Alkatrész megvan, már csak fel kell szerelni

Nem nagyon tudok mit hozzátenni a tegnapi autótöréshez, nem egy örömteli dolog, és akkor még nagyon enyhén fogalmaztam. Ugye, az történt, hogy valahol 200 km-re Domsjőtől, egy nagyobbacska városba érve megtalált hátulról egy finn kamion.

A finn előtte nagyon nyomult, Bende kicsivel korábban, ahol volt egy kétsávos rész, el is engedte, hadd repüljön. Aztán jött az egy sáv, majd egy jobbról betorkolló másik sáv miatt egyszer csak megint kétsávossá váló útszakasz. Itt már nagyon a nyomomban volt, én azt is hittem, hogy Tibby szórakozik velem, nem értettem, miért.

Amikor szaggatott lett a két sáv között a vonal, elkezdtem lehúzódni jobbra. Már majdnem átértem a másik sávba, amikor – CSATT! - hátulról megjött a sugárhajtómű, és kis híján berepültünk az út szélén álló üzletsorba. Az első villanás az volt az agyamban, hogy nna, szétment a Ponton. Egyébként neve is van, már rég kitaláltam, de amikor megláttam, még jobbnak éreztem: Teve. (Csik nem tudja, hogy itthon már Ponty - omm -) (Nem akarom, hogy az autóm egy hal legyen, a hal hideg, nyálkás, sose kéne háziállatnak - Csik)

Egyrészt egypúpú, másrészt nagyon sok volt belőle egy időben Egyiptomban, aztán meg a sebessége miatt amúgy is elég teveszerű a forgalomban.

Az agyam nem, de a testem valahogy sokkot kapott. Álltam ott, hülyén a csikorgós svéd éjszakában, és csak bámultam Teve szétroncsolódott popsiját, ami még az imént olyan bájosan gömbölyödött, mint valami jó karban levő bajor fogadósasszony tompora. Most lottyadt volt, s az egyetlen színfolt a lemezen, a hátsó lámpa, egy meglőtt, halott frontharcos kifordult szemeként meredt oldalra. Ezt nem kellett volna.

Egész Svédországban nem láttunk komoly balesetet (egyetlen összetört elejű Mitsu Colt volt útközben), még meredek forgalmi szituációt sem. Erre pont velem történik ez az egész. Rémálom.

Olyan korrekt és szimpatikus közeget egyébként, mint a svéd rendőrség, keveset lát az ember. Nem akarom ecsetelni, mert hosszú lenne, de ha az autóm nem lett volna történetesen rommá törve négy méterre tőlünk, egy kedves teadélutánnak is elment volna a procedúra.

A kamionos szerintem csak fáradt volt, sietett a szállására, úgy gondolta, hogy elfér mellettem a sávban, amibe sorolok át, én viszont lassabban váltottam, mint számította, a kocsijának azt a jobb első sarkát pedig nem lehet látni a fülkéből. Pech.

Később azt vallotta, hogy én ide-oda mentem a sávok között, de egyrészt a többiek is látták hátulról, hogy nem, másrészt olyan rövid volt az a szakasz a két út összeeresztésénél levő záróvonal után, hogy ott legfeljebb egy Subaru Impreza WRC-vel lehetett volna bemutatni egy ilyen sáv ide-sáv oda flikk-flakkot. A rendőr srác (mert srác volt, pontosan úgy nézett ki ő is, meg a rendőr csaj is, mint két egyetemista Uppsalából) először azt akarta, hogy rendezzék a biztosítók az ügyet, de végül (Sipos Zé nyomására is) elindult hátra, megtekinteni a helyszínt. Aztán visszajött, mondta, egyértelmű a dolog, és megírta a jegyzőkönyvet, de előtte még harcolt húsz percet a repülő finnel.

Öröm az ürömben, hogy a csatt miatt láthatóvá vált a lemez is – ez az autó tényleg nem rozsdás, legalábbis ahol tört, ott biztosan nem, sőt, a festék is igen vékony rajta. Remélem, a többi is ilyen. Ja, meg az is szerencse, hogy csak a sárvédőt kapta el a kamion, ha kicsit beljebb talál el, roggyan a kocsi hátulja. Az pedig nagy baj.

Az út további része nagyjából eseménytelenül telt. Teve szépen tette a dolgát, a motorja kis fordulatról kicsit tüsszög, majd ellenőrizni kell a gyújtást, benzinszintet, falsokat, a kormány hangyányit húz jobbra, a sebességmérő nem működik, a jobb oldali műszerizzók nem égnek, és szerintem hiányzik vagy tizenöt lóerő. Ezt főleg erős emelkedőkön érzem, amikor a sebesség visszaesik nyolcvanra. Ja, és valamelyik (vagy mindkét) motortartó bak le van szakadva elöl, ettől elég idegőrlő a zaj, majdnem olyan, mint Bazegben volt, amikor megvettem. A bal oldali biztosan kuka, azon látszik is, de szerintem a jobb oldali sem sokkal hetykébb.

De a hűtővíz sziklaszilárdan áll 80 fokon, az olajnyomás alapjáraton 1,5 körüli, amióta tegnap megjavítottuk a töltést (S. E. ismerősei pénzt persze nem voltak hajlandók elfogadni a fesszabályzóért), a futómű masszív, nem jönnek belőle hangok, jó a lengéscsillapító, pontos (amennyire egy ilyen régi futóműnél ilyen lehetséges) a kormány, a lámpák szépen világítanak, minden egyéb szuperül működik, az autó Utazik, igazi autóként, nem kínlódva.

Éjjelre értünk Hudiksvallba, ahol a helyi magyar orvoskolónia gigantikus, ötfogásos vacsorával várt. Ettek már önök ötfogásos vacsorát éjjel fél kettőkor? Lagzi nem ér... Voltak már farkaséhesek fél napon át? Mindjárt más a színezete annak a hajnali ételorgiának. Szuper kis happening volt, nagyon úgy tűnik, hogy ott, Hudiksvallban kialakulófélben van egy Magyarország B, lassan iskolát nyithatnak, de óvodát biztosan. És jól érzik magukat, bár a hideget, a téli sötétséget szinte lehetetlen megszokni. Tavaly november eleje óta itt nem volt plusz fok.

Kezdek kicsit fáradt lenni, ez a sok izgalom, régiautó-vezetés, balesetezés, ezer új helyszín eszi az akkukat rendesen. És posztolnom megint csak nehéz lesz, hiszen egy öreg kocsi volánjánál töltöm majd az elkövetkezõ napok nagyobbik részét, nem egy Insignia bőrülésén, úgy, hogy Tibby vagy Karesz vezet éppen. Éjjel pedig megint csak éjjel lesz, mert sose volt még, hogy éjfél előtt abbahagytuk volna a vezetést, akkor pedig villanyleó van, szinte rögtön. Majd talán a többiek.

Egyébként egy mellékúthoz épített szállóban laktunk Hudiksvallban, aminek az volt az előnye, hogy rögtön a reggeli után (garnélás főtt tojás – ilyet se kap otthon az ember) átmentem a Shell shopba, és találtam két, megfelelő méretű burát, amit majd jól felapplikálok Teve tomporára. Oké, kicsit nagyok, de barátunk, a Duct Tape csodákra képes...

 A rajzot Villámkezű Szakáll Árpád készítette.

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész, 30.rész, 31.rész, 32.rész, 33.rész

---

(X) akiknek köszönhetjük: