Ó, jaj, elnézést az átmeneti pangásért, már ami a napi adagot illeti, mentségemre szolgáljon, hogy a munkával telt hétvége rengeteg feldolgozni való nyersanyaggal látott el. Szerencsére lassan, de biztosan fogy a rakás, alakulnak a posztok.
Mégis, a nagy rohanás közepette először is egy erősen flame-szagú videóra akadtam. A történet valamikor a kilencvenes évek közepe táján játszódik, helyszíne az ausztrál Winton, a Super Touring bajnokság egyik fordulója, főszereplői Tony Longhurst és Paul Morris. Óriási vitát kavart fel annak idején az ügy, kevésen múlt, hogy az agresszív vezetési stílusáról ismert Morrist nem tiltották el a versenyzéstől. Versenyzőtársai kivétel nélkül őt jelölték meg, mint a "legszemetebb sofőrt", ő pedig cserébe csak egyszerűen "bunch of pussies"-nak titulálta őket, ami jelenthet akár "egy rakás pi..a"-t is. Morris sosem volt közkedvelt, persze ehhez hozzájárult ő is, na meg a tény, hogy apja, az ausztrál bormilliomos, Terry Morris hathatós támogatását is a háta mögött tudta.
Elkényeztetett selyemfiú, aki nem bírja elviselni a vereséget, vagy buta módon megbélyegzett tehetség? Ez volt a kérdés, a történtek pedig csak olaj a tűzre. Az azonban biztos, hogy valószínűleg soha senki nem csatolta még ki az ötpontos övet olyan rövid idő alatt, mint Tony Longhurst. Pedig csak egy csat az egész.
Ki volt a hibás? Az ember, vagy a technika mondta fel a szolgálatot?
Bónuszként itt egy másik, hozzám nagyon közel álló filmecske, hiszen ott, abban a kanyarban ácsorogtam akkor gyerekként, zöld, plexi napellenzőben apám mellett - tán a maszatos nézőfoltban valahol ott vagyok - , amikor megtörtént az Előzés. Az első Magyar Nagydíjon, 1986-ban. Így is lehet agresszívnek lenni. Zseniális.
