Csikós küldött egy levelet a szerkesztőségi levelezőlistára a héten. Egy prezentáció csücsült benne. Ritkán szoktam megnyitni az ilyesmit, de tudom, ő se küld naplementés tengerpartot meg kétfejű macskát, így megnyitottam. Megnéztem a képeket, de mielőtt önök is megnézik, elmesélek egy nemrég megesett történet az ismerősi körömből.
Elvitte a hölgy az öt éves, benzines Peugeotját a szervizbe, hogy rángat. Ezeken a motorokon előfordul, hogy kimegy a gyújtótrafó, nekem is volt ilyen problémám a Clióval a pleisztocén korban. Szóval elvitte a szervizbe, közölte a visszatérő igényét, nem először van a jelenség, úgymond megszokott. A szerelő betette az új trafót, de az egyik gyertya odalett, javasolta a cserét, persze az összesét, amúgy is érett már.
Az új gyertyákat betették, a tulajdonos nagy öröm és boldogság közepette elhozta az autót. Pár kilométer múlva iszonyú csörgés lett a motorban, azonnal leállította, visszaurult a mesterhez – vontatva. Az egyik új gyertya eltört, és beesett a hengerbe. Fordulaton. Képzelhetik. Henger, dugó, gyűrű, hengerfej, szelepek, nagyjából minden, ami él és mozog a környéken. A javítás összege többszázezres nagyságrendű, természetesen felvette a kapcsolatot a gyertya márkaképviseletével, hogy ezt így hogy?
Mikor megláttam ezeket a képeket, hirtelen megértettem mindent. Fogadják szeretettel a galériát, amiben egy kínai gyertyagyártó üzem mindennapjaiba láthatunk betekintést. Persze lehet, hogy az egész csak vicc, kibérelt valaki Svájcban egy garázst, összekoszolta, bevásárolt egy csomó drága gyertyát, elhozta a múzeumból a gépeket, végül statisztákat szerzett egy ügynökségtől. Lehet. De félek, nem így történt.
Az alábbi videót a Youtubeon találtuk, a Dicovery készítette egy modern gyárról (a második perctől nézzék). Érzik a különbséget? Óvatosan hajtsanak.