Az összes papírját, kulcsát, mindenét egy dossziéba zártam, és a fiók mélyére raktam. Az emlékek könnyebben felejtődnek, ha nincs szem előtt rá emlékeztető dolog.
Az utolsó pillanatban kaptam még egy papírt a rendőrségtől. Tájékoztatnak hogy lezárják a nyomozást, megnézhetem az iratokat ha gondolom. Gondoltam gondolom.
Bár a rendőrséggel kapcsolatban olyan érzésem volt végig, mint a rákos betegnek a kísérleti gyógyszerrel: úgyis meghalok, mi van ha mégse. Tudtam hogy nem találják meg az autót, de egy szalmaszálnak pont jó volt.
A zuglói rendőrkapitányság helyett az újpestibe kellett mennem, mert regionálissá alakították őket, az autólopás Újpestre tartozik.
Bemegyek, köszönök, kivárom a sorom, odaállok a rendőr elé, és mutatom a papírom. Elolvassa. Nem érti hogy mit akarok itt. Én sem értem hogy ő mit nem ért. Megnézném a papírokat, főleg a térfigyelő felvételét. Furcsán néz, ezek szerint nem sokan veszik komolyan ezt a nyomozati anyag megnézést. Oké, mindjárt szól az illetékesnek, várjak.
Hát barátom, várok szívesen. Közben egy kedves bácsinak kinéző úr felhív egy embert, hogy itt ül az ügyfelével, és ha ismét fél órán át várakoztatják, panaszt tesz. Ahham, szóval ügyvéd. Ő se először van már itt.
Tíz perc után meg is jelenik egy rendőr, betessékeli őket, majd hozzám jön. Papír, minden nélkül. No, olyan fontos vagyok mint az ügyvéd? Nyilván behív, nem véletlenül nincs nála papír.
Köszön, megkérdezi mit akarok. Odaadom neki is a papírom. Elolvassa, nem érti.
Hát tényleg senki nem jön be megnézni a nyomozás végén a nyomozati iratokat? Csak engem érdekel a világon, hogy mit is nyomoztak?
- Megnézném a papírokat, főleg a térfigyelő kamera felvételét.
- Azt már letöröltük.
- Mármint ezt hogy érti?
- Négy nap után letörlődnek a térfigyelő kamera felvételei.
- Őöööööööö... Na de azon vitték az autóm.
- Igen, de letörlik.
- Oké. Ha keresném az autóm, én, személyesen, merre keressem, az M3 vagy az M5 körül, merre fordultak a sarkon?
- Nem tudom.
- És milyen autó jött utána? Mert hogy autót rabolni, gondolom autóval mennek.
- Nem tudom. A régióság miatt az autólopás hozzánk tartozik, de mire megkaptuk Zuglóból a felvételeket, már letelt a négy nap.
- Ember! Azt mondja, hogy kaptak egy papírt, miszerint ellopták az autóm, és önök egy hónap múlva lezárták? Ennyi a nyomozás?
A rendőr kedvesen mosolygott, majd távozott. Én meg álltam hülyén. Na most akkor hogy is van ez?
Az kizárt, hogy letöröljék, nyomozati anyagot nem törölhetnek több évig. Inkább csak vár rá az ügyvéd, egyébként is ma már megint elbaszódott a klíma, a gyerek nem tanul, kevés a pénz, miért foglalkozni egy ellopott autóval. A térfigyelőn nem látszik semmi, menjen innen a picsába. Szóval leszarja.
Dehát ne szarja már le! Ember, rendőr vagy!
Igen, én elvárom, hogy az autóm ne lopják el.
Ha már ellopják, akkor a rendőrség megtalálja.
Ha viszont képtelen megtalálni, akkor viszont igen is csináljon úgy, mintha érdekelné a dolog, ugyanis én fizetem!
Tudom, hogy az autóm nem lesz meg tőle, tudom, hogy a rendőrségen kevesen dolgoznak, de akkor is, ez az ember most konkrétan azt mondta, hogy nem dolgoznak.
Tényleg, ha én magánban fogadnék egy biztonsági szolgálatot, és egy lopás után így beszélne velem az egyik felfogadott emberem, valószínűleg a minimum lenne, hogy kirúgnám. Talán be is perelném, hiszen a rá bízott feladatot nem végezte el.
Most a rendőrséget hogy rúgjam ki?
Azóta kiderült, a térfigyelő kamera felvételébe nem nézhet bele, csak rendőr.
Oké, ők nem látnak semmit a felvételen. De mi van, ha én felismerek valakit a ruhája, haja alapján?
Szóval a dologgal több problémám is van, a munkáját leszaró rendőrön át a törvényig, de kihez forduljak?
Ombudsmannak kellett volna lennem, azt hiszem.
