Családunkban régi hagyomány a halottak napi dunántúli turné. A közvetlen ősök meglátogatása a Győr-Szombathely tengely mentén esedékes, a hosszú útra általában tesztautót viszek, mert egyébként igen ritkán járok országot, és így legalább lesz fogalmam a kicsit hosszabb használatról. Most az Insignia Ecoflex volt a nyertes, ebben ültünk anyámmal, a nővéremmel és unokaöcsémmel, valahol az M7-esen, Székesfehérvár vételkörzetében. Elmagyaráztam a családnak, mi is ez, és mennyire takarékos, bár a váltó áttételezését gyűlölöm, épp a takarékosságra hangoltság miatt.
Ekkor került szóba a nővérem Honda Insight-ja, amit még a nyáron vásárolt, saját használatú céges autónak. Volt már mindenféléje Trabanttól Honda Civicen és Volvo S40-esen át a Peugeot 307 CC-ig, én pedig láttam rajta, hogy a legboldogabb a Volvóban volt. De hiába, most ötmilliót szánt erre a célra, és az Insight valami kétségbeejtően pontosan adta ki az ötmillát. Néhány perc beszélgetés után a milyen az Insight úgy általában?- kérdésre nővérem az „elég vacak” választ adta, és nagy megkönnyebbülésemre arról tájékoztatott, hogy sokat gondolkozott az ügyön, legközelebb tényleg Volvót vesz.
Az alábbiakban egy kis kivonatot közölnénk beszélgetésünkből, mert közben beugrott Papp Tibi szónoklata az Insightról és a valóban takarékos autókról, meg a vizuális ökoterrorról.
– Most éppen 16 ezer kilométernél tartok az Insight-tal, és fokozatosan gyűjtögetem a pontokat. Mindig ECO üzemmódban megyek, nem merem kikapcsolni, mert attól félek, hogy akkor megbüntet. Ha ECO módban megyek, és nem nyomom tövig a gázt, és nem üvölt a motor, akkor fokozatosan egyre több dolog jön. Először egy sor növényen kijön az alsó csészelevél, a felső csészelevél, azt hiszem, öt rózsa van, rózsánként külön-külön. A végén mindegyik rózsa megkapja a virágját. Majd amikor ez megvan, akkor egy olyan ikon jön be, amit sajnos még nem láttam…
– Mint egy főszörny a videojátékban a pálya végén?
– Nem, ez egy babérkoszorú-jellegű trófea. Ráadásul úgy, hogy van három fokozat. Az első csészelevélé, a második csészelevélé és a harmadik csészelevélé. Kicsit úgy töltődik be, mint egy számítógépes program: marha lassan. Minden alkalommal jelzi, hogy mennyivel jutottam tovább, és mindig izgulok, nehogy elveszítsek valamit a rózsákból. És ez tulajdonképpen szörnyű, hogy az ember állandóan a fogyasztást nézegeti, és bűntudata van, 16 000 kilométer után mindenesetre 5,8 liter az átlagfogyasztás (a gyári vegyes adat 4,4). Amikor a piros lámpánál megáll a motor, az nagyon jó érzés. De amikor elindulok, és még csak nem is adok gázt, csak egyszerűen engedem, hogy az automata elindítsa a motort, akkor valahogy felszívja magát, de annyira, hogy ütközésig felmegy a pillanatnyi fogyasztásmérő, és nagyon sokáig úgy marad. Akkor is, ha csak alapjáraton megy a motor. Iszonyatosan megszívja magát azért, mert előtte leállt. Szerintem ez okozza azt, hogy nem kisebb a fogyasztás.
– Bukod a csészeleveleket?
– A csészeleveleket azért kapom, mert olyan stílusban vezetek. Van egy olyan képernyő, a közepén origóval, amitől jobbra és balra kileng egy ilyen izé. Jobbra azt mutatja, hogy hogyan adok gázt, mennyire dinamikusan, mennyire erőszakosan, a bal pedig, hogy mennyire erősen fékezek. Mindkét oldalon van egy határ, ami azt mutatja, hogy a gáz- illetve fékkezelés mennyire energiahatékony, de a végeredmény nagyjából annyi, hogy úgy vezet az ember, mint a régi plakáton, tojással a gázpedál alatt. Tehát igazából az adja a csészeleveleket.
(itt fél perc közös derültség jön)
– Akkor kicsit nem olyan, mint egy videojáték? Persze nem egy lövöldözős, dinamikus…
– Jaj, nagyon nem dinamikus…! Olyan is volt, hogy Németországból jöttünk haza Károllyal, és azon heccelődtünk, ki tud alacsonyabb fogyasztást kihozni belőle. 4,7 alá nem sikerült lemenni
– Miközben mennyire örült a többi közlekedő!
– Jaj, borzalmas volt.
Közben elhúzunk a sztrádán egy Prius mellett, amelyik 110-zel nyilván gyűjtögeti a külső sávban a maga csészelevélkéit.
– Remélem nem veszed sértésnek, ha ebből a beszélgetésből egy Belsőség-poszt keletkezik „A nővérem megbolondult” címmel?
– Na megállj csak!
A Totalcar alternatív javaslata további terrorista hibridek LCD-ire: a képernyőn vidám pandamackók kapaszkodnak a fán. Minden gázadásra egy végtag elereszti a fát, a végén a mackó sikoltva lezuhan és véresen szétpaccsan a földön.
