technikai bizottsága, szóval zajlott az élet vele és körülötte. A rajongásom minden közösen megtett méterrel egyre csak fokozódott. Viszont az is igaz, hogy a gondok, kezdeti gyerekbetegségek miatt eddig egyszer sem volt felhőtlen az örömöm a kormánya mögött.

Eddig. Mert most már tényleg közel tökéletes, legalábbis arra, amire használni szeretném. Néha gyorsan, néha keresztbe menni és közben élvezni, hogy céltalanul fogy a benzin.

Első közös utunk még februárban egy Eger-Budapest-Eger retúr volt, gépkönyvezésre hoztam haza. Persze nem tudtam megállni, hogy ne a Mátrán keresztül, Parádsasvár, majd Gyöngyös érintésével járassam be az autót. Az utak mentén még hó borította a tájat, majd megfagytam, mert akkor még nem működött a fűtés, de így is csodás volt.

Meg kőkemény. Az út végén már lassú patakokban ömlött a fülemből a vér, a fejem még a lakásban is 120 decibelen zúgott, a hajamból töményen áradt a benzin- és kipufogógáz szaga. Olyan nyers volt az autó, mint egy szelet frissen darabolt lapocka a falusi disznóvágáson.

Szerencsére a gépkönyvezés csont nélkül sikerült, így a Hachi mehetett vissza Egerbe, ahol megkapta az átalakítás engedélyt, a zöldkártyát és le is vizsgázott. A motorvezérlés a hiányzó sebességjel miatt folyamatosan motorhibát jelzett, ráadásul a kezdeti eufória után egyre erősödött bennem a szívszorító érzés, hogy gyenge a motor. Egerből, Busman gondos kezei közül Kunfehértóra, Tibihez, az AE86 egyik magyarországi gurujához került a kocsi.

Már a kábelezést is ő csinálta, így a sebességjel pikk-pakk meglett, és kiderült, hogy a rosszul beállított gyújtás miatt érződik kelletlennek, gyengének a motor. Kunfehértóról hazafelé szárnyalt CXS és én is alacsonyan repkedtem a boldogságtól. Viszont egyre fájdalmasabb volt a kormányszervó hiánya, a szörnyű hangzavar és az utastérben terjengő agysejtsorvasztó bűz.

Két helyről támadtak a szagok. Egyrészt a lökhárítóba vágott lyukon keresztül kivezetett kipufogóvégtől, ami körül valószínűleg úgy áramlott a menetszél, hogy a gázokat mind visszaszippantotta az utastérbe. Ezen ugyan sokat javított, hogy Tibi leragasztotta a csomagtérajtó alatti szellőzőnyílásokat, de még így se lett tökéletes. A másik illatfelhő a gumitanktól érkezett és legalább annyira zavart, mint a kipufogógázok.

Nem bírtam magammal, ilyen állapotban is kimentem az Euroringre, egy szombati driftedzésre. Muszáj volt kipróbálni, hogy megy az autó lezárt pályán. Szuper kínszenvedés. A pályán a szervó és az izomerő hiánya lett nagyon zavaró. A kanyarok megkezdésekor, a farolás "megindításakor", majd a megfelelő szög után az autó elkapásakor még nem volt semmi gond.

Ilyenkor egy Corollával klasszikusan bekormányoz az ember és rárúg a kuplungpedálra, miközben áll a gázon. A kinyomott kuplung miatt a motor megszabadul a terheléstől, könnyedén felpörög. Amikor újra összezár a tengelykapcsoló, akkor megcsúszik a kerék, kitör az autó hátulja.

Ezen a ponton el kell engedni a kormányt, ami vad tempóban pörögni kezd az ellenkező irányba. A megfelelőnek látszó pillanatban, még a megpördülés előtt, de már elég nagymértékű farolásnál (nagy drift-szögnél) kéne újra elkapni a kormányt és onnantól a gázpedállal és finom kormánykorrekciókkal vidáman csapathatunk. Elméletben persze, illetve akad, aki meg is tudja csinálni úgy, ahogy leírtam. Én meg gyakorolok.

A játéknak ez a része kormánytekerési szempontból egyébként még nem annyira megerőltető, szervó nélkül is kivitelezhető. Viszont elementárisan nehéz volt a másik irányba átfordítani, vagy egyszerűen csak a driftből kivezetni a kocsit. Ezért túl sokat nem időztem a pályán, különösen azok után, hogy elkezdtek előjönni a gyerekbetegségek.

A döntött hátsó szélvédő alatt lévő fekete tank a tűző napon úgy felforrósodott, hogy levegőztető szelep ellenére is elkezdett kipúposodni - akkor dőlt el, hogy visszaalakíttatom gyári tankosra a kocsit, amikor ezt észrevettem. Elöl két új tőcsavar is beleszakad a kerékagyba, olajköd szivárgott az olajhűtő bilincseinél és a fékmunkahenger alatti elosztónál. Nem voltam boldog.

Illetve dehogynem. Ott voltam és épp azt csináltam, amire tavaly egész évben készültem és vágytam. Ráadásul a Corolla a szervóhiányt és a gyerekbetegségeket leszámítva káprázatosnak bizonyult. A motor erős, a futómű és az egyensúly szuper, a difizár kitűnő. Ha megvan annak az esélye, hogy megtanuljam ezt a csodás sportot, akkor ez lesz a tökéletes eszköz hozzá.

A következő héten bekönyörögtem CXS-t a szervós szakemberhez. Szükség volt valakire, aki el tudja hitetni az Ignisből származó, kormányoszlopra szerelhető elektromos szervómotor vezérlésével, hogy épp egy olyan Suzukiban van, amelyik kb. 30 km/órás tempóval halad.

Eredeti helyén ugyanis ez a szervó sebességfüggő és a motorvezérlő elektronika parancsaira változtatja a rásegítés mértékét. Ezt kell meghekkelni, és beállítani egy állandó mértékű rásegítést. Amikor visszakaptam az autót, éreztem, hogy tökéletes.

Még mindig munka a kormány elfordítása, de egyáltalán nem megterhelő és a visszajelzés, az érzés egyáltalán nem hiányzik belőle. Pont ilyenre vágytam. Viszont az elektronika átalakítása közben a fiúk észrevették, hogy a kuplung munkahengerből is folyik az olaj. Itt kicsit az volt az érzésem, hogy egyet lépünk előre, aztán kettőt hátra. De újra jött Tibi és mindent helyretett.

A kunfehértói mágus kivette a gumitankot, majd felújította és visszaépítette a gyári tartályt. Megszüntette az olajfolyásokat, rögzítette a tőcsavarokat, csendesebbre cserélte a kipufogódobot és elvégzett még vagy egymillió kisebb nagyobb átalakítást, amitől most már tényleg jó és használható a Hachi.

Sajnos még mindig hosszú lista van a fejemben arról, amit az eddigi tapasztalatok alapján változtatni szeretnék rajta, illetve arról is, ahol még fejleszteni lehetne. De Kunfehértóról hazafelé úgy tűnt, hogy ez a készültségi szint már bőven elég lesz az idei szezonra. A tervek szerint erről a hétvégén, az Euroring egyik autós napján meg is győződünk.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.