Hideg van: a fák törzsei között átfúj a vihar, nem nagyon tud hova bújni Gyed Maroz, pedig cefet jól esne egy kis zug – az pisáljon fagyos szélben, akinek hét anyja van. Muszáj volt leszállnia, az elszopogatott vörösboros csipkebogyótea már kikívánkozott, föntről meg mégsem engedheti ki – ilyen öregen mégsem kéne a szán oldalán egyensúlyozva jaszkariznia.
Köntöse alól előkotorta az összefagyottat, és koncentrálva spriccelni kezdett a fenyőfa törzsére. Zajt halott, ijedtében majd' kipisálta a vesekövét. Remegést érzett talpa alatt. Hátrafordult: mögötte óriás teherautó közeledett halványan pislákoló lámpákkal. Tudta, hogy nem látják őt, tudta, hogy félre kell ugornia. A nehezen megindított sugár csak nem szakadt meg, nem merte így visszarakni – flekkes gatyával mégsem rohangálhat egész nap; ebben a hidegben órák alatt sem száradna meg a húgyfolt.
A nagy sárga Belaz egyre közelebb ért. A gyémántbánya egyik fejtéséből a másikba guruló autószörny már szinte mindent kitakart, amikor az utolsó cseppek lerázása helyett félreugrott. A besárgított havon, bokája mellett gurult el az óriási kerék. Szeme sarkából látta, ahogy a szarvasok riadtan röppennek odébb: a 130 tonnás dömper kis híján elsodorta őket is.
Mikor nagy nehezen visszacsalogatta a réneket, remegő lábbal visszamászott a szánra. A fák fölött szállva figyelte, ahogyan bizonytalanul kacsázva halad előre a majd négy méter magas dög. „Ez biztosan bevodkázott” – gondolta magában és számolgatta, hogy mennyi ajándék férne el a vaskosárban.
Alatta nagy telep volt. Bánya, mögötte javító- és szerelőműhely. A nyíltszíni fejtéséhez érve megállt a Belaz, kiszállt a sofőr, hogy bizonytalan lépésekkel a többiekhez menjen. A kabát alól üveg került, mohón ittak, nevettek és vitatkoztak. A sofőr hátralépett, visszaszállt a kocsiba és a szinte siratófalszerűen meredek bányafalra hajtott.
A férfiak fogadtak. Az összkerekes gép lassan kapaszkodott, majd a cél előtt megtorpant. Elfogyott a tapadás, és a haladás csúszássá változott. A dömper visszabucskázott. A lángokat már meg sem nézte – a katasztrófaturizmusra nincs idő. Ide úgysem hoz csomagot, de még virgácsot sem: hozzon csak fejfát kollégája, a halál.
