Hülyék, hiszen ezek a hosszú úton mentek...

Mivel továbbra sincs mobilnetünk, mert a pannonos nem működik, német mobilnetet nem tudtunk venni, mert Németországból eddig még csak benzinkutakat láttunk, és az eddigi benzinkutaknál nincs megvásárolható mobilnet, ezért csak Vályi Pista telefonjaiból tudjuk, hogy egy csomó olvasó nem érti, miért szívatjuk magunkat ezzel a hosszú, Koppenhágán át vezető úttal, mikor Rostock felé sokkal rövidebb.

A válasz: mert világot akartunk látni. De nem.

Elég furcsa talán, de nekünk is ugyanazt az útvonalat dobja ki a Google Maps, mint bárkinek, aki beüti a Budapest-Domsjö útvonalat. Rostockon át visz, naná. De nekünk akadtak más szempontjaink is.

Keddnél hamarább nem tudtunk elindulni, mert az Opeltől csak hétfő délután kaptuk meg az Insigniát, a pakolás pedig önmagában elvitt három órát. Nem akarok nagyon belemenni, de négy Mercedes téli gumit felnistül, egy nagy szerszámosládát, egy crova-készletet, egy akkut, akkutöltőt, egy ládányi cefrét (wd-40, vonókötelek, bakok, fékfolyadék, zsír, bilincsek, smirgli, rongyok, szerelőkesztyűk, Ultra Derm, ilyenek), egy krokodil emelőt, csavaros dobozokat, összecsukható hólapátot, fáklyát, láthatósági mellényt, kompresszort – inkább nem is sorolom, mennyi mindent – elég nehéz betömni úgy egy bármilyen személyautó csomagterébe, hogy maradjon is némi hely egyéb poggyásznak. Ja, Torjay Laci barátom a végén még este beállított egy Ponton 180-asra való ékszíjjal, megszakítóval, kondezátorral, elosztófedéllel, rotorral, hogy vigyem ki, aznap szerezte be őket. Mire mindent betettem, tele lett a csomagtartó, nem tudom, hogy ma még éjjel hozzájutunk-e nethez, akkor lesz róla kép is, de ha nem, képzelhetik nulla hely maradt bármilyen táskának.

És mindenki hozott vagy négy, közepes méretű szatyrot. Nem véletlen, hogy az utasteret is hermetikusan kitöltik a pakkok, sose hittem volna, hogy ennyi mindent be tudunk tömni.

Mindegy is, a lényeg, hogy előre tudtam – kedd reggeli, esetleg hajnali indulásról lehet szó leghamarabb. S. E., az eladó lánya azonban csütörtök délután-este felé elutazik egy hétre, ezt levélben előre megtudtam, addigra tehát ott kell lennünk, mert nála lakik az autó, elzárva, ráadásul csak ő beszél angolul. Az eladó többször, nyomatékosan megkért, hogy ha megyünk, érjünk oda időre.

Az autót folyamatosan hirdetik, és a 6200-ról való kilencszáz eurós engedékenység ismeretében nem akartam nagyon húzni az ügyet. A másik: mivel nem aukción ütöttem le, arra gondoltam – addig kell megcsinálni az egészet, amíg tart a lelkesedés, mert egy-két hét alatt simán lebeszélem magam arról, hogy az éveken át restaurált, összespórolt, stb. veterán járműpark nagy részét egy ilyen vállalkozásba beleborítsam, úgy, hogy még a megspórolt családi vagyonunkat is beáldozom. Tehát nem akartam hetekkel tologatni a dolgot. Ezt most kell megcsinálni, így álltak a csillagok.

Kedd hajnalban startolunk csomagban, mondjuk Pátyról, Tibbytől, csütörtökön délután kettőkor már nagyon a havas Domsjőben kellene lennünk. 2700 kilométer az út, ítéletidő is lehetséges, ráadásul a Kati is repül-vonatozik kifele, egyedül lesz ott a messzi északon, nem csúszhatunk, pedig a csúszás kockázata magas.

Rostockból négyóránként megy komp, ha jól emlékszem. A legkésőbbihez tudnánk odaérni, mert a szlovák rendőrök mostanában imádnak magyaroktól inkasszózni, a csehek is szigorúak, Kelet-Németországban még mindig nem olyan gyors a közlekedés, mint nyugat felé, tehát az a közel 1200 kilométer alig egy-két órával rövidebb, mint Hamburg-Puttgarden felé, ami 1570 kilcsi Koppenhágáig. Viszont utóbbi folyamatos, viszonylag stresszmentes haladással kecsegtet, nem kell több matricát venni. Ettől még nem éri meg okvetlenül.

Viszont az esti Rostock-Trelleborg komppal az éjszaka közepére lennénk Svédországban, rommá törve. A reggel hetes délutánra ér át, úgy hogy leghamarább valamivel kettő előtt tudnánk Malmőben lenni. Így reménytelen, hogy Uppsala fölé érjünk aznap, pedig ha nem, a csütörtök délutáni Domsjö tarthatatlanná válik. Van komp Sassnitz és Trelleborg között is, de akkor is bőven dél utánra érünk Malmőbe, kicsit jobb a helyzet, de nulla csúszás megengedett onnantól, ilyet nem lehet.

Puttgartden-Rodbyhavn (Dánia) között viszont fél-háromnegyed óránként jár a komp, Koppenhágából mindig nyitva az Öresund-híd, ott nincs időstressz. És a híd plusz a komp ugyanannyiba kerül, mint a másik két komp bármelyike.

Tehát inkább hosszan, stresszmentesebben, kicsit gyorsabb autózással érünk Malmőbe délelőtt, mint kicsi utakon, rosszindulatú rendőri tekintetektől kísérve, hosszú, kötött kompozással délután.

Hát nagyjából ez. Most nincs több időm, megettük a Burgert a Kingben Hamburg után egy harmincassal, későre jár, van még 300 kilométer hátra, rohanni kell.

21:20-as híradásunkat olvashatták a Budapest-Domsjö Expresszről, a Hamburg utáni autópálya-szakasz környékéről.