A Télapó már-már úgy gondolta, hogy az Atlanti-óceán fölé kiérve kicsit lazíthat, takarékra állította a hajtóműveket (hiszen tudjuk, hogy a rénszarvasok elégnének a nagy sebességen fellépő súrlódástól) és lehúzta a szőrmebakancsot, mert már belerohadt a lába.
De nem pihenhetett, hiszen a végeláthatatlan víz felszíne alatt is akadtak olyanok, akik bizony várták őt. Nagyon. Mint például a K-173 Krasznojarszk tengeralattjáró legénysége.
Természetesen nem ám a csóringer, lappföldi Télapót, hanem az igazit, Gyed Marozt (Дед Мороз), aki Veliky Ustyug-beli dácsájából csak az ő kedvükért kelt útra, hiszen ki tudná már jobban, mit szeretne egy orosz tengerész, mint az ő saját, drága Gyed Marozuk? Szemonij Prokofjev másodszakács izgalomtól fűtötten malmozott a legénységi szálló harmadik emeleti priccsén. Vajon megkapja-e végre a hőn áhított duplakoppányt az ezeröcsire?
Már csak ez az apróság hiányzik, hogy tökéletes legyen. Vágott légszűrő, fordított felni és a rezó megvannak, a 40-es Solexek is a helyükön, Igor, az öccse pedig azóta biztosan megvágta már a rugókat. Istenem, csak jönne már a kipufogó. Valami Magyarországon lehet kapni még, több helyen is. Csak sikerüljön, aztán már semmi nem gátolja, hogy Cigány vagy Balázs Öcsi nyomdokaiba lépjen.
Gyed Maroz természetesen emlékezett Szemonij kívánságára, zsákjában ott lapult a dob, de nagyon jól tudta, hogy a hosszú hónapokig szűk hajótestben összezárt fiúk nagy hőt termelnek, ezért a többieket egy igazán kedves ajándékkal, egy gyevuskával örvendeztette meg. Nagyon bölcsen gondolkodott, hiszen Verona Feldbusch már elég öreg, hogy őszintén örülni tudjon a legénységnek, de bőven jól néz ki ahhoz, hogy az érdeklődés középpontjába kerüljön.
Egyedül Ivan Ivanov kérését furcsállotta, de aztán rájött, hogy két legyet üthet egy csapásra, így Mama Maroz is a fedélzetre költözött. Lényegében ekkor látta utoljára a kibírhatatlan vénasszonyt, aki egész nap úgyis csak a Duma-közvetítést bámulta és lettül káromkodott.
Télapóné utolsó fotója, még a roham előtt
Kaján vigyorral az arcán, a jól végzett munka örömével a szívében száguldott tovább a messzi Rio de Janeiróba. Verona és Mama halálsikolyait pedig elnyelte a mélységes, sötét óceán.
