Fura dolgok történnek mostanság a szerkesztőségben. Csikós és Bende érdekes átalakuláson mentek keresztül a köd és eső országában. Igaz ugyan, hogy valószínűleg komoly pszichikai behatások érték őket, hiszen Bristolt vezettek, ott voltak a Goodwood Revival-en és még ezernyi más, érdekes helyen, de ez egyszerűen kevés magyarázat arra, hogy vizenyős tekintetű zombikként csoszognak fel-alá, mióta hazaértek.
Nem vicc a dolog, Csikós zavarosan próbálta összefoglalni napjaikat, aztán letöltötte mind a 4007 fotót, amit készített és onnantól kezdve szótlanságba burkolózott, sőt, még a tegnapi gyűlésen is csak meredt maga elé, mint Nelson admirális szobra a Trafalgar-téren.
Mára pedig megbetegedett, állítólag heveny hasmenés gyötri, de aki valaha is látott már zombis filmet, az tudhatja, hogy valójában ez csak az első stádium. A test kiveti magából a felesleges szerveket, ki tudja, látjuk-e még valaha?
Bende sem különb, lényegében bezárkózott irodájába és ha néha-néha kijön, akkor csak mindenféle Breadvanekről, Cobrákról és Jaguarokról motyog maga elé. Valószínűleg még nincs olyan előrehaladott stádiumban, mint Csikós, hiszen arra még van ereje, hogy ott vásárolt bögréjét felirattal előre tartsa kezében és néha odaszóljon egy tudjátok milyen volt? - kezdetű mondatot, kellőképpen felhergelve többi kollégáját, de akkor is aggasztó, pedig tudjuk, hogy közös irigységünk lényegében életerőt ad neki. Valószínűleg ezért működik még.
- Gyanús, fölöttébb gyanús, - mondaná Fülig Jimmy, nekünk pedig nem marad más, csak várni, miféle zseniális írásokat nyomnak ki magukból. Ha kell, akkor a WC porceláncsészéjén üldögélve is. Stay tuned.
