Úsztunk egyet az Iveco busszal

Nem vezettem, de jobb is mindenkinek, elvégre ez a buszhajó olyan jármű, amihez D-s jogsira és hajóskapitányi papírra is szükség van. Maga a termék pedig 80 millió forint. És akkor az emberéletekben esetlegesen keletkező kárt nem is említettük.

Iveco hajtáslánc egy katamarán hajótestben, hathengeres, hatliteres turbódízel kétszázegynéhány lóerővel. Fontos különbség viszont, hogy a motor nem hátul van, hanem középen, és – ugyancsak a súlyelosztás miatt – jó alacsonyan. Motor után váltó, és két kardán, az egyik a vízsugaras hajtóművet működteti.

Néhány további kiakasztó apróságot azért csokorba szednék. Az utastérben például van egy 30 kilós, szabványos horgony, mégpedig a hátulról harmadik üléssor támlája mögé rejtve. A másik ülés mögött mentőöv, bocsánat, mentőgyűrű, azt hiszem, ez a szabványos elnevezés, mielőtt a Hajózási Szakközépiskola végzős növendékei kioktatnak.

A busz máltai zászló alatt hajózik, mert Máltán vizsgáztatták hajó-szempontból, de magyar rendszámmal, mert a buszságát nálunk tesztelték. Van rajta hajókürt, amit a magyar busz-műszakiztatók is bemértek, és alkalmasnak találták a busz-dudai szerepre is. Két pilótája van, de mindketten mindenhol vezethetik. És persze mindketten töltögetik a busz menetlevelét, és a hajózási naplót.

Közlekedni úgy fog, hogy az Újpesti-rakparton épített rámpán száll vízre, lecsorog a Lánchídig, megkerül egy pillért és visszatér, hogy kikapaszkodjon a szárazra, mindez nagyjából 50 percet vesz igénybe. Rendezvényhajó-szinten nem lassú, 12-13 km/h, ami annyit jelent, hogy a sodrással szemben azért már nem tud befogni egy margitszigeti kocogót. De nem billeg, nem bukdácsol; egészen meglepően vízijármű módjára viselkedik. Városnéző busz lesz, tehát elmegy a Hősök terére is, meg még én nem tudom, hova, felnőtt jegy 7 ezer forint, gyerekeknek 5, kétnyelvű idegenvezetéssel, de szerintem ebben sokáig nem a városnézés lesz a vitamin, hanem a deszant.

Rendes cikk nem lesz róla, mert a videóból úgyis minden igen részletesen kiderül, a propulziótól az üzleti modellig. Csak miután visszatértünk a forgatásról, akkor derült ki, hogy Nyegleo kolléga épp a szemközti Margitszigeten tartózkodott, és egy teleobjektíves kamera segítségével készített egy rakat paparazzo-fotót a túloldalról, ezt osztanám meg most a nyájas olvasókkal, hogy szokják a látványt, míg Robertó össze nem vágja a videót.

Nekem elég kiakasztó élmény volt; egy szinte teljesen buszra emlékeztető dologgal egyszerűen, mármint elég gyorsan belehajtani a Dunába. Nem csak úgy óvatosan, kóstolgatva a vizet, hogy segítség, vizes lett a fürdőnadrágom, hanem mondjuk egy bicikli sebességével. Döbbenet.