Nem nehéz kitalálni, hogy ez a fotó nem ma készült. Bizony, 180 fokot fordult a világ, a múlt héten csütörtökön még így jött a brancs fele ebédelni a Házisárkányba. A háttérben Randy Csikós Mamola legfrissebb szerzeményén a Honda Super Cub-on, az előtérben a Safety First Tibor a fene tudja milyen robogóján és a láthatatlan ember szerepében Vader Árpád egy masszív Harley-val.
Visszasírják ezeket a boldog, motorozással töltött perceket, az időjárás végképp betett nekik. A gyűlésen is csak lógatták a fejüket, ez van.
Az esőhöz még tán csak annyit, hogy ma korán reggel indultam Pozsonyból és a Budapestig tartó, dugókkal és balesetekkel fűszerezett idő alatt rájöttem, hogy a közlekedők 90 százaléka két nagy csoportba sorolható:
1. Akik nem veszik észre, hogy szakad az eső és teljesen figyelmen kívül hagyják. Ők vannak többen. Az árokban is.
2. Akik annyira észreveszik, hogy képesek állóra fékezni az autót egy-egy letérőben-kanyarban (erre is volt példa már itt, a Flórián-tér mellett). Ez pedig legalább olyan balesetveszélyes.
Konklúzió? Sajnos nem tudunk az esőhöz illően közlekedni, alkalmazkodó-képességünk, kevés kivétellel, gyakorlatilag nulla. Ugyanúgy egymás seggében toljuk a sztrádán, persze a vízzel teli nyomvályú közepén, fittyet hányva az aquaplaningra, a hosszú-hosszú féktávra. Ugyanúgy cikázunk sávból-sávba, fékezünk hirtelen, nagyot. Nekünk ha esik, ha fúj, mindig süt a nap.
Nagyon-nagyon rosszul csináljuk, tele van velünk a rádió és a kórház, figyeljünk már oda egy kicsit. Igaz ugyan, hogy néha én is csak érintőre veszem a KRESZ-t, de ha áll a víz az úton, akkor fokozottan figyelek, óvatos vagyok. Megragadnám az alkalmat és innen üzenném a piros Fiesta kedves sofőrének, hogy az M7/M1 budaörsi szakaszán nem azért hagytam nagy követési távolságot az előttem menő kisbusztól, mert barázdákat számoltam az aszfaltban, hanem mert úgy biztonságos, tetszik érteni?
És azért aztán végképp nem, hogy két sávon átvágva index nélkül berobbanjon közénk, vészfékezésre kényszerítve ezzel legalább 8-10 másik autót. Bevallom, ha beállt volna egy benzinkútra, utánamegyek és belenyomom az arcát egy tócsába: látod, bakker, víz, te marha!
És nem lettem volna egyedül.
