Két fejtámlával beljebb vagyok
A Cougarba két dolog kell, de izibe’: fejtámlás ülés és hárompontos biztonsági övek. Az öv a nehezebb téma, ha már a korhűségre próbálna adni az ember. 1968-ban még a rendes szedánokban se volt hárompontos öv, a B oszlop nélküli kupékban meg végképp nem. Végignyálaztam az 1968-as Mercury katalógust, de a nagy limuzinokban is csak kétpontos öveket láttam. Lehet, hogy egyidős vagyok a Cougarral, de én már hárompontos öves autókba születtem – ha jól emlékszem, még a családi Zaporozsec is ilyen volt. Hárompontos öv tehát kell, hiába mondták többen, hogy B oszlop nélkül azt nincs hová rakni.
Ellenben még decemberben hakniztam egy bankos rendezvényen a Valent British Motorsnál, ahol egy kiscsávó megmutatta a fastback Mustangját, hárompontos övvel. Barkács megoldás, nem is volt túl szép, de ezen a ponton szívesen engedek az esztétikumból: a medenceöv nagyszerű dolog, míg az ember az első koccanásnál le nem fejeli a perec fakormányt. Egyszer tehát lesz ilyen övem, Zsolti már ki is berhelte az automata csévélős mechanikákat valamelyik F150-romjából, legalábbis ezt mondta. A hárompontos öv azonban távolabbi, komoly hegesztést igénylő projekt.
Majdnem azonnal meglehet viszont a fejtámla. Fejtámla kell, hiszen ha valaki belém jön hátulról, eltörhet a nyakam, meg mindenki nyaka, aki még az autóban ül – a fejtámla az egyik legegyszerűbb, de legokosabb passzív biztonsági eszköz. Márpedig az ostorcsapás-sérülés bekövetkezte erősen valószínű, ha valaki véletlenül elálmélkodna a Cougar hátsó futófény-indexén. Fejtámla tehát kell. Fejtámlás ülés már szerencsére létezett 1968-ban, bár messze nem tartozott az alapfelszereltséghez. Zsolti valamelyik romjához természetesen tartozott is két szép fejtámla – igaz, hogy Ford és 1969-es, de az egész Ford konszern ezeket használta. Jó, a Lincolnra nem tenném le a nagyesküt, de sanszos, hogy még azok is. Zsolti nagylelkűen nekem adta a két fejtámlát, az egyiket haza is vittem magammal – meg nem tudnám mondani miért, talán mert az a tuti, amit hazaviszek.
A Cougar már hetek óta kiszerelt akksival pihengél a garázsban, várjuk, hogy a közterületfenntartó lemossa végre a sós dzsuvát az aszfaltról, mikor szereljük hát ki belőle az ülést, ha nem most? Ülést autóból szereltem már ki, amikor a Tehén első üléseit bőröztettem újra Tuza Daninál.
Hej, a régi szép idők: még az MX-5-össel fuvaroztam őket, azóta az MX-5-ösből Cougar lett, és most ennek az üléseit fuvaroznám a Tehénnel, ha ki tudnám szedni. Viszont láthatóan nem felülről kell nekiesni, mint a Tehénéinek, hanem az alváz felől (oké, tudom, a Cougar önhordó).
Alul gumidugók zárják az alváz lukait. Egyes gumidugók egész jó állapotban vannak, mások már elég kemények – mekkora szerencse, hogy már rendeltem Amerikából egy hatalmas zacskó, pont ide illő gumidugót! Így nem kell finomkodnom: ami kijön szépszerével, azt kipattintom, ami megmakacsolja magát, erőszakkal szétnyúvasztom azzal a hegyesfogóval, amit VMax Zsolt hónapok óta keresett, de hiába, mert csak most találtam meg a vezetőülés alatt.
Üresben egész könnyű a Cougart tologatni, ez legalább a gumiknak is jót tesz – az ember legszívesebben a teljes testfelületen átmasszírozná az autót. A tologatásra persze leginkább azért van szükség, mert ha a szomszéd parkolóhelyen állnak, nem tudom sarkig tárni a jókora kupéajtót, úgy meg reménytelen az ülés kiemelése. A csomagtartóhoz is csak így férek: kiveszem boldogult Morzsa kutyám két pokrócát és megágyazok – ezúttal magamnak – a Cougar mellett.
A vezetőüléshez tartozó alsó gumidugók nem jönnek ki könnyen, de legalább mindegyik jól megközelíthető. A régi dugókulcs készletemmel hiába próbálkoztam volna, úgyhogy vettem az Obiban egy hosszított dugókulcskészletet, és ahogy VMax Zsolt jövendölte, a collos anyát szépen elvitte a 13-as cső. Izgalmak csak a jobb oldali üléssel adódtak. A belső csavarok már olyan közel fészkeltek az egyik kipufogócsőhöz, hogy komoly nőgyógyászatra volt szükség
Másnap megkértem anyámat, hogy ha gyógyszertárban jár, hozzon már nekem orvosi gumikesztyűt. VMax Zsolt ugyanis feltétlenül ajánlotta – pont arról jutott eszébe, hogy elmeséltem, milyen küzdelmes volt kipiszkálni az alvázba pottyant csavart és dugószemet. Anyámnak viszont szerencsére volt otthon is kéznél: még az állatorvos adta neki, amikor Micike bűzmirigye otthoni kezelést igényelt. A gumikesztyűs Dr. House-tapasztalatokról sajnos még nem tudok beszámolni, mert sajnos egyik hétköznap se sikerült fél 10 előtt hazaérnem, pedig elhihetik, nagyon viszket már a Cougar.
Szombat (ma) délelőttre esőt mondanak. Terveim szerint tehát berakom az üléseket, aztán az akksit, aztán, ha még esik, és nem száradt fel, az XJR-embe is berakom az akksit. És ha még mindig szemerkél egy csöppet, nincs mit tenni, időhúzásként átmegyek anyámhoz, és az ő Suzukijába is berakom az akksit, amit téli gondozásra magamhoz vettem. Hosszabbítás esetén kiszaladok az Obiba, és veszek egy olyan lábpedálos, nyomásmérős, olcsó autópumpát is, amire már régóta vágyok, és lecsekkolom a teljes családi flottanyomást. Sokan esküsznek a szivargyújtóról működtethető kompresszorosra, de én valahogy úgy képzelem, az izomerő üzembiztosabb.
Rezsőnek a tömést is át kellett egy kicsit konstruálnia; lehet, hogy 1968-ban mai szemmel-seggel ennyire szétültnek hatottak az ülések, de én szeretnék kicsit konkrétabb érzést, mert ez most olyan volt, mint Csikós ERÁjának vezetőülése, amikor megvette. Na jó, nem olyan, de abba az irányba tartott.
Zsolti tehát átvitt a szomszédba. Mármint ő szokta Kárpitos Rezsőt a szomszédaként emlegetni, de igazából autóval is bő öt perc. Érdekes volt a találkozás Rezsővel, az élő legendával, aki ugye El Caminós Zorán El Caminójának belsejét is csinálta. Van nála pár szép cucc, többek között egy Pannóniához való Duna oldalkocsi fantasztikus bakelitfekete fényezéssel. És persze mentálisan Rezső sem teljesen egészséges, például teljes komolysággal tudja magyarázni, mennyire praktikus, hogy a nadrágját egy Dodge biztonsági öv tartja: csak egy gombnyomás, és kész. Elég volt őket pár percre magukra hagyni Zsoltival, míg az üléseket vizsgáltam, ők már arról értekeztek, hogy régi GM-övcsatból mennyire jó szíjat lehetne konstruálni, csak Vízzel Vágó Attival kell hozzá vágatni valami alkatrészt.
Viszont az ülések olyanok lettek, amilyet álmodtam – király ez a széles fejtámla. Magát az ülhetőséget csak óvatosan próbáltam ki; jobb benyomást kelt, de az lesz az igazi, ha végre visszacsavarozom a helyére, fehér gumikesztyűben. És ha nem áll el az eső, legfeljebb ott berregek a garázsban.
