Eladás helyett inkább a halál!

A múltkori blogposztomban elsírtam, hogy eladjuk a Camryt, melyet oly nagy szeretettel használtunk több, mint egy évig. Öntudatos autó, az eladás helyett inkább a halált választotta.

Sietve leszögezem, hogy az autó sem nem volt törött, sőt, az első egy éveben a meghirdetés pillanatáig semmi baj nem volt vele. Amikor az első vevő telefonált, elhatároztam, hogy a kipufogón megcsináltatom a kifújást, mégis csak egy alkutétel, meg nem is szerettem, hogy dörmög kicsit. Szóval bejelentettem a kocsit a kipufogóshoz, és egy lambda szonda áthegesztés és huszonötezer forint múlva egy halk Camryvel távoztam. Minden baj itt kezdődött, elindult a szarzivatar.

A kipufogó szerelés egy meleg péntek reggel volt, másnap elindultunk vele a Balatonra, konkrétan Siófokra a bikini rekord döntésre. Marha meleg volt, bedugult a sztráda, az M0-on és az M6-oson kerültünk. Volna. A dugóban állva észrevételeztem, hogy a napi számláló 666 kilométert mutat, viccesen mondtam is Ritának, hamarosan valami baj lesz.

Adonynál egyszerűen elfogyott belőle minden elektromosság. Minden fény kihunyt, csak a sebességmérő működött, gondolom mechanikus jelet kap, nem elektromost. A motor járt rendesen. Egy fél perc se volt az egész és minden visszajött, szépen felgyulladtak majd elaludtak a checklámpák, csak az ABS maradt égve. A motor járt, de semmi egyéb, tehát rádió, légkondi nem volt. A következő etap pár kilométer múlva jött, akkor egy kicsit hosszabb időre ment el az áram, lelassítottam, és az első lehajtón lejöttem a sztrádáról alapjáraton, igyekezve, hogy hűtsem a motort. Hiszen elektromos ventilátor van benne, ha villany nincs, hűtés sincs.

Erőfeszítéseimet csak részben koronázta siker, ugyanis mire visszajött a villany, a vízhőfokmérő pont a pirosban volt, de gurulás közben szépen visszahűlt. A hűtő azonban nem bírta a meleget, elvált a műanyag az alumíniumtól. A lemerült telefonú barátaink távolodását figyelhettük csupán a gőzölgő sztráda mellett. Kisgyerek, negyven fok, mindentől távol a balatoni fürdőzés helyett. Szuper, holnap jönne a vevő.

A traileresre csak 2-3 órát kellett várni, Csepelről indult, de még valahová be kellett ugrania. Vészesen fogyott a vizünk, egyre melegebb volt. Az autót tologattuk az árnyékba, egy szép fasor mellett, méterről méterre, ahogy ment a nap. Épp a gyerek alvási idejében indultunk, hogy majd a kocsiban alszik, de ez nem jött össze. Akikkel mentünk, meg se kérdezték, mi a fenéért álltunk meg, simán továbbmentek. Ezúton is köszi.

Szóval ott álltunk, és néztünk, hogy ez meg mi. Felhívtam Csikóst, mondjon már valamit. Van szerelőd, kérdezte. Hülye vagy? Ez egy Toyota – válaszoltam. És hová viteted a traileressel? Mittudomén. Figyelj, vitesd el Budakalászra, ott egy srác, akinek a sárga Mátra Lx-e már volt az újságban, és voltam nála többször szereltetni, szívesen szórakozik ilyesmivel. Oké. Bemondtam a traileresnek a címet, rendben, de csak holnap viszi oda, mert előbb lemegy a balcsira, ha már itt van. Mindegy, legalább az autó járt a tónál. Apu is megjött a belvárosból értünk, délután hat után nem sokkal hazaértünk. Huszonötezer.

A mérleg: Subaru eladva, a Toyota egy utánfutón lötyög a Balaton felé, amit egyébként Csikós látott a sztrádán. Mi mindentől messze, egy gyerekkel a falunkban, autó nélkül.

Másnap hívott a szerelő: a hűtőt cseréni kell, szerinte semmi másnak nem lett baja, vihetem az autót. Szuper. Szereztem kölcsönautót, kölcsönembert, elmentünk Budakalászra a kocsiért, a hűtő ötvenezer, a hiányzó folyadékokkal és munkadíjjal együtt, mert ha már ott voltak, akkor egy földből kiálló vasdarab által okozott heget is kijavítottak, hogy rendesen beférjen az új hűtő. Hazamentünk, ötven kilométer alatt nem produkált semmi különöset. Rita járt vele a boltba, mint eddig, működött.

Jött a hétvége, a feleség a gyerekkel a nagymamához ment a kocsival. Semmi gond nem volt, egészen addig, amíg meg nem beszéltük telefonon, hogy rendesen működik a kocsi, jöhet a vevő. A következő egy perc a vihar előtti csend volt csupán. Az asszony halálravált hanggal hívott, hogy ugyanazt csinálja a kocsi, mint a múltkor, azonnal megállt a Jászberényi úton egy buszmegállóban, menjek érte. Negyven fok, kisgyerek, alvásidő, hétvége, holnap vevő, én otthon, ötven kilométerre, épp befekültem a kádba Ottlik Gézával.

Kikászálódok, odarohanok, az autó nem indul. Betoljuk az árnyékba. Érdekes, hogy az ott töltött másfél órában a jászberényi úti forgalomban senkinek se jutott eszébe a vészvillogóval álló Camrys anyukát megkérdezni, hogy mégis mit csinál egy buszmegállóban a tűző napon. Gyerekkel a karjában. Biztos gyertya kell neki.

Szóval odarohantam, keressünk a környéken egy autószerelőt, aki otthon van. Találtunk, de nem vállalta, hiszen szombat van. De ajánlott egy traileres céget a felüljárónál, azok biztosan megnézik. Odamentünk, megkérdeztük, nem nézik meg, de ha trailerezni kell, szívesen jönnek. Mindezt mondják úgy, hogy ott ülnek melósruhában öten egy szobában. Az Élessarok felé csorogtunk, amikor észrevettünk egy Hobbiszerviz nevű műintézményt. Nagyjából arról szól, hogy adnak emelőt, aknát, szerszámot, meg mi kell, és magadnak megcsinálhatsz mindent óradíjért. Ha elakadsz segítenek.

Befordultunk, nyitva vannak? Persze, épp E34-es srácok cserélgették a difiket, váltókat, rotyogott a gulyás, családi a hangulat. Kijönnének megnézni a kocsit? Kijönnek, ha elvisszük őket, van minden. Oké, leteszem a családot, és délután jövök. Kijöttek, bebikáztuk, beindult, elvittük hozzájuk a műhelybe. Megkínáltak az addigra épp elkészült gulyásból, ami kicsit sótlan volt, de finom. Furcsa, hogy menet közben lemerül az akksi, ez utánajárást igényel. Nem akartak pénzt kérni, adtam egy ötöst, örültek. A Camry ottmaradt.

A műszerekkel másnap egyből kiderült, nincs rendben a töltés, elvitték bevizsgáltatni a generátort: a diódasor szar, vegyek egy felújított generátort, akkor járok a legjobban. Kivették a régit, odaadták. Elmentem a Kertész utcába, ahol a BX-be vettem az önindítót tavaly, volt ilyenjük, kifizettem,  harminckétezer. Elvittem az Élessarokhoz a felújított generátort. Betették, egyből kiderült, hogy cellazárlatos az akksi, így az is kell. Persze, vegyétek meg, és ha már ott vagyunk, egy olajcsere is esedékes. Egy újabb nap. Másnap hívtak, lehet menni a kocsiért. Akksival, olajcserével, mindennel harmincöt.

Rita elment az autóért, én megnyugodva egyeztettem a vevővel. Alig egy óra múlva hív az asszony, hogy az Attila úton van, és az autóból fekete füst jön, és égett műanyagszag. A+”!%/”+!/”+%/”! Azonnal hívtam a generátorost, hogy ez meg micsoda. Nem tudják, de a munkaidő után azonnal kijöttek. Kisgyerek, 40 fok, hajléktalanok telepisálta Erzsébet híd alatti bokor. Előbb értem oda, mint a generátorosok, az autó közelébe érve lehetett érezni a bűzt. A generátor állórésze gyakorlatilag megsült. Lekötöttük, csak akksiról vissza budáról a Kertész utcába, megnézik mi lett. Állórészcsere izibe, alapjáraton 40 amper fogy. Hoppá. Még jó, hogy nem égett le az egész kocsi. Szerintük cellazárlatos az akksi, amit adtak a nagykerben, vagy csak sokáig állt, nem tudják. Mindenesetre az állórészt kicserélték, és töltötték az akkut, hátha magához tér. Tizenkétezer. Ezt mondjuk nem éreztem jogosnak, de kifizettem, mert kijöttek és segítőkészek voltak.

Reggel hívtak, hogy elviselhető szintre csökkent  az áramfelvétel, vihetem a kocsit, de azért nézessem meg valakivel, mert nem teljesen okés.  Aznap több elektromost is megjártam. A végén Csikós húzott ki a szarból ismét, egy szerelő Soroksáron  - aki valami idióta veteránjához gyártott le egy sépci kapcsolót anno, nem is értettem amikor elmesélte Zsolt a teljes sztorit - elvállalta, hogy az első rendszámtól a hátsóig kiméri, hol fogy el a Columb. Egy fillért se fogadott el.

Csikós Zsolt pontosít, az idióta veteránja 27 pólusú kapcsolójáról

Nem legyártotta az idióta veteránomhoz (egy BSA-motor) a kapcsolót, hanem kitalálta, hogyan kell bekötni, mert 27 pólusú. A kapcsolót 390 márkáért vettem NOS volt (New Old Stock, azaz régi megmaradt készlet), egy rövidítés, amit érdemes megtanulni.

Ezért nem veszek ilyen elektronikus műanyagbaszt. Ha otthagy az út szélén, legalább remény van rá, hogy valahogy megheftölöm, ha ki nem könyököl a hajtókar...

Nővérem jár jógára, nem kell a cím? :-D

A huszonhét pólusú kapcsolót megfejtő szerelő sem talált semmit, bátran adunk kölcsön a kocsit, hogy menjen Debrecenbe a hétvégére. Még aznap este mentek vele, nem mertem elaludni, de jött az sms, minden rendben volt. Szuper. Hazajőve elmesélte a barátom, hülyeségeket mutat a benzinszintmérő.

Egy hétig nem használtuk, aztán tegnap reggel lement Rita, és – épp amikor amikor a zuhany alá beálltam - hívott, hogy a Camry nem indul be, csak gázadásra, és nincs alapjárat. Most épp a szervizben várja a számítógépes diagnosztikát. Na hívtak is, az alapjárati motorban állt be valami, tizenegyezer.

Akkor számoljunk: kipufogó, trailer, hűtő, akksi, generátor, olaj, alapjárati motor együtt ebben a hónapban volt 195 000 Ft. Az autó ára valahol a 400-600 ezer között van. És ne feledjük,  mostanában nem ez volt az első kellemetlenség.

Nem adjuk el, hátha megjavul. A hirdetést töröltem. A Camry lelki békéjéért mindent. Vagy felgyújtom. Még nem döntöttem el.