- Mennyi kéne?
- Hát, egy Ferrarira való.
Nincs új a nap alatt, a krómozás, polírozás, aranyozás, platinázás, karbonozás és minden -zás már úgy hozzánőtt a drága és exkluzív autókhoz, mint Magdi anyus a Barátok közt-höz, nélkülük már szinte nincs is élet negyvenmillió forinton túl.
Emlékeznek az arany-platina E60-ra? Nem volt valami szívderítő látvány, a méregdrága „fényezés” nem sokat adott hozzá az autó szépségéhez. De nézzék csak meg ezt a Ferrari 599GTB-t. A mattfekete minden világos színnel kombinálva jól mutat és ízlésre, valamint némi koncepcióra utal, hogy nem az egész autót forgatták meg a nemesfém-ködben. Úgy tűnik, a szaúdi milliárdosoknak jobb az ízlésük, mint orosz kollégáiknak.
Furcsa, de ezen az autón inkább zavar az amúgy minden bizonnyal méregdrága és minőségi Hamann-tuning. Egy ilyen kategóriájú autóhoz, pláne egy Ferrarihoz nyúlni mindenféle külső elemekkel, óriás felnikkel...hát...nem tudom, van-e értelme. Vajon szélesebbre nyílik a monacói kaszinó ajtaja? Különbözni azonban kell és illik is, egy mezei 599GTB a maga 611 lóerejével néhol snassz, kell még hozzá 53.
Viszont, amit nem tudnak sem az arabok, sem az oroszok az egy tuti tuning, ami csak az én RR Phantom Drophead Coupémon lesz: kitépett cserebogár szárnyak borítják majd szépen, precízen egymás mellé ragasztva. El ne árulják senkinek.
Önöknek van ötletük?
(Köszönjük Johnibá\\\' olvasónknak)
