Veterán Merci ötvenezerért. Lehet ez igaz?
Azt hiszem, az elmúlt napokban huszonöt embertől kaptam meg e-mailben ezt az aukciós linket, hogy láttam-e már. Ez egyrészt örömteli, mert ha ennyi ember tudja, hogy szeretem az öreg Merciket, az nem rossz, másrészt izgalmas, mert ha ennyi ember levelet küldözget nekem, nekem, akiről mindenki tudja, hogy vitriolosan válaszolok bármilyen szpemgyanús, körlevél-szagú dologra, akkor ott érdekes dolog lehet a háttérben.
Persze, amikor elkezdődött, én is megkaptam a Vaterától a hírlevelet, hogy Verát megcsalta a férje külföldön, és emiatt bosszúból eladja a legféltettebb cuccait. A megcsalás helyszínét Sidney-nek írja a hírlevél, valójában Sydney-nek kéne, de ez most mellékes, nem lehet mindenkitől elvárni, hogy tudjon helyesen írni, esetleg földrajztanár legyen. Aranyos sztori, gondoltam, majd pont letojtam az egészet. Van nekem épp elég cucc a termékfigyelőmben, nem kell még ez a púp is.
Ez pár hete történt, el is felejtettem az egészet. Aztán tegnap elkezdtek jönni a levelek olvasóktól, barátoktól – szerencsére a klubtársaimtól nem, ők tudják, hogy én is figyelek minden ilyet. Ötvenezer, állólámpás Merga, nem roncs – ez bizony érdekes.
A vicc az, hogy nincs minimálár, sőt, igazából nem is aukció ez, mert fix áras a termék, tehát aki megnyomja a gombot, azé az autó, pontosan ötvenezer magyar fizetőeszközért. Nézzük csak meg jobban, hol itt a buktató.
Az autó szép. Fényes, fekete. 230 S, írja Vera, de ez nem igaz. Ez csak egy 230, állólámpásból sose volt 230 S, hiszen az S a nagy széria a Mercinél. De az állólámpással párhuzamosan futó S-ekből sem volt 230-as, csak a korábbi Fecskéből, tehát kicsit elcsúszott a tájékoztatás.
No meg, hogy ólommentes (helyesen, ólmozatlan) benzinnel megy – hát, azért a szerencsés nyertesnek javaslom, hogy töltsön be néha ólompótló adalékot a tankba, mert tizenkét szelepfészket újíthat majd fel hamarosan. De ezt persze Verának nem kell tudnia. Mindegy, egy kormányváltós, fekete, 230-as, hathengeres állólámpa mindenhogy érték, ez a darab az életét valószínűleg vállalati autóként, esetleg egy tárca nélküli miniszter szolgálati kocsijaként kezdte A-s rendszámmal, azoknak volt ilyenjük. A 230-as motor még háború előtti tervezés (akkor még 220-as volt), csak négy főtengelycsapágyas, nem túl tartós, nem is valami erős, de ennek volt a legzsírosabb hathengeres hangja, a 250-es, pláne a 280-as modernebb motorja már fémesebben szól. Azért szeretjük.
A konkrét példány. Ülések – huzattal felszerelve, ízlésesen. Egy állólámpásban az egyik nagy érték a belső tér eredetisége, jó lenne látni, mi van alatta, mert a fekete betétes ablaktörlő-tekerő megpillantására az emberben fellobban a gyanú őrlángja. A kesztyűtartó és a szellőzőrendszer találkozásánál, felfelé a hangszórórács irányában repedt a műszerfal, repedés van a jobb első térképzseben is, miként a kormány küllőjének tövében. Együttélhető, de cserélendő tételek. És még nem tudjuk, milyen a bal első ajtózseb, ami notórius repedésgyűjtő, azaz sok esetben nincs is már meg.
Fekete az ablaktörlő-lapát, ami borzalmas igénytelenség egy ilyen szép állapotú autó tulajdonosától, mert eredeti, matt acél lapát bármikor van, csak bele kell fűzni az új gumit (egyébként ez az alkatrész sose rohad el), a gyári, galléros króm kipufogóvég helyett valami tömpe, modern cucc van fönt, és az eredetinek tűnő Hirschmann antenna is görbe. Kicsit csálé az első ütköző, horpadt a csomagtér alatti két díszléc (ez elég gyenge lemez, és az első nehezebb tárgy odaverésére tönkremegy, nagyon kell rá vigyázni, hogy ép maradjon). De azért fényévekre van az én kis volt Bazegemtől, aminél kevés autót szerettem jobban a világon.
Szép, korrekt méretű, 175 R14-es, egész magasságú gumik vannak fent, nem hiányoznak a küszöbdíszlécek, sajnos a kocsi pofáját nagyon elrondítja, hogy valamikor az élete során a kettes széria első sárvédőit tették fel, holott ez egy másfeles autó. Ez a köténylemezen látszik, ezen szögletesnek kellene lennie, két vékony krómbajusszal, a lemezre szerelt rendszámmal, holott a későbbi verzióé van fent, ami közel sem olyan elegáns, mert íves, nincs rajta bajusz, csak egy nagy lik a levegőnek. Az ilyen kötényhez lökhárítón hordott rendszám dukál, de a fekete autóról nem derül ki hol van, mert az azonosítót kifeketítette Vera a hirdetésben. Valaki még a végén kinyomozná, ki a valódi tulaj…
A hirdetési videót is megnéztem, a csaj túlságosan is hitelesnek tűnik, iszonyú profi. Persze egy percig nem gondolom, hogy a férjéé a kocsi, ugye önök sem? Igazából tudjuk is, ki ő, itten láthatják. A tizenötödik másodpercnél, ahogy bevágja az ajtót, és visszapattan – azt nem kellett volna meglátnom. Mert ezeken az állólámpásokon általában még a bontóban is csodásan csukódik az ajtó, ha már kicsit akad, az szörnyű. Ez meg visszapattan? Hogy lakatolták ezt a kocsit? Vagy csak az öv csatját sikerült odacsípni az ajtó és a küszöb közé. De az bazi erős, egy ilyen hatásra minimum a küszöböt takaró műanyag fedőléc törik el (nehezen beszerezhető), vagy egyenesen behorpad maga a küszöb is, ha ott a csat. És az ajtó garantáltan károsodik. Ezt nem kellett volna.
Mindenesetre a vonalak futnak, a lapos fényszóróüveg stimmelhet is akár (1972-ben már volt H4-es opció, hiába is erőltetik a márkatársak oly előszeretettel a domború fényszórót az ilyen első meg másfeles szériás autókon). Szerintem olyan hétszázezret simán megér, talán egy vonással nyolcszáz alatt is ki lehet tenni érte, hiszen állólámpásból az igazán szépen megcsinált darabok kettő, a megmaradt, eredeti példányok két és fél mila körül mennek manapság. Nem a hirdetési árakat mondom, hanem több autót ismertem, amelyek e körül mentek el a klub vonzáskörében.
Ötvenezer forintért egy egymilliós veterán – több mint csábító ajánlat.
Szegény férj, már csak bajtársiasságból sem venném meg ezt az autót – gondoltam egy röpke pillanatra, amikor az első mailt megnyitottam. Addig nem is gondolkoztam ezen a vaterás akción, de ott leesett. Profi munka. Mármint a marketing. Bár nekem jutott volna eszembe. Jól kavar az új dél-afrikai tulajdonos, gondolom, ezt a kampányolást külföldről hozta. Ha nem, és a magyar marketingesek ötlete, akkor elnézést, mindenhogyan zseniális.
Persze az egyszerű embernek azonnal bűzlik valami. Szatyorban él-e ott kint Berci, hogy három hete nem veszi észre, hogy a net tele van Verával, és a bosszújával? Nincs Bercinek egy barátja, hogy felhívja, gáz van? Aztán az egyszerű is a homlokára csap - hiszen ez csak játék!- és örömmel vaterázik tovább.
De nem is vehetem meg a kocsit. Legalábbis most nem. Vera (Vera-VatERA, megvan?) ugyanis valamikor, tehát vaaalaaamiiiikoooor november 2-15 között indítja el az aukciót, addig lehet nézegetni, életlenben. Izgulva. Terveket szőve.
Magyarra lefordítva ez úgy szól, hogy a kampánynak ez a szelete most indult, és két hétig tart. Nem hinném, hogy 14-e előtt elindítanák az aukciót, ha igen, az mérhetetlenül elegáns lenne, mert jó sok izgatott usert elvesztene a Vatera. A kocsit nyilván az viszi majd el, aki ért annyira a kódoláshoz, hogy összeüt magának egy oldalfigyelő programot, amely folyamatosan figyeli, változott-e az indítási dátum, és ha igen, automatikusan megnyomja a gombot. Nyilván nem kis munka ilyet csinálni, de 750 ezer forintért megéri. Ha pedig többen lesznek, akik ilyen programot kendácsolnak, akkor az viszi majd el, akinek a leggyorsabb az internet-kapcsolata. Ennyi. Nem hinném, hogy valami lelkes, kedves, tweedzakós autóbuzié lenne majd ez a szép kocsi. De az aukció valós, a Vatera tisztaságában nincs okunk kételkedni, aki elsőként megnyomja a gombot, azé lesz az autó.
A Vaterának baromira megéri, gondoljanak bele, milyen olcsón megússza a kampányt. Megvette ezt az autót, mondjuk, egymillió forintért a tulajtól, szerintem egészen pontosan innen és aláíratott vele egy szerződést, hogy hallgat a dologról. Eladja 50-ért, az annyi, mint 950 000 HUF bukás. Egy komolyabb újságban ez egyoldalnyi borítós hirdetés ára, mondjuk két belső oldalé. Egy újságban. Egy alkalommal. Én meg eddig 25 mailt kaptam. Mit gondolnak, egy szem ilyen aukció hány új usert hoz, aki korábban felé se nézett a vaterának? A számláló most, 18:43-kor 134 731 kattintáson áll. November 14-ig lesz az félmillió is, minimum, de lehet egy is. Minimum húszezer új user, lehet, hogy negyven mert ugye, a régiek is kattintanak, meg mindenki többször is. Money well spent. Istenem, zseniális, bár nekünk jutott volna eszünkbe.
MOST JÖTT:
Egy olvasónk közben ráismert a régi autójára. A kocsi polgármesteri autó volt Ausztriában, csibesárga színben (Saharagelb). Onnan Sümegre került, majd Nürnbergbe, onnan vissza Magyarországra, közben valamikor fekete lett. Itt egy pár kép még sárga, majd még felújítás előtti fekete korából, amikor már a matematikus férj tulajdonában kellett volna lennie. Ami persze nem így volt:
Mindenesetre, kérem, ne küldjenek több levelet. Igen, én is tudok a fekete Merciről, óccsóé'. Én azért néha ránézek. Hátha nekem lesz szerencsém. Szűz kéz szerencsét hoz, én még lottózni sem szoktam...
